Szilveszter, Tállya

Kirándulással búcsúztunk az óévtől, Tállyára mentünk egy rövidke túrára. Nagyon szép volt, gyönyörű a hegy télen (is), ugyanakkor nagyon hideg volt, alaposan összefagytunk. :)
S hogy mit kívánok az új évre? Elsősorban egészséget, békességet, és nyugalmat. A többi már csak ráadás :)
Boldog Új Évet Mindenkinek!!

A pöttyök jönnek, mennek...

Nos, a pöttyös kalandunk azért nem ért olyan egyszerűen véget. Pöttymentes hétvége után hétfőn estére megjelentek a kis alattomosak, Kincső csípőjén és karján. Sógornői konzultáció után újra Zyrtec cseppeket és kalciumot adtam neki, majd kedd reggel felhívtam a gyermekorvost. Azt mondta ezek így jönnek-mennek egy darabig, még négy napig kapja a cseppeket, aztán meglátjuk. Egyébként jól van, jár oviba, ahol nagyban készülődnek a pénteki karácsonyi ünnepségre. Betlehemes játék is lesz, amiben Kincső angyalkaként fog szerepelni, ennyi szöveggel :"Kicsi szemét föl is nyitja, mosolyog már a Jézuska. Most valaki halkan kopog, megérkeztek a pásztorok." Vasárnap pedig a református templomban fogják előadni ugyanezt. Oda viszem Istvánkát is, Szabi idén még kimarad az ünnepségből. (Gondolkoztam, hogy viszem mindkét fiút, de aztán arra jutottam, hogy ha látni akarom az angyalka-lányomat, akkor jobb, ha csak egyet kell csitítgatnom.)
Hétfőtől pedig két hét szünet!! Nagy terveim vannak, mindenféle sütik, meg karácsonyi kifestők és mesék és saját készítésű ajándékok, ha csak a fele megvalósul, már attól is boldog leszek. :)

Az "idei" első betegség

Kincső itthon töltötte a múlt hetet, betegség miatt. Az idei ovis évben (azaz nagycsoportban) ez volt az első hiányzása! Hétfő reggelre belázasodott (39,3), de egy napig tartó lázzal, köhögéssel, két nap visszatérő víruskiütéssel és viszonylag rövid taknyossággal megúsztuk. Bár még most is köhög, ma már ment oviba.
A kisfiúk is mutatnak némi megfázásos jeleket, kicsikét köhécselnek, kicsikét folyik az orruk, ezt leszámítva kutya bajuk. :)
Tegnapra szép mennyiségű hó esett, volt szánkózás és hógolyózás. Szabika első szánkós élményére is sor került, látni kellett volna ahogy kapaszkodott miközben apa húzta :) Kár, hogy nem csináltam képet róla.

Csalánkiütés

Tegnap este fürdés után Kincső halántéka alatt észre vettem egy piros foltot. Azt hittem megütötte valamivel, úgyhogy nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Lefekvéskor láttam, hogy már körülötte is van néhány kisebb. Gondoltam figyelni fogom. Pár perc múlva Kincső szólt, hogy nagyon viszket a lába. Megnéztem, nagy piros duzzanat, körülötte néhány kisebb. Mint a szúnyogcsípések. Mire ezt megvizsgáltam, már a lábszárán is volt néhány. Kimentünk Apához a nappaliba, akkorra már az egész térdhajlat, vállak, felkar tele volt. Mire a pizsamát lehúztuk, már a csípő környéke is. Olyan gyorsan terjedt, hogy csak kapkodtam a fejem. Gyors konzultáció után csalánkiütésre tippeltünk Apával, de mivel nem vagyunk orvosok, és nincs itthon semmilyen antiallergén, úgy döntöttünk, hogy elmennek az ügyeletre. Szerencsére épp a mi gyermekorvosunk volt ott. Telefonon értekeztünk egy gyorsat, azt mondta hagyjuk abba az antibiotikumot amit hétfő óta szed, mert ez egyértelműen vírusos dolog. Szerinte a vírusok szétesése okozta a kiütést. Adott vénásan valamit (Apa azt mondja elmondták neki hogy mit, de "kimondhatatlan nevű"), így mire hazaértek már csökkentek a kiütések. Itthon még kalciumot ivott, és reggelre nyoma sincs az esti "kalandnak". A kalciumot kapja még három napig, és Zyrtec cseppet, ha újra jelentkeznek a kiütések.
Most, így utólag eszembe jutott, hogy csecsemő/kisgyermek korában többször is volt kiütéses, amire az akkori orvosunk azt mondta, hogy "víruskiütés". Most már biztosan nem fogom elfelejteni :)

Fogas...

