


Vasárnap délután hozzánk is megérkezett a Mikulás. Idén rendhagyó módon nem a csizmákba rejtette az ajándékokat, hanem bekopogott (volna, ha Istvánka nem épp abban a pillanatban nyitotta volna ki az ajtót, hogy megnézze jön-e már), és személyesen adta át a csomagokat. Egészen véletlenül Petike is éppen nálunk volt a szüleivel, és egészen véletlenül neki is lapult némi ajándék a puttonyban. :)
Kincső nem félt, énekelt, szavalt a Mikulásnak, és hála Istennek fel sem merült benne, hogy a ruha alatt ismerős rejtőzik. Peti is ügyes volt, egy verset mondott el. Istvánka egyszerre félt és örült, nagyon izgatott volt. Hirtelen felindulásból eldalolta az "Egy boszorka van" kezdetű örökzöldet, de azt is csak a hátam mögül :)) A világért sem ment volna oda a Mikuláshoz. Érdekes módon Szabi nem félt, minden teketória nélkül odament a puttonyhoz, és majd' belemászott, megvizsgálandó, hogy neki is van-e benne valami. :)
Jól sikerült, mindenki boldog volt, örültek a gyerekek az ajándékoknak. Én még fél 10-kor is mesét olvastam az új könyvekből, de sebaj, bár minden este ilyen szép lenne!
Köszönjük, Mikulás!
Közben Kincső fogat vált, a jobb felső egyes pottyant ki (ez már a negyedik, a két alsó csontfog elől már ki is nőtt, és a jobb alsó kettes tejfog sincsen már meg). Döbrögi Szabolcs pedig továbbra is fogakat (és pocakot) növeszt. :)