Karácsony 2009.

Karácsony képekben

Szabimérce

Tegnap az egy hónaposak vizsgálatára vittem Szabit a védőnőhöz+gyermekorvoshoz. Mindent rendben találtak, csak azon problémáztak kicsit, hogy "túl sokat nőtt/gyarapodott" az egy hónap alatt. 4 kg 15 deka, ami 1 kg és 20 deka hízást jelent, 54 centi, ami 7 centi növekedés. Valóban nagyot nőtt, ez tény. Az orvos szerint ragaszkodnom kellene a 3 óránkénti szoptatáshoz, de én nem vagyok ennyire szigorú... Persze aztán jön a hasfájás, de bízom benne, hogy majd alakul ez is.
A napjaink nagyon gyorsan telnek, a legnagyobb kihívás, hogy hogyan töltsek elegendő időt a nagyobbakkal, hogy ne érezzék elhanyagolva magukat. Nagycsaládos anyukák tanácsait várom! :)
A gyurmázás az egyik kedves játékunk, de ehhez is igénylik a felnőtt jelenlétét, ami azért kicsit bonyolítja a helyzetet... főleg ha Szabi épp az ölemben alszik (ami azért elég gyakori, valljuk be :) )

Levegőt!

Mivel több mint két hete nem voltam levegőn (kivéve amikor hazajöttünk), és ma reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, úgy gondoltam itt az ideje az első közös levegőzésnek. Szabival csak pár percig maradtunk, a nagyok tovább élvezték a jó időt, és a sarazás örömeit :)
Egyébként mindenkivel minden rendben van, Istvánka a hisztizős korszakát éli, ami kicsit megnehezíti a mindennapokat, de szerencsére emlékszem a két éves Kincsőre, így nem fogom fel tragikusan a dolgot - majd elmúlik. Szabolcs ügyesen eszik, tegnap volt a védőnő, 3 kg 30 dekát mutatott a mérleg :) Délelőtt most már nem csak alszik, ilyenkor gyakoribb a szopizás is, aztán délután már hosszabb szünetek vannak. Éjjel jól alszunk, igaz általában az én ágyamban mindketten...
Kincső egyelőre még itthon van, nem is tudom mikor fog oviba menni, én nem siettetem, az biztos. Leginkább attól félek, hogy hazahoz valami csúnya bacit, és Szabika azért még elég kicsi, nem örülnék ha elkapná.

Az úgy történt, hogy...