Vagy inkább fog nélküli Kincső :)

A Mikulás nálunk

Vasárnap délután hozzánk is megérkezett a Mikulás. Idén rendhagyó módon nem a csizmákba rejtette az ajándékokat, hanem bekopogott (volna, ha Istvánka nem épp abban a pillanatban nyitotta volna ki az ajtót, hogy megnézze jön-e már), és személyesen adta át a csomagokat. Egészen véletlenül Petike is éppen nálunk volt a szüleivel, és egészen véletlenül neki is lapult némi ajándék a puttonyban. :)
Kincső nem félt, énekelt, szavalt a Mikulásnak, és hála Istennek fel sem merült benne, hogy a ruha alatt ismerős rejtőzik. Peti is ügyes volt, egy verset mondott el. Istvánka egyszerre félt és örült, nagyon izgatott volt. Hirtelen felindulásból eldalolta az "Egy boszorka van" kezdetű örökzöldet, de azt is csak a hátam mögül :)) A világért sem ment volna oda a Mikuláshoz. Érdekes módon Szabi nem félt, minden teketória nélkül odament a puttonyhoz, és majd' belemászott, megvizsgálandó, hogy neki is van-e benne valami. :)
Jól sikerült, mindenki boldog volt, örültek a gyerekek az ajándékoknak. Én még fél 10-kor is mesét olvastam az új könyvekből, de sebaj, bár minden este ilyen szép lenne!

Köszönjük, Mikulás!

Közben Kincső fogat vált, a jobb felső egyes pottyant ki (ez már a negyedik, a két alsó csontfog elől már ki is nőtt, és a jobb alsó kettes tejfog sincsen már meg). Döbrögi Szabolcs pedig továbbra is fogakat (és pocakot) növeszt. :)

Szabistátusz

Én még csak most jöttem rá, hogy Szabika egy éves státuszáról nem készítettem bejegyzést. Naszóval... méricske szerint 11 kg 80 deka, 77 centi. Ezek szerint egy kilóval nehezebb és egy centivel magasabb, mint Istvánka volt annak idején. Kincsővel már össze sem hasonlítom :))
10 foga van, az utóbbi kettő nemrég tört át: jobb oldalon felül egy rágó, és bal oldalon alul is egy rágó. Úgy látom az ellentétes párjai napokon belül áttörnek.
Szavai: apa, ana (anya), baba, pápá, tátá, apa eme (azaz reggelente: apa elment), mamma (mama), hamm, abba, ebbe, emme (szeme). Mutogat, pakol, szinte mindent ért. Egyszerűbb kéréseket végrehajt,pl. hozd ide, vidd oda, tedd bele, dobd ki, tedd rá, szállj le, stb. Ha álmos és megkérdezem tőle, hogy hogyan álmos a baba, akkor ásít, közben a szája elé teszi a kezét, és mondja, hogy áááám. Amikor szólok, hogy megyünk fürdeni, akkor indul a fürdőszobába, megáll a kád szélénél, és kukucskál bele. Nagyon szeret fürdeni! És enni... eddig még akármit adtam neki, mindent megevett (a spenótot és a sárgaborsót, céklát is). Nem véletlen a súlya :))
Szopizik, általában alvások előtt és éjjel. Nap közben csak akkor, ha valami baj van, nyugtatásképp. De elvan egész nap nélküle is, ha muszáj. Cumi, cumisüveg nincs, egy Micimackós kulacsból issza a vizet, néha teát.
Nap közben kétszer alszik, 10 körül és háromkor. Szerintem most változóban van, mert ma pl. még nem sikerült lefektetni, és a délutáni alvások is tolódnak kicsit, fél 4 körülre.
Egyébként pedig természetesen egy kis tündér, hála Istennek, hogy van! :)

