Istvánka, a nagyfiú

Tegnap és ma (át)rendezgettem a gyerekek szobáját. Az ötlet onnan jött, hogy Istvánka egyre kevésbé aludt a kiságyában. Általában fél óra nyugodt alvás után felsírások, nyöszörgések, félálomban felállások következtek. Emiatt nappal sem tettem már bele, éjjel pedig velünk aludt. Pár hete Kincső elfoglalta a mi franciaágyunkat (mi Apával kiszorultunk az eddig nappalinak használt szobába, a kihúzható kanapéra - egyébként nem bánjuk, jó itt is), nagyon jókat alszik rajta. Azt mondta, hogy ő már nagy lány, egyedül szeretne aludni a szobában Istvánkával, felnőtt ágyneművel (értsd: a macis mintás ágynemű a múlté, az én régi, főiskolás koromban használt virágmintásom került elő, felnőtt méretű takaróra húzva). Így a kis heverője felszabadult, egy ideje a játékok aludtak rajta. Na, szóval eszembe jutott, hogy ha ezt a kis heverőt háttámlával kifelé fordítom, akkor Istvánka nem tud legurulni róla, viszont nem lesz "berácsozva" sem. Egy kis feljárót is tudok csinálni, mert a heverő hosszítható két kis keskeny párnával, ott már nincs háttámla, tehát a "bejárat" is adott. A kiságyat pedig szétszedhetem, nagyobb lesz a hely... El is kezdtem az ágyat kiráncigálni a helyéről. Kincső a földön ülve figyelt, aztán egyszer csak megszólalt: "Apa jobban tudja... Apa erős. Te meg puha vagy... azért vagy puha, hogy hozzád lehessen bújni." Honnan talál ki ilyeneket? :) Végül sikerült mindent megcsinálnom, Istvánka hamar birtokba is vette, remélem szeretni fogja. Emlékszem Kincső is elég hamar, alig másfél évesen került ki a kiságyból, üvöltött ha bele akartuk tenni. Istvánka addig sem bírta :) Furcsa érzés volt szétszedni, olyan torokszorító-fajta, mert ez azt is jelenti, hogy a kisbabám már nem is olyan kicsi...
Tetszik nekik így a szoba, jókat játszanak. Sokkal jobban is vannak, láz már napok óta nincs, Kincsőnek csak este szívtam az orrát, egész nap nem szipogott. Istvánkának még folyik, de kevesebbet köhög, egyszóval gyógyulnak, hála Istennek :)
A képeken az új helyzet a szobában, illetve a "ketten ülünk egy lóra" szitu :)

Megvan a tettes!

Megérkezett a gyerekek torok- és orrváladék tenyésztésének eredménye. (Ja, merthogy múlt héten Istvánkának is vettek kenetet, mert belázasodott.) Az orrváladékban találtak valami baktériumot, mindkettőnek ugyanazt, aminek a nevét képtelen voltam megjegyezni. A toroké negatív. Antibiotikumot kaptak, vasárnap estig kell szedni, aztán jövő szerdán megint kenetvétel kontroll céljából. Bementem az oviba is szólni, hogy még mindig nem jövünk. Aranyos volt az óvónő, azt mondta ovikezdésnél gyakori, hogy minden betegség átmegy rajtuk, aztán később már semmi gond nincs. Na igen, mi még mindig az "ovikezdésnél" tartunk, mert szeptember közepe óta egy hetet és kétszer három napot járt - most már négy hete itthon van. :) Na nem baj, túl leszünk ezen is!
Istvánka most újra hálótársunk, jobban szeretem ha a közelemben van ilyen köhögős, lázas időszakban.
És még valami: Ibrányban ma esett a hó. Lassan ide is megérkezik a tél...

Kincső ma

Ma két aranyos megnyilvánulása volt Kincsőnek, amit szeretnék megörökíteni.

Délelőtt pihengetett a nagyiék ágyán, láttam rajta, hogy valamin igencsak töri a kis fejét. Egyszer csak megszólalt:
- Anya, ha megnövök, átadod nekem a férjedet?
- Nem kincsem, ő az én férjem. Neked majd lesz sajátod.
- De nem! Szeretném! Nekem is Apa lesz a férjem!
:)

Ebéd után Kincső mondókázott a konyhában.
"Rajta, Pajtás, helyben futás, utána a terpeszállás." Miért szállnak terpe? Anya, miért szállnak terpe???

Gyermekeim és a kakaós csiga...