... november 7-én szombaton fájásokkal ébredtem. Összepakoltuk a családot, azzal a céllal, hogy költözünk Mamához, aztán irány a kórház. Egy jó meleg zuhany után a fájásokat mintha elvágták volna, sehol semmi... Mindegy, ha már csomagoltunk, akkor menjünk. Kis fájásokkal telt a hétvége, de semmi komoly. Hétfőn reggelre Kincső beteg lett, el kellett vinni az orvoshoz, miközben a fájdogálás még mindig tartott. Egyre biztosabb voltam benne, hogy történni fog valami. A rendelőben rengetegen voltak, de szóltam a doktornőnek, hogy nem húzok sorszámot, mert innen egyenesen szülni megyek :) Szerencsére hamar behívtak minket. A rossz hír, hogy megint tüszős mandulagyulladása volt Kincsőnek, jött a pár napos szurikúra, miközben nekünk most már tényleg menni kellett. Dél körül értünk be a kórházba, ahol az orvosom megvizsgált, és azt mondta zárt a méhszáj, de azért menjek a szülőszobára megfigyelésre. Mérték a fájások erősségét, és nézték Szabi szívhangját. Négy órát töltöttem ott, nem voltak erős fájásaim, és ennyi idő alatt épp csak egy kicsit tágultam. Először gondolkoztunk rajta, hogy talán várni kellene még, kimegyek osztályra, aztán majd meglátjuk. De közben csak jöttek a fájások, érzékeny volt az előző császár helye, úgyhogy egy pillanat alatt döntött az orvos: irány a műtő. Előkészítettek, és 4 óra 24-kor kiemelték Szabikát, aki hirtelen felindulásból lepisilte az orvost. Az altatóorvos csak a reflexének köszönheti, hogy ő nem kapott belőle :) Egy picikét megmutatták nekem is, aztán elvitték.
12 órát töltöttem az őrzőben, ahol senki sem volt bent velünk, és bár a lelkemre kötötték, hogy ne emeljem a fejem, nem tudtam inni segítség nélkül (és persze azt is elmondták, hogy min. másfél liter vizet igyak meg), kénytelen voltam kicsit emelni... Ennek meglett a böjtje, két napig iszonyúan fájt a fejem, végül két palack infúzió segített.
Szerdán déltől Szabika is velem volt, az első este volt nagyon nehéz, este 6 és fél 12 között folyamatosan egyik ciciről a másikra tettem a babát, végül a csecsemős elvitte éjszakára, és adott neki "valamit" enni. Másnapra megjött a tej, azóta együtt vagyunk :) Nagyon tetszett a babás szoba, az előző két gyerekkel erre nem volt lehetőségem (nálunk a császárosoknál nem lehetett kint a baba), de tényleg nagyon jó volt. A tej is sokkal hamarabb megindult, és Szabi az egyetlen a három közül, akit nem szájpenésszel hoztam haza.
Egyszóval túl vagyok rajta, nagyon örülök neki! Vasárnap jöhettünk haza, a "nagyok" szerdán csatlakoztak hozzánk, mert a betegség miatt (ja igen, közben Istvánkának is volt tüszős mandulagyulladása) az orvos azt javasolta, hogy még pár napig ne legyenek itthon. Most már teljes a család, Szabika eddig nagyon jó baba, eszik-alszik, keveset sír. Tegnap volt itt az orvos és a védőnő, már 3060 gr a legényke. Azt mondták kicsike de formás, és minden rendben van vele.
Ennyi a történet, a folytatásban jöhetnek a nagycsaládos kalandok ;)

Gólyahír

November 9-én délután fél 5-kor megszületett Szabolcs, 2950 gr és 47 cm. Tegnap jöttünk haza a kórházból, mindketten jól vagyunk. Később jelentkezem részletesen és képpel, egyelőre szokom az új helyzetet :)

Hosszú hétvége

Hónapok óta a legjobb hétvégét tudjuk magunk mögött. A fő ok, hogy Apa 3 napot itthon volt velünk! Legutóbb valamikor nyár elején volt ilyen, vagy még régebben, nem is emlékszem...
Pénteken meglátogattuk Anyukámat Debrecenben, ez is nagyon időszerű volt már, hiszen augusztus eleje óta nem találkoztunk, csak telefonon beszéltünk.
Szombaton itthon voltunk, gyönyörű idő volt, ezt kihasználva a gyerekek és Apa reggeltől estig kint voltak az udvaron, csak ebédelni jöttek be (és Istvánka persze jó hosszút aludt ebéd után, Apa ágyában, és Apának kellett altatni :) ). Rengeteget szépült az udvar, lemetszették az akácok alsó ágait, így már nem életveszélyes a gyerekekre nézve, feltöltötték a hepehupás részeket (még van mit csinálni, de máris sokkal jobb), összeszedték a szemetet (volt még ami az építkezésről maradt), és hasonlók... Én pedig egyedül uraltam a konyhát, nyugodtan és kényelmesen főzhettem - na ilyen is régen volt már :)
A vasárnapot Mamáéknál töltöttük, egész nap pihentem, mert Szabika jó kis fájásokkal riogatott, ami estére aztán elmúlt. Most pedig már elértük a vágyott 36 hetet, teljesen megnyugodtam, jöhet a kis ember amikor jónak látja! Bár megjegyezem, nem érzem úgy hogy szülni készülök, szerintem még van két-három hetem.
Ezen a héten Kincső itthon lesz, őszi szünetet tartunk :) Úgy néz ki Apa is el tud jönni egy-két nap szabira, megint tudunk egy kicsit együtt lenni. Nagyon ránk fért már!
A képen Kincső és a Királylány :)