Kincső esete a kanálissal

Délután gyönyörűen sütött a nap mifelénk, gondoltam kihasználjuk, és kimentem Kincsővel és Istvánkával a közeli játszótérre. Vittük Kincső biciklijét, amin a múlt héten tanult meg (Apa közreműködésével) pótkerék nélkül menni. Én még nem láttam a tudományát, lelkesen készült bemutatni. A játszótéren van egy aszfaltozott focipálya, azt szemeltük ki a gyakorlás helyszínének. Közvetlenül mellette folydogál egy kis kanális, nem túl mély, de azért vizes (na persze :)),szerencsére "csak" tiszta esővíz van benne). Szóval Kincső boldogan pattant a bicajra, és már tekert is... nagyon ügyesen, csak úgy láttam túl gyorsan. Ment pár kört, már egyedül tudott elindulni és megállni, nem volt semmi gond. Némi kis aggodalmat azért éreztem gyomortájékon, mert még mindig szerettem volna ha lassít kicsit, de egyelőre az nem sikerült. Egyszer csak látom ám, hogy az én gyönyörűséges kislányom teljes sebességgel száguld a pálya széle felé, szemmel láthatóan szinte kapaszkodva a kormányba, és csak teker és teker, de kanyarodni nem tud... és megállni sem... egyenesen belehajtotta kanálisba. Csak annyit láttam, hogy eltűnik az árokban, majd üvöltés - kicsit infarktust kaptam, rohantam keresztül a pályán (mert persze, hogy épp a másik végében voltam), mindenféle gondolat cikázott fejemben a csonttöréstől az ömlő vérig...
Odaértem, Kincsőke alatt a bicikli elmerülve a vízben, ő pedig benne négykézláb, térdig csurom vizesen.. de nem történt semmi baja az ijedtségen kívül. Kihalásztam őt is és a bicajt is, megölelgettem, megnyugtattam, aztán már nevetni is tudtam a helyzeten - olyan édes volt,ahogy ott állt, mint egy kis ázott ürge :) Szerencsére nagyon közel lakunk, gyorsan hazaértünk, meleg vízzel lezuhanyoztattam, száraz ruhát vett, és egy aprócska sebtől eltekintve megúszta ennyivel a kalandot. Hazafelé már ő is nevetett, mert ahogy lépett bugyogott a víz kifelé a cipőjéből :))
Megbeszéltük, hogy hamarosan visszamegyünk a játszóra, de a focipálya helyett a kosárpályán fogunk gyakorolni, aminek a közelében nincs víz, és magas kerítés veszi körül... és első dolgunk lesz megtanulni LASSAN hajtani.

Kiszámoltam...

..., hogy ha a most elfogadott nyugdíjtörvények élnének majd az én időmben is (ami szerintem kizárt, de tegyük fel), akkor még 32 év szolgálati időre van szükségem ahhoz, hogy nyugdíjba mehessek. Ez éppen annyi, mint amennyit eddig éltem. Hűha :))

A nagyobbakról

Kincső és Istvánka kapcsolatáról szeretnék írni már pár napja, mert az utóbbi időben egyre több időt töltenek együtt játszva. Kitalálnak mindenféle szerepjátékot, és sokáig képesek szövögetni a történetet. Időnként bevonulnak Kincső szobájába, magukra zárják az ajtót, és építenek, szállítanak, orvosolnak, vagy családosat játszanak. Minden kihallatszik, én pedig szívesen hallgatom ahogy alakul a játék. Különösen tetszik a családos- két babát használnak hozzá, akik a történet szerint ikrek, az egyikük Koppányka, a másik Virág (hahó unokatesók, úgy tűnik hiányoztok! :))), és őket etetik, sétáltatják, várják haza Apát ( a szerepek mindig a nemeknek megfelelőek, azaz Kincső az anyuka, Istvánka az apuka), fürdetnek,stb. Én pedig csak csendben mosolygok, és örülök nekik. Nemrég Szabit is bevonták a játékba, ő volt a kisgyerekük, és Zsoltikának hívták - nem tudom honnan szedték, nem ismerek ilyen nevű kisfiút. Egészen addig nem volt baj, ameddig "Zsoltika" ki nem borította az egyik cserepes virágot, akkor aztán gyorsan el kellett távolítanom onnan.