Azt hiszem, meg kell tanulnom kakaós csigát sütni.... Egyébként is tele vagyok ilyen jellegű tervekkel, sütizés, új receptek, kicsit varrogatni is kellene, és a kötőtűk szerintem már el is felejtették, hogy valójában miért is vannak a világon.
Egészségügyi kérdésekről no komment, legközelebb akkor írok, ha valami örömteliről számolhatok be - vagy ha már nem bírom idegekkel. :)

Fül, orr, gége

Ma végre eljutottunk Nyíregyházára, megnézetni Kincső manduláit. 8 óra előtt, elsőként értünk oda, de a doktornő éppen akkor indult fel az osztályra. 9-kor jött vissza, de nem minket hívtak be, hanem előttünk még egy pár gyermeket (gondolom akiket mára hívtak vissza), aztán következtünk mi. Vettek kenetet torokból és orrból is tenyésztésre, aztán átküldtek röntgenre az arcüregét megnézni. Ott újabb fél óra után jutottunk be, majd két órát vártunk az eredményre!! Komolyan mondom, szinte már lincshangulat volt, volt olyan szülő, aki 5 hónapos gyerekkel három órája várt már. Végül nagy nehezen kinyögték, hogy elromlott a számítógép, vagy valami ilyesmi. Lényeg, hogy dél volt mire visszaértünk a leletünkkel. Ott azonnal behívtak, és elmondták, hogy van még egy kis arcüreg gyulladás, kaptunk rá orrcseppet (antibiotikum tartalmú), és még akartak adni egy másik antibiotikumot is, de mondtam az orvosnak, hogy nyár óta már többfélét szedett, és nem szívesen adnék megint, erre azt mondta, hogy akkor inkább várjuk meg a tenyésztés eredményét, aztán meglátjuk kell-e. Na, ennek örültem. Egy hét múlva kell visszamenni, addig orrcsepp és lámpázás. Az orrmandulák is nagyok, de reménykedem, hogy a gyulladás megszűnésével azok is normalizálódnak, és nem kell kivenni. A torkában rendben vannak a mandulák, azzal nem kell csinálni semmit.
Hazafelé Kincső kívánságára busszal jöttünk (pedig azt hittem vezethetek egy jót), kicsikét elaludt út közben, de egyébként nagyon tetszett neki.
Istvánkát holnap viszem az orvoshoz, mert megint köhög és folyik az orra, meg a füle alatt kicsit be van dagadva, mintha nyirokcsomó lenne... már kivagyok ezektől a csomócskáktól, jó lenne ennek is a végére járni!
Egyébként a hangulat remek itthon, édesek, aranyosak, csak ne köhögnének....

Dilemma

Kicsit zavaros bejegyzés lesz, magam sem értem... Szóval: van nekem két lázmérőm, egy digitális és egy hagyományos, higanyos. Namármost arra már régen rájöttem, hogy hónaljban mérve a digitális 0,5 fokkal kevesebbet mér, mint a higanyos. Ezért ha hónaljban mérem valamelyik családtagnak, akkor mindig hozzáadom az eredményhez az 5 tizedet, és ezt veszem az "igazi" hőmérsékletnek. Fenékben mérve viszont ugyebár úgy tudjuk, hogy 5 tizedet le kell vonni. Mivel tudtom szerint az én digitálisom éppen ennyit "csal", ezért sosem vontam le, hanem a mért eredményt vettem végeredménynek. Azonban ma megmértem Istvánkának mindkettővel fenékben, és ugyanannyit mutatott! Utána Kincsőn is tettem egy kísérletet, fenékben 37,7-et mutatott, aztán hónaljban ugyanez 36,7-et. Hmm... Ugyebár mivel elvileg hozzá kell adnom az 5 tizedet a csalás miatt, akkor 37,2..... és ha levonom a fenékben mértből az 5 tizedet, akkor az is 37,2. Akkor most hogy van ez?? Egy teljes fok különbséget mér? Akkor egysze hozzá kell adnom, másszor le kell vonnom? Akkor Istvánka nem is lázas? (38 fenékben, akkor most vonjak vagy ne?) Ha valaki érti ezt, kérem jelezze, mert én bekavarodtam....

