Uhu

Megvolt az ultrahang. Az egészségügy állapotáról nincs mit írni, mindenki tudja... de szegény doktornő rohangált egyik helyről a másikra, mert egyedül volt a röntgenen és az ultrahangon, kint meg egy csomó várakozó... Szabika már majd' éhen halt mire ránk került a sor (éhgyomorra kellett menni), de a lényeg a lényeg, nem találtak semmi rendelleneset. Beszéltem a mi orvosunkkal is, azt mondta akkor semmi teendő nincs a továbbiakban, holnap még lesz egy vérvétel, és ha az is negatív (vírust néznek), akkor a gyógyszert sem kell szedni tovább. Hála Istennek! :)

Sárgaság

Szerdán kellett mennem Szabikával oltásra, mérésre stb. Az eleje rendben is ment, kerek 6 kilót nyomott a fiúcska. Aztán megérkezett a gyermekorvos, aki amint meglátta azonnal kijelentette, hogy nem kaphatja meg az oltást, mert sárga. Igaz, valóban sárga egy kicsit (születése óta), de én teljesen nyugodt voltam, mert Istvánka is sárga volt majd' 3 hónapos koráig. Az akkori gyermekorvosunk azt mondta, hogy nem gond, anyatejes sárgaság, majd elmúlik. Nem is csináltak vele semmit, és valóban elmúlt. Most viszont vérvételre küldött minket a dokinő, amit csütörtökön meg is csináltattunk, ma lett meg az eredmény. Nagy eltérések nincsenek, de vérszegény Szabi, és valami a májenzimeknél is van, de nem értettem pontosan mi. Hétfőn menni kell egy uh vizsgálatra (mert a mája kicsit nagyobb, elérhető), aztán kedden megint lesz egy vérvétel, mert a vírusfertőzést is ki akarják zárni. Vasat kapott (Maltofer cseppet), meg valami por alakú gyógyszert, ami segít, hogy ürüljön a sárgaságot okozó anyag a szervezetéből (vagy valami ilyesmi, még most sem értem). Kicsit aggódom, bár a szívem mélyén úgy érzem nem lesz semmi baj, de mégis... És közben elgondolkozom, hogy ha annak idején a másik orvos kért volna vérvizsgálatot Istvánkának, akkor ott is lettek volna ilyen eltérések? És így, hogy ő nem kapott semmit mégis rendben van, kell-e Szabinak a gyógyszer? Persze, adom neki, de mégis.. nyugtalanít az egész ügy.

Fejlődök

Ma úgy készítettem keksztekercset a gyerekeknek, hogy közben Szabit szoptattam. És fel tudom törni a tojást, és panírozni is tudok, miközben az ölemben tartom. Egyébként kicsit fáradok, a képen a szemem körül lévő barna folt nem smink :))

Már éppen

írni akartam, hogy Szabolcs múlt hét szerda óta nem kakilt. Tudom, ez szopizós babáknál teljesen természetes, de azért vártam, hogy produkáljon végre valamit. Bizonyára megérezte, mert ma délelőtt megérkezett a nagydolog - lett belőle átöltözés, fürdetés, ruhamosás...
Szombaton leszedtük a karácsonyfát, a gyerekek nagyon ügyesen segítettek, pedig azt hittem, hogy hiszti lesz miatta. Legnagyobb meglepetésemre nem tiltakoztak. A fa helyén összeszereltük a járókát. Korai még, tudom én, de azt szeretném, ha nappal Szabika abban nézelődne, legyen velünk a nappaliban, mégis viszonylagos biztonságban - az ágyon nem merem hagyni, nehogy valaki ráessen, vagy megrúgja véletlenül.

Kincsőék elég jól elvannak nap közben, leginkább a fényképezés, színezés, legózás megy. Sajna gyakran leülnek a mesék elé is, jelenleg Istvánkának a Verdák a kedvenc, Kincsőnek pedig a Szaffi. Tudom, hogy nem a legjobb időtöltés, de be kell valljam, nekem nagy segítség :)

Szabihaja

Ezt a képet csak azért rakom fel, mert egész jól látszik, ahogy kopik ki Szabika haja hátul. Aranyos, én mondom :))

Ja, a képet mellékesen Kincső csinálta. Nagyon ügyesen fényképez, csak sokat... Gyakorlatilag mindent. Trambulint, rumlit, kéményt, saját magát, játékokat, stb. Azt mondja ha megnő fényképész lesz :)

Kisgömböc

Szabolcs étvágyára (és a tejmennyiségre) igazán nem lehet panasz. Ha így haladunk, két hónapos korára megduplázza a születési súlyát. Már előre félek, mit fog mondani a védőnő és az orvos...
Az ünnepek után újra magunk maradtunk itthon. Nem olyan rossz, mint amire számítottam - lassan, de minden fontos dolgot meg tudok csinálni. Mondjuk este a fürdetés katasztrófa volt, Szabi lilára üvöltötte a fejét mire Istvánkát megtöröltem, de ezt gyorsan elfelejtjük :) Ahogy a sógornőm mondaná: csak pozitívan ;)

Naplót írni...

csak nyugodt körülmények között tudok. Na ez az, ami nálunk mostanában nincs. Estére pedig annyira elfáradok, hogy nincs energiám leülni. Pedig olyan sok mindent szeretnék megörökíteni. Talán.. majd.. egyszer...
Addig is: jól vagyunk, Szabika nő mint a gomba, a nagyok játszanak, veszekednek, sírnak, nevetnek - egyszóval minden úgy van, ahogy annak lennie kell :)