Ma délelőtt pedig Istvánka félóránként kérdezte, hogy mikor megyünk Kincsőért. Kérdeztem tőle, hogy miért kérdezgeti, hiányzik? Mire távolba meredő tekintettel azt mondta, nagyon. :)

Szabolcs 1 éves

Tisztán emlékszem még Kincső negyedik születésnapjára, amikor a megszokott családi fénykép készítésekor azt mondtam, hogy már öten vagyunk a képen, hiszen a kistesó ott van a pocakomban. És, hogy remélem legközelebb már ő is "kívül" szerepel, épen és egészségesen. Most pedig már egy éves lett!! Bár hivatalosan kedden lesz a szülinapja, itthon ma ünnepeltünk. Sok-sok érzés és gondolat kavarog bennem már napok óta, aminek a nagy része nem önthető szavakba,vagy ha mégis, akkor talán túl giccsesen hangzana... Az biztos, hogy én nagyon szeretek anya lenni, elmondhatatlanul szeretem a gyerekeimet, a babaillatot, a puha bőrüket, a görbülő szájacskákat, amik aztán egy pillanat alatt nevetésre változnak. Szeretem nézni a szopizó arcocskát, ahogy teljes átéléssel szívja a tejcsit, és látszik, hogy ez neki mindennél fontosabb :) Szeretem látni, hogy a nagyobbak hogyan okosodnak, hogyan fedezik fel a körülöttük lévő világot. Szeretem,hogy az egész napom, minden pillanat az övék lehet, hogy nincs más feladatom, csak hogy róluk gondoskodjak, hogy neveljem, tanítsam őket. Szeretném, ha ezek az idők még sokáig tartanának... És hálás vagyok, hogy lehetőségem van mindezt megélni.

Isten éltessen Kisfiam!!

Őszi szünet

Bár az oviban hivatalosan nincsen őszi szünet, a gyerekek zöme otthon marad ezen a héten. Én is úgy gondoltam, hogy "kivesszük" magunknak ezt a pár napot, mostanra időzítve a rokonlátogatásokat és a hiányzó téli cuccok beszerzését.

Hétfőn a temetőket jártuk,mint mindenki...

Kedden Debrecenben voltam a gyerekekkel, meglátogattuk Nagyimamát, és elvittük a temetőbe a debreceni nagyszülők (illetve a gyerekeknek dédszülők)sírjához. Gyönyörű idő volt, jó volt vezetni. Hazafelé mindhárom gyermek elaludt, én pedig élveztem a csendet, az őszi tájat és a napfényt. Szép volt. Délután néptáncoltunk, Istvánka most inkább csak szaladgált és kevesebbet táncolt, de így is megérte :)

Szerdán újra utaztunk - most Tiszavasvári volt a cél, ahol az én főiskolai lakótársamat (és egyben keresztanyámat ,de ez hosszú történet) látogattuk meg. A négy gyerekéből most "csak" kettő volt otthon, plusz az én három csemetém. Kincső volt a legidősebb, tehát mindenki 5 és 1 év közötti. Nagyon jól éreztük magunkat, a nagyobbak hintáztak, csúszdáztak, építőztek, degukat (amiket én patkánynak néztem :))etettek. A két kicsi, Szabi és Sárika pedig jött-ment, és aludtak is egy jó hosszút. Istvánka annyira elfáradt, hogy hazafelé elaludt a kocsiban, és nem is kelt fel arra sem, hogy lefektettem az ágyába. Reggelig aludt :).

Csütörtökön pihenőnapot tartottunk, illetve Kincsőnek délután úszás volt.

Ma pedig délelőtt Nyíregyházára mentünk vásárolni, egyúttal csizmát is szerettem volna venni Kincsőnek és a Szabinak, de nem kaptunk. Találtunk egyet, ami tetszett volna, de nem volt jó méret, úgyhogy hétfőn oda még visszatérünk, ha kapnak árut.

A további tervek pedig: ma ötre ismét rokonlátogatásra vagyunk hivatalosak, Apa unokatesójáék jönnek haza Győrből, a két fiukkal. Vasárnap lovagolunk, és ünnepeljük Szabi első szülinapját!! Ezt nagyon várom! Szabika egyébként már elég stabilan jár, alig megy már négykézláb.

Egyszóval elég sűrű a hét, mindeközben sokat játszunk, gyurmázunk, és holnap festeni fogunk temperával. Eddig még csak vízfestékkel próbálkoztunk, kíváncsi vagyok fogják-e szeretni. Ja, és Szabi persze pakol, pakol és pakol.... :))