Kincsőről

Mindenképpen szeretnék feljegyezni néhány szót Kincsőről. Annyit változott az utóbbi időben, Apával csak ámulunk és bámulunk! Egyre többet segít, erre csak egy példa: valamelyik nap vasalnom kellett volna, de Istvánka nem aludt. Mondtam Kincsőnek, hogy vasalnom kellene, de nem merek hozzáfogni, mert Istvánka mindig bújkál a vasalódeszka lábai alatt. Erre Ő: Anya, vasalj nyugodtan, majd addig én lefoglalom Istvánkát, játszok vele. És bemászott vele a járókába, és valóban megpróbálta a maga módján lefoglalni :) Én meg csak csodálkoztam, hogy milyen ügyes.
Aztán sokkal türelmesebb lett, már nem hisztizik ha nem kap meg valamit azonnal, kivárja a sorát. (Persze ez fáradtság függő is, ha álmos akkor nyűgös, de ez így normális szerintem egy kicsi gyereknél). A hisztizés egyébként is sokat ritkult, Apának is feltűnt, hogy "Kincső sokkal kiegyensúlyozottabb lett". Nagyon szereti az esti mesét, fürdés után bebújik az ágyba, és várja, hogy olvassak neki - aztán hamarosan elalszik, még a mese közben.
A kirakó is lefoglalja, csak azt nehezen tudunk játszani, mert ha a földön rakjuk, akkor Istvánka szétrombolja (ő még itt tart :) ), ha meg az asztalnál, akkor nyűgösködik közben. Pedig azt is nagyon ügyesen csinálja!
Egyébként is jobban van már, az utóbbi pár éjjel nem köhögött, és nap közben is kevesebbet. Az orrát sem szívjuk már annyiszor. Jövő héten megyünk a fül-orr-gégészetre, valószínű kedden, de ez még változhat.
Istvánka is jobban van, folyik az orra, de más baja nincs. Éjjel sokat nyugtalankodik, és most fürdés előtt vettem észre, hogy alul két rágófog hegye kint van, bizonyára ez (is) az oka.

13 hónap

Istvánka ma 13 hónapos. Nagyon kedves, szelíd kisfiú. Sokkal hízelgősebb, mint Kincső volt ennyi idősen. Ügyesen megy egyedül, zenére "táncol", tapsol. Szeret szerelni, viszont a könyvek nem érdeklik. Ebből van is konfliktus: az esti mese idején ő nem tud mit kezdeni magával, a második mondat után már mászik le az ölemből, vagy csukogatja be a könyvet. A porszívóval azonban remekül elvan :) A konyhaszekrényt is állandóan kipakolja, naponta 20x pakolok vissza. Már most is látszik, hogy egészen más, mint Kincső :) Nem beszél. Annyit mond, hogy hejte, baba, kettő. Egyébként egész nap csak öööö és aaa, mutogatásokkal kísérve. Mindent megért, és meg is csinálja, amit kérünk tőle. (Pl. kiviszi a kukába amit mondok, vagy behozza a lapátot, keres magának zoknit, stb.) Ha kérdezzük, akkor vagy bólogat, vagy rázza a fejét. A bólogatása nagyon aranyos, az egész felsőtestét "beleadja" :)
A betegsége idején velünk aludt, könnyebb volt így a gyógyszert éjjel odaadni, vagy ha köhögött segíteni neki. Most már visszatért az ágyikójába, de azért reggelre mindig nálunk köt ki :)

Kincső és a rend

Kincső nagy változáson ment keresztül, már ami a rendrakást illeti. (Más téren is, de arról majd később.) Egészen pár nappal ez előttig nagyon rendetlen volt. A szoba mindig úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant, és ha megpróbáltam elpakolni, akkor ő ugyanazzal a lendülettel dobálta újra széjjel a játékait. Nem használt sem a szép szó, sem a szidás, semmi. Történt azonban, hogy néhány napja - amikor Apa itthon volt velünk - leültek odabent játszani : Apa és Kincső. Én békésen vasaltam, amikor egyszer csak Apa feldúlt hangját hallottam: "Nem igaz, itt egyszerűen nem lehet megmaradni!" És elkezdett pakolni, és csak pakolt és pakolt, olyan hévvel, hogy szinte ijesztő volt. Mi megnyúlt arccal kullogtunk utána, és segítettünk neki. Kincső is meg volt lepve, alaposan. Másnap kezdődött a szétdobálás, stb. Este szokás szerint felszólítottam, hogy most már rakjuk el a játékokat, és szokás szerint nemleges választ érkezett. Csakhogy... emlékezetébe idéztem az előző napot. Mondtam neki, hogy tudja Apa milyen mérges a rendetlenségért, azt akarja, hogy megint az legyen, mint előző nap? És akkor mindenki szomorú lesz, stb. És csodák csodája, Kincső pakolni kezdett! Elrakott mindent, még azt is, amit nem is ő vett elő. Azóta minden nap rendet csinál lefekvés előtt, időnként nap közben is. Olyannyira, hogy ma például nem engedte Istvánkát játszani, állt a polc előtt széttárt karokkal, és ismételgette, hogy "ne vedd már el, naaa! Iszvánka! Ne pakolj szét!"
Örök hála Apának! (Remélem, azért nem esünk át a ló túlsó oldalára, és nem fogjuk egész nap vágyakozva nézni a katonás rendbe rakott játékokat.... :) )

Összefoglalva...

