Tegnap reggelre Istvánka belázasodott. Folyik az orra, rekedt, köhög, délutánra becsipásodott az egyik szeme, és nem akarja lenyelni a gyógyszert. Eközben Kincső hosszú percekig öklendezik a köhögéstől, tele az orra, ronda váladékot köp egy-egy köhögőroham után, én pedig tehetetlenül nézek, és rettenetesen sajnálom. Láza nincs, hála Istennek! Nézzük a megoldásokat! Mit tehetek? Istvánka szerintem szépen túl lesz rajta, miután sógornőm tanácsára és jóváhagyásával táptejcsibe kevertem az antibigyót (köszi, Mónika :) ), és így megitta. Orrszívás mehet, láz alacsony, így arra egyelőre nem adok semmit, csak igyekszem sok-sok folyadékot itatni vele. A szemét kamillával lemostam, most szép. Kincső esetében: orrszívás itt is mehet, nyákoldónk van, folyadék ugyancsak... szóval a legtöbb, amit tehetek, hogy fogom a fejét "köpés" közben, bíztatom, bátorítom, hogy ennek ki kell jönnie, és kérem az Urat, hogy mihamarabb kilábaljon belőle. Most, hogy leírtam, jobban érzem magam, hiszem, hogy minden szépen rendbe fog jönni :)
A betegségtől eltekintve jól elvannak, tegnap szétpakolták a házat, felforgattak mindent, úgyhogy olyan nagy baj biztosan nincs velük :)
Kislányunk, Kincső születésekor kezdtem naplót vezetni a babaszobán. Azóta két kisfiú érkezett közénk, Istvánka 2007 őszén, majd Szabolcs 2009 novemberében. Így lett teljes a családunk, s éljük a nagycsaládosok nehéz, de annál boldogabb hétköznapjait.
2008. október 29., szerda
2008. október 27., hétfő
Orvosnál
Kincső kora reggeli köhögős - hányós - teleorros ébredése után úgy döntöttem, hogy még ma elmegyünk az orvoshoz. Elviselhető mennyiségű várakozás és a vizsgálat után viszonylag megnyugodva hagytam el a rendelőt: semmi nagy baj, csak a múltkori betegség maradványa. Egyelőre nyákoldás, orrszívás és cseppentés a teendőm, aztán ha már tiszta az orra, akkor el kell mennünk a fül-orr-gégészetre, megnézetni az orrmanduláját. Doktornő szerint egyáltalán nem biztos, hogy bármi gond van vele, de a biztonság kedvéért vizsgálják meg. Aztán ha ki kell venni, akkor úgyis lesz laborvizsgálat, ha nem, akkor pedig ő fog elküldeni, mert "látni szeretné az immunrendszerét". Ami szerintem romokban hever, hála a nyári másfél hónapos antibiotikumozásnak :( Szóval, ez vár ránk. Amikor itthon elmondtam Apának, hogy mi volt, akkor Kincső azonnal kiszúrta, hogy valami laborról beszélünk, sírva fakadt, és azt mondta ő soha-soha nem megy laborba. Egyem meg, a kórházi élmények még mindig élénken élnek benne...
Ma Istvánka is meglepetéssel szolgált: amikor hazaértünk, akkor vettem észre, hogy kibújt a kilencedik fogacskája :) Ez megmagyarázza az utóbbi napok nyugtalan éjszakáit. Tegnap is már 11-től velem aludt, mert a helyén csak nyöszörgött és forgolódott. Igaz neki is folyik az orra, azt hittem ezért nyűgösebb, de ezek szerint más oka is volt.
Egyre jobban eljátszanak együtt, leginkább a felmászni, belemászni, rámászni mindenre megy nekik nagyon jól, ezt nagy egyetértésben csinálják (amint a képen is látszik :) ).
2008. október 26., vasárnap
Betegség? Újra?
Kincső ma reggel bedugult orral, köhögve ébredt. Láza nem volt, de egész nap köhécselt, rengeteget kellett szívni az orrát, és a köhögéstől hányt is. Remélem, nem megint arcüreg gyulladása van, hiszen még csak egy hete lábalt ki belőle (vagy mégsem??). Természetesen így nem mehet oviba, meglátom hogyan alakul éjjel és holnap, és attól függően viszem megint orvoshoz. Talán a tegnapi építkezés nem tett jót neki, mégiscsak hideg van már abban a házban, és órákon keresztül ott volt... Azért remélem, hogy semmi komoly!
A ház, ahol élni fogunk
Lassan a végéhez közeledik az építkezés. Tavaly augusztus végén kezdtük, és most hétvégén rakta le a férjem és apósom (Kincső közreműködésével) a laminált padlót. Kívül-belül kifestve, csak a gépészeket várjuk még, illetve a férjemnek kell a villanyszerelést megcsinálni, és kész. Költözni talán tavasszal fogunk. Nagyon szerettünk volna még idén, de sajnos a gázszolgáltató nem csinálta meg a közművesítés ráeső részét, így fűtési lehetőség nélkül maradtunk... tehát ki kell várnunk, amíg vége lesz a télnek. Sajnos. Onnantól kezdve viszont úgy tervezzük, hogy ott fogjuk leélni életünk hátralévő részét. Tudom, a mai világban nem nagyon lehet ilyet kijelenteni, hiszen olyan gyorsan változnak a dolgok, mégis.. annyit költöztem már életemben, hogy többé nem akarok. Az építkezés sok áldozattal járt, anyagilag is, de legfőképpen a rengeteg rá fordított idő miatt. Mivel sok mindent a férjem és apósom csináltak meg ( a tetőt - ácsmunka, cserepezés- , a plafont, a padlózást, a villanyszerelést) ezért tavasz óta szinte minden szabad - és ünnepnapot ott töltöttek, ami igencsak megviselte a családi életünket. Tegnap például Kincső már kérlelte Apát, hogy vigye magával, ígéri, hogy jó lesz, nem fog sírni, csak mehessen vele. :) Ugyanakkor rágondolni is jó, hogy lesz egy hely, ami a miénk, ahol nevelhetjük a gyerekeinket, és ahová mindig hazavárhatjuk őket. Ilyenkor úgy gondolom, hogy megérte!
2008. október 25., szombat
Képpróba
Költözés
Hosszú készülődés után úgy döntöttem, én is elhagyom a babaszobát. Eddig ott vezettem naplót a gyerekekről, mostantól kibővített témával (kicsit mi, szülők is helyet kapunk :) ) itt folytatom. Egyelőre ismerkedem az oldallal, nagyon kiforratlan még ez az új napló, de igyekszem minél előbb kialakítani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)