Különórák, étkezések

Lassan biztossá válik, hogy milyen különórái lesznek Kincsőnek. Nagyon mozgékony, így igyekszünk a lehető legjobban lekötni az energiáját. Tehát: hétfőn úszni megy az ovival, kedden néptáncra megyünk együtt. Múlt hét óta Istvánka is a csapat "hivatalos" tagja lett, mivel lelkesen beáll a gyerekek közé, és a maga módján igyekszik velük együtt csinálni. A tanáruk szerint az ilyen gyerekekből lesz a jövő szólótáncosa,hiszen ebben a közegben nő fel - nos, én nem vagyok semmi jónak az elrontója,hadd táncoljon ő is! Szerdán délután újra úszni megyünk, ide én szállítom a kisasszonyt. A dolog szépséghibája, hogy egyelőre úgy tűnik a fiúkat is vinnem kell, és nem tudom mit kezdek velük egy órán keresztül az uszoda előterében, plusz hogyan segítek Kincsőnek felöltözni és hajat szárítani, de majd kitalálok valami okosat. Csütörtökön az oviban van néptánc, pénteken délután újra úszás. A szombat szabad, vasárnap pedig lovagol, Istvánkával együtt. Ide is jön velünk Szabi, de ez nem gond, ennyi levegőzés kell neki is,és szemmel láthatóan jól érzi magát a lovastanyán.
A két délutáni úszás időpontja még változhat, lehet hogy kedd-csütörtök lesz, akkor a keddet mi kihagyjuk a néptánc miatt. Kicsit így elsőre soknak tűnik, de nem az - egy óra táncolás után,hazaérve már veszi is elő a görkoriját... nem tudom hogy bírja :)

Az étkezésről azt akartam megörökíteni, hogy péntek óta Szabi is velünk eszik az étkezőasztalnál. Feltettem neki az asztalra rögzíthető etetőszéket, a nagyot pedig elcsomagoltam... hiszen egy bő hét múlva kilépünk a babakorból, ideje, hogy részt vegyen ő is a közös evéseknél. Édes a három gyerkőc ahogy körbeülik az asztalt, jó rájuk nézni. Ha Szabi tányérjából elfogy az ennivaló, akkor felfordítja, megrázogatja, majd ha valóban üres, akkor laza mozdulattal lehajítja a földre. Mindezt olyan aranyosan, hogy csak nevetni tudok rajta, bosszankodni nem. :)

Ja, és majd' elfelejtettem: tegnap Apával bálban voltunk! Évek óta nem mozdultunk ki kettesben,de most kihasználtuk az alkalmat, hogy a tőlünk pár száz méterre lévő művelődési házban szüreti bált tartottak. Mama és Keresztke vigyázott az aprónépre, mi pedig este 7 óra után elmentünk.. 11-kor hívtak minket, hogy Szabi felébredt, sír és nem tudják megnyugtatni (persze, mert szopizni szokott ilyenkor), úgyhogy haza kellett jönnünk, de így is NAGYON jó volt! Ettünk, táncoltunk, egyszóval kikapcsolódtunk kicsit.És egyébként is úgy terveztük, hogy csak fél 12-ig maradunk, így ez a fél óra már igazán nem számított. :)

Szabi első lépései, Istvánka szobatisztasága

Tegnap ameddig Kincsőre vártunk a helyi művelődési központban (táncolt),addig Szabika megtette élete első két-három önálló lépését. Emlékezetes marad a hely :)

Istvánkát nyár óta próbálom rávenni a bilizésre, eredménytelenül. Bár ha ráültetem, akkor sikerül produkálni, de magától nem szól, hogy menni kellene. Ha pedig pelus helyett kisgatyót akartam ráadni, akkor visítva menekült, és leült a földre, hogy ne tudjuk felhúzni. Így nem is erőltetem az ügyet. Ma reggel szokás szerint biliztünk, majd legnagyobb csodálkozásomra azt mondta, hogy most bugyogót vegyünk fel (hiába no, nővére van...). Bement a fürdőbe, kihozott a fiókból egy kisnadrágot, és felvette!! Pár percig bírta, akkor szólt, hogy most már vehetjük fel a pelust :))) Mindegy, én már annak is örülök, hogy egyáltalán megpróbálta.

