Tegnap és ma (át)rendezgettem a gyerekek szobáját. Az ötlet onnan jött, hogy Istvánka egyre kevésbé aludt a kiságyában. Általában fél óra nyugodt alvás után felsírások, nyöszörgések, félálomban felállások következtek. Emiatt nappal sem tettem már bele, éjjel pedig velünk aludt. Pár hete Kincső elfoglalta a mi franciaágyunkat (mi Apával kiszorultunk az eddig nappalinak használt szobába, a kihúzható kanapéra - egyébként nem bánjuk, jó itt is), nagyon jókat alszik rajta. Azt mondta, hogy ő már nagy lány, egyedül szeretne aludni a szobában Istvánkával, felnőtt ágyneművel (értsd: a macis mintás ágynemű a múlté, az én régi, főiskolás koromban használt virágmintásom került elő, felnőtt méretű takaróra húzva). Így a kis heverője felszabadult, egy ideje a játékok aludtak rajta. Na, szóval eszembe jutott, hogy ha ezt a kis heverőt háttámlával kifelé fordítom, akkor Istvánka nem tud legurulni róla, viszont nem lesz "berácsozva" sem. Egy kis feljárót is tudok csinálni, mert a heverő hosszítható két kis keskeny párnával, ott már nincs háttámla, tehát a "bejárat" is adott. A kiságyat pedig szétszedhetem, nagyobb lesz a hely... El is kezdtem az ágyat kiráncigálni a helyéről. Kincső a földön ülve figyelt, aztán egyszer csak megszólalt: "Apa jobban tudja... Apa erős. Te meg puha vagy... azért vagy puha, hogy hozzád lehessen bújni." Honnan talál ki ilyeneket? :) Végül sikerült mindent megcsinálnom, Istvánka hamar birtokba is vette, remélem szeretni fogja. Emlékszem Kincső is elég hamar, alig másfél évesen került ki a kiságyból, üvöltött ha bele akartuk tenni. Istvánka addig sem bírta :) Furcsa érzés volt szétszedni, olyan torokszorító-fajta, mert ez azt is jelenti, hogy a kisbabám már nem is olyan kicsi...
Tetszik nekik így a szoba, jókat játszanak. Sokkal jobban is vannak, láz már napok óta nincs, Kincsőnek csak este szívtam az orrát, egész nap nem szipogott. Istvánkának még folyik, de kevesebbet köhög, egyszóval gyógyulnak, hála Istennek :)
A képeken az új helyzet a szobában, illetve a "ketten ülünk egy lóra" szitu :)
1 megjegyzés:
De jó is lett! Nálunk is már csak ruha- és játéktároló a kiságy...
A torkszorítás miatt nem szedjük szét... Még az unokahúgomé volt (így aztán eszmei értéke van), és apa azt mondja, ha szétszedjük... Úgyhogy majd csak az utolsó csöppséget követően.
De édes ez a lányka! Puha anya...
Ezt a ketten ülünk egy lóra felállást a Csenge is mindig forszírozza - de a Csanád nagyon erősen tiltakozik ellene.
Örülök, hogy gyógyulgattok - jó Téalapóvárást!
Jut eszembe, hozzátok hogy jön a Jézuska? És a karácsonyfa? Mintha ezt már kérdeztem volna tavaly is... De nincs erőm megkeresni...
Egyre azon töröm a fejem, hová tegyem a Csengét - vagy a fát - a csengőszóig. Mindenképp meg akarja lesni az angyalkát.
Puszi: Csanádék.
Megjegyzés küldése