Szabiváró

Rövid bejegyzés lesz... Várom, nagyon-nagyon! Nehéz a pocak, sok a jóslófájás, az izgalom, a műtéttől való félelem (biztos a császár), meg minden ami ezzel együtt jár. Ma voltam az orvosomnál, jövő héten szerdán kora reggel találka a kórházban, vizsgálat, NST, aztán hetente újabb randi, és meglátjuk meddig vihetem. Izgulok, félek is, de alig várom, hogy megszülessen!

Mérce

Megtörtént a két évesek vizsgálata. Ezek szerint Istvánka 14 kg, 91 cm, 19 foga van, mindegyik ép. A kuki is oké. A doktor néni szavaival élve István "nagyon rendben van".
Ami viszont nincs rendben, hogy haza érve éppen ki akartam dobni a szemetet, amikor egy egér rohant el a konyhaszekrényemben! Rémülten csaptam be az ajtót, és hívtam a "mentőosztagot" anyósom és sógornőm személyében. Remélem sikerül megfogni a kis piszkot! De hol jöhetett be?? A nyavalyás!!

Istvánka 2 éves

Vasárnap Istvánka 2 éves lett! Családi körben ünnepeltünk, és persze nem hiányozhatott a kis barát, Petike és szülei sem. Volt tűzijátékos - buszos torta, ajándék, játszás, beszélgetés, egyszóval jól sikerült. Felhőtlen hangulatomat kicsit beárnyékolta, hogy Kincső megint beteg lett. Szombat éjjel fél 1-től fél 4-ig nem aludtunk, mert folyamatosan köhögött, és hányta fel a váladékot. Így a héten itthon lesz, ami nem is olyan nagy baj, mert ebben az időben nem hiányzik a 20 perces séta az oviig.
Közben elkészült a Szabi szobája, ahol természetesen van egy ágy nekem is, elég nagy ahhoz, hogy megosszam Istvánkával, mivel várhatóan minden éjjel ott fog kikötni.
Holnap megyünk a szokásos 2 éves vizsgálatra, ahol lesz súly- és magasságmérés, stb. Az adatokat majd megörökítem :)

Kétheti hírmondó

Az elmúlt két hét a betegségről szólt nálunk. Kincső kezdte torokgyulladással, majd tüszős mandulagyulladással (ami nálunk rögtön reggel-este szurit jelent), végül egy kis fülfájással. Tegnapra nagyjából rendbe jött, újra jár oviba, bár még köhög egy kicsit. Istvánka "megúszta" egy sima torokgyulladással és nem túl vészes fülfájással.
Most jól vagyunk, igyekszem kialakítani a mindennapjainkat, az új házban még nem állt be a rendszer - úgy értem az én életemben. Bár sokat gondolkozom rajta, hogy talán nem is érdemes hozzáfogni, úgyis hamarosan jön az Apróság, borulni fog minden. Egy hete voltam 32 hetes uh-n, bpd 82mm, és 2000 grammra becsülték a kislegényt. Egyébként minden rendben vele. Az itthon töltött időt arra is felhasználtuk, hogy összeraktuk a kiságyat, kimostuk a babaruhákat, összepakoltuk nagyjából a kórházi táskámat (amibe Istvánka fél évre való wc papírt gyömöszölt be :) ), és sokat beszélgettünk arról, ami ránk vár. Kincső nagyon ügyesen megértette, hogy egy pár napra majd el fogok menni, és addig Mama lesz velük. Semmi ellenvetése :)
Istvánka naponta többször beszalad a kiságyhoz, és belekiabál, hogy "huhú, Szabi, itt vagy?". Egyszóval, mindketten várják a kistesót.
A múlt héten Apa is többet volt itthon, ami ugyancsak jót tett mindenkinek!
A képen a két kis cumis beteg :)