Hétvégi összes

Szombaton Apával nagybevásároltunk,gyerekek nélkül. Komolyan mondom, kikapcsolódásnak is jó :). A szombat ezzel nagyjából el is telt, Apa este koncertet hangosított, így már délután kettőkor elment itthonról, és csak valamikor éjjel ért haza.
A vasárnap délelőtt a lovaglásé volt - állandósulni látszik ez a program, a vasárnap délelőtt 10 órát "béreltük ki" magunknak. Kincső egyre ügyesebb, most egy másik lovat kapott maga alá, de rajta is meg tudott csinálni minden feladatot. Ha így marad, és továbbra is szeretni fogja, akkor pár év múlva versenyezhet is az oktatója szerint. Vannak un. póniversenyek, amin csak gyerekek indulnak és alacsony az akadály, ezt tűztük ki célul. (Azt mondta az oktató, hogy Pazarlón nyugodtan engedné Kincsőt versenyezni, mert a paci annyira rutinos már, hogy egyedül is végigmegy a pályán, ha Kincső nem is csinál semmit :) ). Istvánka kb. 10 percet lovagolt, egyébként macskázott, meglátogatta a kecskéket, malacokat, mosómedvét és az őzet, akik a lovardában élnek. Nagyon jó volt együtt, ez a másfél óra hetente nagyon kell, amikor csak egymással foglalkozunk, nincs munka és tévé és egyebek... már ezért megéri.
Délután mamánál voltunk, mint mindig... :)

Most pedig újra indult egy hét, tegnap Kincsőnek úszás volt, ma pedig táncolni megyünk. Az úszást nagyon szereti, alakulóban van néhány plusz óra hetente, de erről majd akkor ha már biztos lesz.

A bejegyzést kedden írtam, csak tegnap kezdtem el, és azt a dátumot mentette - csak a pontosság kedvéért. :)

Szabi szokásai

Szabika pakol. Egyik "nagy" sem volt ilyen lelkes pakoló, mint ő. Naponta többször kipakolja a konyhaszekrényt, az edényeket élvezettel ütögeti a földhöz (és leveri róluk a zománcot), majd kihúzgálja az elérhető fiókokat, kiveszi belőlük a fedőket, egyik kezével rátámaszkodik, és négykézláb tolja magát előre. Szuper hangja van a csempén csúszó fedőnek... Ha ezzel elkészült, akkor irány a Kincső szobája, kidobálja a szekrényéből a ruhákat, mindezt teljes komolysággal. Ha rászólok, akkor kacagni kezd, és még gyorsabban dobál, mintha mindenképpen be akarná fejezni, mielőtt eltávolítom onnan.
Szabi az egyetlen, aki nem cumizik. (Illetve Kincső már csak múlt időben :) ). Ha Istvánka lepihen, akkor óvatosan odasomfordál, és kiveszi a szájából a cumit (Istvánka persze visít), majd forgatja a kis kezében, és nem tudja mit kezdjen vele. De azért láthatóan tetszik neki.
Szabika bármikor hajlandó enni, és eddig még mindent szeret. Ha látja, hogy enni készülünk, akkor ő is igyekszik oda, és hangos cuppogással kér.Mindenből. Naponta többször szopizik, azzal is alszik el nap közben. Este már szopi után odafekszem mellé, és kis gagyarászás után elcsucsul. Reggel általában együtt ébredünk, az éjszakai ébredése után már nem megyek vissza a "helyemre".
Bújós, hízelgős, imádni való kis tündér. Minden érdekli amit a tesók csinálnak, igyekszik kivenni a részét mindenből. És egy új szokása: szeretet kifejezéseként harap. Nagyot és erősen... nyoma van már a karomon, szerencsére az arcomon nem látszik. :)

Istvánka 3. szülinapja

Vasárnap ünnepeltük viszonylag szűk családi körben Istvánka 3. szülinapját. Az egész készülődésről semmit sem tudott az ünnepelt, meglepetés "buli" volt. Délelőtt megfőztem a levest és előkészítettem a többi fogást. Fél 11 körül megérkezett Mama és Keresztke, de ez sem volt feltűnő, hiszen gyakori vendégek, és mivel aznap lovagolni mentünk, ők vigyáztak Szabira. Délre mentünk lovagolni, mire hazaértünk itt voltak a vendégek, Mamáék pedig feldíszítették a nappalit lufikkal és egy felirattal. A kis ünnepelt első meglepetésében beszaladt a szobájukba, de aztán nagyon örült mindennek. Traktoros tortát kapott, 3 szál gyertyával és egy tűzijátékkal. Nagyon boldog volt, sugárzott az arca az örömtől. És mi is nagyon boldogok voltunk, jó volt látni!
Ma a három évesek státuszvizsgálatán voltunk, az eredmények: 99 cm, 17 kg. Fejkörfogat 50 cm, mellkas 52. Mindene rendben van, a szobatisztasággal még hadilábon állunk, de doktornő azt mondta ne foglalkozzak vele, majd megérik rá egyik napról a másikra. Kicsit izgultam a vizsgálat miatt, azt hittem sírni és tiltakozni fog, de egy hangja sem volt, ügyesen sóhajtott, és még a pelenka alatti "területet" is engedte megnézni. Ez nagy szó, mert itthon állandó harc van miatta,de hála Istennek az is rendben van.

