Fura nap

Olyan nehezen indul nekem ez a nap... pontosabban még be sem indult igazán, Kincső pizsamában, ágynemű kint, én meg csak jövök-megyek, de nem csinálok semmit. Szerencsére enni van mit, hiszen már dél van, és még a konyhában sem aktivizáltam magam. Nem tudom mi az oka, talán a szürkeség ami odakint van, az eső... bent is sötét van, villanyt kell kapcsolni. Gyerekek egyébként javulnak, köhögés még van, de éjjel alszunk, sőt Kincső ma is fél 9-kor kelt fel. Egyébként pontosan tudom, hogy mi a gyógyír az ilyen állapotra: el kell kezdeni a házimunkát, aztán megjön a kedv is. Ösztönzőnek előkerestem ezt a képet, ami az idei dísze az asztalunknak a konyhában.

Valami jót is...

Hogy valami jót is írjak, vagy mutassak, a betegség ellenére az együtt főzés és a fürdés előtti hintőporborogatás napirenden van :)

Mandulák, mandulák...

Mikulás napjára utolért minket a betegség, úgy igazán... Szombat reggel az ügyeleten kezdtem Istvánkával, tüszős mandulagyulladást állapítottak meg, és három napos szurikúrát írtak fel (reggel és este vittem szurizni). Vasárnap délutánra Kincsőnek 40,5 lett a láza, így hétfőn reggel már két gyerekkel érkeztem - tüszős mandulagyulladás, a változatosság kedvéért, három nap szuri neki is. Így szombattól csütörtök reggelig naponta kétszer látogattuk a rendelőt, hol egy, hol két gyerekkel. Most gyógyszert szednek, jelenleg nem lázasak, de csúnyán köhögnek mindketten. Az oviból hazahoztam Kincső dolgait, nem megyünk majd csak tavasszal, vagy jövőre, magam sem tudom még. És azt sem tudom, hogy hogyan kellene már kilábalni ebből az állandó betegségből, kezdek belefáradni :(

Keresztszem, ovi és láz

Ezt a képet akkor készítettem, amikor Kincsővel voltam várandós. A bohóc szeme azóta sem készült el, de most újra kedvet kaptam a kézimunkához, így elkezdtem két könyvjelzőt csinálni, aztán már kinéztem pár képet a gyerekeknek is. Közben hozzáfogtam kötni Kincsőnek egy mellényt, úgyhogy az alkotás beindult :) (A mézes sütikről nem is beszélve, amit közösen csináltunk a nagylánnyal.)
Tegnap újra megkezdődött az oviba járás, és még két hétig fog tartani, ha kibírjuk addig betegség nélkül. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy januártól felfüggesztjük az ovit. Több oka is van, a legfontosabb, hogy mivel a költözésünk csúszik kb. fél évet, így távolsági busszal lennénk kénytelenek hazajárni (reggel Apa elviszi, az nem lenne gond), ami úgy jár, hogy miután eljövünk az oviból, van még kb. másfél óránk az indulásig. Mi a manót csináljunk télen, kint a hidegben?
A másik ok, hogy minden betegséget hazahoz Istvánkának, szegény picikém most is lázas tegnap óta. Olyan szinten, hogy járni is alig tud, dől-borul, és az ebédet kihányta. Beszéltem az orvosukkal, azt mondta vírusra gyanakszik, holnap ő lesz ügyeletben, vigyem el ha továbbra is lázas. (Azért nem ma, mert oda ugyancsak a távolsági járattal tudnánk eljutni, mivel a kocsit Apa elvitte reggel.)
Szóval, oviszünetet tartunk januártól egészen addig, ameddig át nem tudunk költözni. Ezt tavaszra tervezzük, március-április körül. Már beszéltem az óvónőkkel is, nagyon megértőek voltak, és az orvosunk is azt mondta, hogy jobbnak látja ha most nem fog járni.
Ma volt a Mikulás ünnepségük, örülök, hogy ebből nem maradt ki, fénykép is készült, majd felrakom.