Emlékeztetőül

Csak a teljesség kedvéért, nehogy valaha elfelejtsem... Szeptember elsején elkezdtük az ovit, az ugyebár kedd. Járt Kincső szorgalmasan egész héten, aztán következő hétfőn reggelre belázasodott. Elvittem az orvoshoz, torokgyulladás, egy hét pihenő otthon. Aztán a héten újra mentünk, ma kicsit lázasan jött haza (38,2), úgyhogy holnap itthon marad. Meglátjuk hogyan alakul a hétvége, kell-e újra orvoshoz menni. Úgy látszik, nálunk ez már csak így megy - egy hét ovi, egy hét otthon. Gondolom, csak megerősödik előbb-utóbb...

Képes

Régen nem tudtam képet feltenni rólunk, de most sikerült néhányat készíteni. Pontosabban augusztus 20-án, a kenyérszentelésen születtek ezek a fotók. És akkor gyorshírek:
- gáz a végénél, ezen a héten már lesz meleg víz és fűtés is! Hurrá!!
- Kincső reggel 8 és háromnegyed 1 között oviban, az előző évhez képest mintha kicserélték volna - szívesen megy, jól érzi magát, játszik, mesél, stb. Örülök, jó így látni.
- Istvánka egyre többet beszél, de továbbra is leginkább a szavak első szótagját mondja, azt viszont folyamatosan. Mondatokban, de csak az első szótagokat. Hogy csinálja ?!
- Pocak növekszik, baba nagyon aktív, itt-ott mindig kinyomja valamelyik testrészét, időnként komoly fájdalmat okozva.
- Orrfolyás van, de nem vészes. Mármint a gyerekek orra folyik :)
-Internet nincs, de már az is folyamatban... remélem az őszi híreket már otthonról írhatom.

Gáz van...

... vagyis még nincs, de most már biztosan lesz!! Ugyanis eddig, egy hónapja meleg víz nélkül éldegélünk új házunkban, gázbevezetés híján. Mosogatáshoz, gyerekfürdetéshez fazékban melegítettem a vizet, mi felnőttek pedig rendszeresen eljártunk Mamához zuhanyozni. De végre! Hétfőn megérkeztek a gázszerelők! Most már csak kéményseprő papírja hiányzik, aztán az ellenőrzés, átvétel, gázóra hozása... mindez hetek kérdése, de addig már fél lábon is kibírom!
Az utóbbi napokban állatkertben voltunk kétszer (egyszerre képtelenek voltunk megnézni mindent, én max. két órát bírok sétálgatni), otthon tomboltunk, sokat játszottak a gyerekek kint, én pedig egyre kevesebbet bírok, egyre nagyobb a pocakom, egyre jobban rúg-vág a picurkám, egyre többször van sírhatnékom, egyre jobban tombolnak a hormonjaim,egyre.... szóval ennyi. Azért minden szép lesz :)

Legkisebb

Megvolt a nagy ultrahang vizsgálat, minden rendben van Szabolcs babával! A vérzések következtében a lepény egy részén találtak valami rendellenességet, de azt mondta az orvos ez legrosszabb esetben annyit okozhat, hogy nem fogja tudni rendesen ellátni a kicsit, és lelassul a fejlődése, de ez sem biztos, lehet, hogy semmi sem lesz. Minden esetre havonta egyszer ellenőrizni fogja, hogy megfelelően fejlődik-e.
A "nagyok" jól vannak, továbbra is szeretnek az új helyen lakni, és én is egyre jobban megszokom. Augusztus végétől Kincsőnek ovi, készülünk lelkileg...