... az elmúlt napok eseményeit: Apa kapott három nap szabit, így együtt hordtuk a csibéket orvoshoz. Istvánka hősiesen túlélte a szurikat, volt nagy sírás-rívás, de összességében nem volt vészes. Az éjféli gyógyszert gyönyörűen lenyelte, általában alvás közben, fel sem ébredt. Tegnap délután a doktornő leállította a szurit, most már itthon kapja a gyógyszert, és jövő hét szerdán kell visszavinni. Kincső nem jár oviba, az állapota gyakorlatilag változatlan - naponta többször orrszívás, köhögés, egyébként jókedv és sok játszás. Orvosunk szerint ettől lehetne oviba járni, de ott nem tudnák tisztítani az orrát, és amúgy sem lenne jó, ha mindenkit összeköhögne, szerintem. Láza nincs, várunk még, hátha jövő héten már mehet.
Ma reggelre Apa belázasodott, hajnalban rázta a hideg, így az itthonlét tovább fog tartani, a főnöke hétfőig elengedte. (Ez nekem nagyon jó, hónapok óta nem volt ennyit együtt a család :) ). Rólam ne is beszéljünk, az arcüregem tele van, esténként lámpázom, fáj a fejem, a torkom, stb. Dehát, egy Anya nem lehet beteg! Ki ápolná akkor a többieket? :)
Kincső itt ül mellettem, és éppen azt mondta: "Anya, mikor lesz megint kisbaba a pocakodban? Szeretném, ha lenne! Majd Istenkének szólunk, hogy tegyen bele egyet!" Azt hiszem, ez jó végszó - úgy legyen! :)

Tüszős mandula és szuri

Istvánka egész hétvégén lázas volt. Rosszul evett, és nagyon sokat aludt. Így ma reggel ismét az orvosnál kezdtük a napot. Megvizsgálta, majd szó szerint ezt mondta: "Ennek a gyereknek olyan tüszős mandulagyulladása van, mint egy ház. Nem csoda, hogy lázas." Ezen kívül tele van váladékkal, úgyhogy egy nagy zacskó gyógyszerrel tértünk haza. Szurit is kapott (penicillin), és még három napig hordanom kell reggel és délután szurira, és éjfélkor be kell adnom neki az itthoni antibiotikumot. Egyébként a hangulata nem rossz, jön-megy, játszik, pakol.
Kincső már jobban van, éjjel aludt, de nap közben még köhög és szívni kell az orrát. Holnap reggel őt is vinnem kell, doktornő megnézi, hogy mennyire váladékos még az orra, aztán ha nem nagyon, akkor irány a fül-orr-gégészet. Szerinte biztosan az orrmandulájával van gond, különben már kitisztult volna. Úgyhogy most betegápolok, Apa talán el tud jönni pár nap szabira, hogy segítsen itthon, illetve orvoshoz hordani őket.
Remélem, most már csak jobbulásról fogok beszámolni :)

Folytatás

5. Hisztis vagyok, a férjem szerint. Igaza van, de a világért sem vallanám be ;)
6. Hajlamos vagyok a hirtelen hangulatváltozásokra. Egy pillanat alatt el tud menni a kedvem, és fordítva.
7. Gyerekkoromban klarinétozni tanultam, és zenekarban is játszottam. Nosztalgiával gondolok rá, nagyon örülnék, ha lenne egy saját hangszerem, és újra zenélhetnék. Persze lehet, hogy már meg sem tudnám fújni... :)

Mindehhez, de leginkább az első ponthoz egy kép.

Hét

Ígéretemhez híven összeszedem azt a hét dolgot, ami jellemző rám. Nem is gondoltam, hogy ilyen fejtörést fog okozni :)
1. Anya vagyok. Ez az első és legfontosabb az életemben. Kicsi korom óta erre készültem (bár sokáig nem volt teljesen tudatos), nem véletlen a szakmaválasztásom sem - tanárként ugyanakkor vannak a szüneteim, amikor a csemetéim is otthon vannak, plusz délben eljöhetek a munkahelyemről, készülni meg lehet addig is, ameddig fő a vacsora, vagy megy a mosógép, vagy éjjel, ha már alszanak a gyerekek. Ezért nem váltanék, akkor sem, ha az idegeimet szétcincálják a tanítványok :)
2. Keresztény vagyok. No komment.
3. Rendkívül rossz a helyzetfelismerő képességem. Erre azóta jöttem rá, amióta jogosítványom van... inkább ne találkozzatok velem az úton :)
4. Túlságosan jóhiszemű vagyok. Senkiről nem feltételezem, hogy szándékosan rosszat akarna bárkinek, és azonnal képes vagyok megbocsájtani, ha megbántanak. Senkire sem tudok tartósan haragudni.
Szünet, Kincső engem akar... folyt. köv.