Életjel

Jól vagyunk. :) Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt, de lassan helyreáll a rend. Kezdődött azzal, hogy jún. közepén megint bevéreztem, három napot töltöttem a kórházban, hála Istennek ismét élő, fejlődő babával térhettem haza. Akiről idő közben kiderült, hogy mégsem Panna... :) Szabolcsnak fogjuk hívni.
Alig jöttem haza, pár nap múlva váratlanul meghalt Apósom. Erről nem szeretnék bővebben írni, szerintem nem is lehet mit.
Közben a férjemék egy nagy munkába kezdtek, ami miatt másfél hónapja gyakorlatilag nincs itthon, késő este jön, és korán reggel indul. Ha minden igaz ezen a héten csütörtökön kiadják az elkészült terveket, aztán talán lazul a munkatempó, legalábbis nagyon remélem.
És végül múlt héten hétfőn átköltöztünk az új házunkba. Most még szokatlan, sok munka lesz még vele, de jól érezzük ott magunkat. A gyerekek nagyon szeretik, különösen Kincső, hiszen teljesült a kívánsága, és a szobájukba emeletes ágyat kaptak, aminek ő alszik a felső részén. Folyamatosan várjuk az asztalost, festőket, szerelőket, úgyhogy zajlik az élet :)
Istvánka rögtön az első nap beleesett az akácba, jól összekarmolta a fejét, és a karjából is kihúztam egy tüskét. Tegnap pedig befejelt a teraszon a párkányba, ömlött a vére, nem kis riadalmat okozva nekem. Épp ott volt egy szerelő a UPC-től, aki azt mondta ne ijedjek meg minden kisfiúnak van ilyen sebe, szépen be fog gyógyulni :) Elállt a vérzés, lefertőtlenítettem a sebet, aztán aludt egy nagyon a fiúcska és már minden rendben is volt.
Internetünk nincs, még kilátásban sem, de azért jelentkezem majd néha.
Hétfőn este uh, remélem mindent rendben találnak majd.

Kórházban

Péntek délutántól kedd délutánig a kórház nőgyógyászati osztályának vendégszeretetét élveztem. Történt ugyanis, hogy pénteken délután vérezni kezdtem (eddig is volt ezzel probléma ennél a terheségnél, de most nem pecsételésről volt szó, hanem ijesztő mennyiségről). Azonnal bementünk a kórházba, szerencsére még ott volt az orvosom. Megvizsgált, majd megnézett ultrahangon, azt mondta él a baba (bpd 25,6 mm; méhszáj 2000 tehát zárt), de ebben az állapotban nem mehetek haza. Felvettek az osztályra, azonnal kaptam a magnézium infúziót, meg vérzéscsillapító szurit. Másnap még volt egy kicsi vérezgetés, majd keddre már teljesen megszűnt. Szigorúan feküdnöm kellett (amúgy sem mertem mozdulni sem). Kedden mégegy uh, azt mondta az orvos nem lát semmi rosszat, lepény a hátsó falon, bpd 27 mm, crl 72 mm. A lepény nem vált le, egyszóval elvileg minden rendben. Haza engedtek, most anyóséknál vagyunk, mert mindeközben szombaton a bútoraink átköltöztek az új házba, de még nagy a felfordulás, nem lehet ott lakni. Igazából nem is tudom hogyan lesz rendben, nem hiszem hogy jó ötlet lenne nekem most pakolászni, meg egyáltalán... olyan sok van hátra, és itt van a két gyermek, akikkel mégiscsak foglalkozni kell, nem fekhetek folyamatosan... szóval most a tanácstalanság közepén vagyok, aztán hagyom hadd teljenek a napok, "majd lesz valahogy".

Pöttöm Panna és költözés

A múlt hetünk kifejezetten mozgalmasra sikeredett. Hétfőn 12 hetes uh, ahol megállapították, a babócánk még "csak" 11 hetes és pár napos, de mivel mindent rendben találtak, nem kell visszamennünk. (Tarkóredő 0,8 mm; CRL 46 mm - picuri, hihi; BPD 18 mm, orrcsont látható.) Szerdán cukorgondozóban tesztebéd, mivel Istvánkával volt terhességi cukorbetegségem, most automatikusan besoroltak. Az eredmény 5,1 szóval jó, ennek örömére márnap reggel 7-re behívtak terhelésre. Ha az is jó, akkor nem kell járnom rendszeresen, de ennek az eredményét még nem tudom. Mindeközben csomagoltunk, dobozokat szállítottunk, és Apa vizsgára is készült, szóval kicsit hajtás volt. Szombaton jön az autó, ami elviszi a bútorainkat, és a maradék holmikat. Gázunk még mindig nincs, így a melegvíz valószínűleg gázpalackkal lesz megoldva (főzni tudok, villany főzőlapot vettünk) addig ameddig el nem intéződik minden gáz körüli tennivaló.
És, hogy várom-e a nagy napot?? Furcsa érzés, évek óta csak erre gondoltam mindig, hogy milyen jó lesz a saját házunkban, amiben rengeteg munka van, és olyan amilyet mi szerettünk volna, de most hogy közeledik a napja, kicsit elszorul a szívem. Hiányozni fog ez a kis falucska, az itt élő kedves emberek, még az állandóan leskelődő szomszéd néni is:) de azért - mégis csak egy igazi, saját családi ház...
Egy ideig nem lesz internetünk, de hétvégenként ha jövünk Mamáékhoz majd elolvasok mindenkiről mindent, és rólunk is hírt adok.

Család

Minden szülinapon készítünk egy ilyen közös képet. Kincső első szülinapján hárman voltunk, a másodikon már négyen, hiszen Istvánka a pocakban volt. A harmadikon ismét négyen, de Istvánka már kint, és most, a negyediken bizony ismét eggyel többen - pocakomban egy 11 hetes Tesóka! :) Reméljük minden rendben lesz, és a következő fényképen már ő is ott lesz az ölünkben!

Ropievő Kisbetyár

... ő is kivette a részét az ünneplésből!

Szülinap

Igazán jól sikerült! Eljöttek a nagyszülők, keresztanya, dédi, és Petike (kis barátunk) a szüleivel. Kincső egész nap várta, sokszor kérdezgette, hogy mikor jönnek a vendégei :)
Volt sok-sok játék, torta, vidámság... olyan volt, amilyennek szerettem volna.
Kincső a tortájával:

Ez a nap más, mint a többi...

Kincső 4 éves lett!! Isten éltesse sokáig! A szülinapi "bulin" lesz kölcsönfényképező, és beszámoló is, kicsit bővebben, házról, költözésről, nagycsaládról, meg mindenféléről :)

Az elmúlt hónap

- Istvánka hasmenése egy hétig tartott, azóta minden rendben. Megindult a két szemfog növekedése, az egyik már át is tört, ez okozott némi nyugtalanságot éjjel, de nem volt vészes. Amúgy a napirend átalakulóban - reggel 6 előtt már kelünk, este viszont korán, már 8-kor alvás van. Nekem sokkal jobb így!
- Megkaptuk a ház használatbavételi engedélyét! Még bőven van tennivaló költözés előtt, de legalább a hivatalos részén túl vagyunk :)
- Megvettük a konyhába az új tűzhelyet - kerámialapos, indukciós, 4 főzőzónás. Az ára igen szép volt (le sem merem írni), remélem valóban olyan takarékos mint mondják. Sütőm egyelőre nincs, majd ha lesz rá keret... ;)
- Istvánnak beindult megint a tanulás, kétszer voltunk Miskolcon elrendezni a beíratkozással kapcsolatos ügyeket. Elég fejetlenség van, de ezt már megszoktuk...
- Kincső kedvence jelenleg a Kacsamesék, már szerintem milliószor megnézte, de nem unja... emellett hajlandó színezni is, aminek nagyon örülök (egy időben nem akart).
- És nem utolsó sorban, nagyon várom a jó időt, elegem van a bent ülésből és a hidegből!!!!

Esti mese és egyebek

Kippkopp a hóban - az első mese, amit Istvánka végighallgat! Eddig elég sokat küzdöttem az esti meseolvasással, Kincső nagyon szívesen hallgatja, akár több mesét is egymás után, Istvánka viszont az első mondat után mindig csukogatta a könyvet, visítva mutatta benne a képeket, egyszóval lehetetlenné tette a nyugodt esti mesézést. Tegnap viszont egycsapásra változott, nyugodtan végigülte, majd ma este megint. Úgy látszik megtaláltuk a neki is tetsző mesét!

Az olvasás után aztán jött még egy kis "potyázás" Apával, a gépen néztek valami mesefilmet (addig én elszöktem zuhanyozni ;) )



A hasmarsos pelusok száma ma 6 volt, pontosabban reggel kettő nem is volt olyan rossz állagú, de aztán délután megint beindult... Tegnap "csak" három volt, szóval hullámzik az állapot, de még mindig bízom az orvosmentes gyógyulásban. Ezt leszámítva eszik, iszik, vidáman van. Kincsőnek ma hisztis napja volt, olyannyira, hogy délután már én is elpityeredtem kínomban :)
Pedig a hisztiket leszámítva olyan kis aranyos, ügyes! Reggel dvd-n szeretett volna mesét nézni, és szó szerint ezt kérdezte tőlem: "Anya, szíveskednél bekapcsolni nekem a tévét?" :) Aztán délelőtt ezt építette a legoiból:
Ez egy hajó (szerinte), a rajta ülők pedig mi vagyunk.. Úgy látom cicánk és bárányunk is van :) A háttérben a "kalapos" pohár Istvánka műve - alkotnak a gyerekek, mitagadás... :)

Hasmars

Tegnap este Istvánkának elkezdett menni a hasa. Ma 9 pelusban volt "csomag", kisebb-nagyobb adag "tartalommal". Egyelőre várakozó állásponton vagyok, mivel nem lázas és jól iszik, nem hány, nem lepedékes a nyelve, ezért nem kerestük fel az orvost. Bízom benne, hogy nem is kerül sor rá, rendeződik szépen magától. Tegnap délután megkínáltuk egy kis tehéntejjel (eddig még nem ivott), hirtelen felindulásból kb. egy decit felhörpintett, szerintem ez lehet a ludas... Kincső annak idején két éves koráig nem kapott, úgy tűnik Istvánka sem fog.
Egyébként mindenki jól van," éldegélünk csendesen", ahogy drága nagyapám mondta mindig... :)

(A kép november végén készült)

Csendesen

Szinte idilli napokat élünk mostanában. A gyerekek jól vannak, én jól vagyok, Apa egy hasmenéses nap után jól van. Kialakult egy egészen jól működő napirendünk, amibe belefér takarítás, főzés (néha naponta kétszer is, külön ebéd és vacsora), séta, játék, kötés, olvasás... Közben elkezdtünk költözni is, vasárnap már pár doboz jelenleg nem használt holmit átvittünk az új házba, most a könyvek állnak itt dobozban, gondolom hétvégén ezek is mennek. Igaz, hogy a végleges költözés még hónapok kérdése, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell egyszerre átpakolni mindent, így sokkal nyugisabban és kevesebb felfordulással fog járni az egész.
Újdonság Kincsőnél, hogy elkezdett önállóan színezni, igaz csak kicsiket, de szépen, nem megy ki a vonalból. Ha mégis, akkor a vonalon kívüli részt gondosan kiradírozza. :) Istvánka tud egyedül motorozni, azaz leér már a lába, nem kell nekem tologatni. Beszélni még mindig nem akar, de nem is vagyunk türelmetlenek vele, majd megszólal ha eljön az ideje. Azért nem minden ilyen tökéletes - a napi egy-két (három-négy) hiszti megvan, és az alvással is vannak problémáink (időnként este 10 is van, mire elalszanak), de ezt betudom annak, hogy a rossz idő miatt keveset vagyunk levegőn, bent meg nem igazán lehet levezetni az energiát :)
Az elmúlt két szombaton Nyíregyházán voltunk családilag (úgy értem Apa is velünk volt), pizzáztunk, legókiállításon voltunk, menyasszonyokat néztünk... jó volt nagyon!
Most már csak tavasz kellene, meg jó idő, meg ilyesmi...

Mérés, oltás, Kupiszuki és Kisperenc

A hetünk méréssel, oltással kezdődött. Istvánka betöltötte a 15 hónapot, jött a kötelező látogatás a védőnőnél és a doktornőnél. Az utóbbi három hónapban egy dekát sem hízott a legény (11 kg), viszont nőtt 5 centit és kibújt 6 foga. A súlya nem lepett meg, azon sem csodálkoztam volna ha kevesebb mint volt, mert a mandulagyulladásos időszakban nagyon rosszul evett. Most már pótolja, hála Istennek nagyon jó étvágya van mindkettőnek. :) Kedden megkapta az oltásokat is, a kanyaró-rózsahimlő-megmégvalami mellett a Prevenart is. Úgy gondolom ennyi betegeskedés után nem árt, ha ezt is beadatjuk. Neki ingyenes, Kincsőnek viszont már fizetni kell érte, de ettől függetlenül ő is meg fogja kapni.
Kincsőről akartam még írni, hogy amióta nincs tévénk (ezt nem is írtam, kb. három hónapja elromlott, és azóta sem csináltattuk meg, egyelőre nem is fogjuk) azóta rengeteget fejlődött Kincső fantáziavilága és játéka. Legtöbbször orvosost játszik, vagy "anyukásat", hosszú ideig elvan a babáival és a plüss állataival. Van ezen kívül két "fantázialénye", Kupiszuki és Kisperenc. Nem tudom honnan jöttek a nevek, de elég sokat beszél róluk, mindenféle történetet talál ki velük kapcsolatban. Nagyon jó hallgatni ahogy szövi a mesét róluk :) Ugyanakkor ponosan tudja, hogy igazából nem léteznek, mert amikor én is be szeretnék kapcsolódni és úgy teszek mintha látnám őket, akkor mondja, hogy ők csak a mesében vannak.
Tévé nélkül egyébként jól elvagyunk, a neten tudjuk nézni az m1-et, ott szoktuk a híradót és az Estét nézni, és ennyi. A dvd-ket lejátsza a tévé (nem egészen értem hogyan, de valami olyasmi, hogy más jelet ad a dvd vagy ilyesmi), így kontrollálni tudjuk a nézett meséket-filmeket, és ez így nagyon jól bevált.
A fényképezőnk is tönkrement (ránkjár a rúd, hihi), úgyhogy most kép nélküli bejegyzések következnek egy ideig... de egyébként köszönöm szépen, jól vagyunk :)

Nagy vonalakban...

Jól vagyunk, csak se időm, se kedvem írni. Igyekszem minél több időt a gyerekekkel lenni, vagy a háztartást rendben tartani, egyszóval mindig van mit csinálni. Az ünnepek nagyon gyorsan elteltek, a karácsonyunk kicsit kapkodósra sikeredett, ez rányomta a bélyegét a hangulatra is. Tanultunk belőle: idén jobban oda fogok figyelni a készülődésre. A szilveszter nagyon jó volt, néhány baráttal és sógornőmmel töltöttük itt nálunk. Csülköt sütöttünk, volt sok süti, innivaló és három kisgyerek, akik megadták az alaphangulatot... :)
Kincső karácsonykor picit lázas volt, de "csak" 38,2-3-ig ment fel, nem vittük orvoshoz, két nap alatt rendbe jött. Istvánkám viszont az ügyeleten kezdte az új évet, torokgyulladással és újabb antibiotikummal, de azóta jól van, remélem ritkul a betegeskedés.
Örülök, hogy visszatértünk a "szürke" hétköznapokba, vannak tervek bőven az új évre, amiket végre jó lenne már megvalósítani is, nem csak kitalálni :)