Jövő hónapban Szabi következik az első szülinappal :)

Kincső allergiája, Szabi vére

Egy egész nyáron át tartó orrfolyás ürügyén szeptemberben allergiavizsgálaton voltunk Kincsővel. Két keresztes porallergiát állapítottak meg, de mivel éppen szünetelt a taknyosság, nem kellett kezelni. (Megjegyzem nekem vannak fenntartásaim az eredménnyel szemben,bár megmagyarázni nem tudom, csak afféle megérzés...)Most hétfőn erős köhögéssel-orrfolyással ébredt, így ovi után elmentünk az orvoshoz. Azt mondta az allergia dolgozik a szervezetében, kezdjük el kezelni gyógyszeresen valamilyen antiallergénnel. Gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy nem szeretném, van-e valami más módja a kezelésnek? Volt.Egy zöldalgás-gyógynövényes tisztítókúrába kezdtünk tegnap este, az eredményekről folyamatosan tájékoztatjuk az orvost,akinek vannak már pozitív tapasztalatai erről. Én is bízom benne, igazából mindent megpróbálunk, hogy elkerüljük a gyógyszerezést.
(Közben egy természetgyógyász is látta Kincsőt, szerinte "vízér és földsugárzás problémája van a gyereknek", hőtükröt ajánlott az ágya alá - betettük az építkezésről maradt hőtükrös szigetelőt, aztán lesz ami lesz, mi bajunk lehet belőle.. :) ).

Kedden Szabival voltunk vérvételen, a két hónapos kora óta tartó vérszegénységet kontrollálni: sokat javult az eredménye, a vérében lévő vas már teljesen jó, a tartalékokat kell még feltölteni (hozzáértőknek: a szérum vas normál tartománya 9 és valamennyi között van, az övé most 7,5, egy bő hónapja 4,4 volt, úgyhogy ez már szuper szerintem, és a transzferrin is javult,normálban van). Dec. 15-ig szedi még a maltofert, akkor újabb kontroll, aztán remélem vége.
Ma levágtuk géppel a fiúk haját,nagyon aranyosak lettek. Szabi első hajvágása volt, ilyenkor sajnálom a kis babahajat, de tagadhatatlanul édes így is. :)

Változások

Lassan három hónap kihagyás után újra itt :)
A hallgatásnak több oka is volt, de egyik sem olyan nyomós, hogy amiatt abbahagyjam.
A nyár eltelt a ház körüli munkákkal, elkezdtük építeni a járdát, Apukám sok időt töltött nálunk, elrendezte az udvaron a szintet, füvet vetettünk, stb. De nem is erről akartam írni, hanem a mostról. Kincső 4 hete oviba jár,nagyon szereti. A fiúkkal délben megyünk érte. Az egész rendszer még mindig kialakulóban, szeretnék délelőttönként Istvánkával külön is foglalkozni, ha már nem jár oviba, ne mondják, hogy lemarad a kortársaihoz képest... Közben Szabi járni tanul, mindenhol feláll, kipakol, leveri a zománcot az edényekről, odacsukja a kezét, és angyali szemekkel bámul rám :)Aztán közben mosni-főzni-takarítani is kell, amivel mindig le vagyok maradva, úgyhogy ez is reformért kiált. Közben látom a gyerekek rengeteg energiáját, nyitottságát, érdeklődését, csak úgy szippantanak be mindent a körülöttük lévő világból. Ezért is kezdtem keresni a lehetőségeket, hogy milyen pluszt nyújthatnánk nekik. Kincsőt beírattuk úszni, és ha minden jól megy indul egy kezdő néptánc csoport a városban (ez külön posztot érdemel,majd holnap..), oda is járni fog.ÉÉÉs a LÉNYEG: találtam egy nagyon szimpatikus helyet, ahol lovagolhatnak. Kincső már "komolyabban", verseny szerűen szeretné űzni a díjugratást, Istvánka még csak 10-15 percekre ül fel terveink szerint. Ma volt az első órájuk - szerelem első látásra! Egy kedves, szelíd lovat kaptak, Kincső 45 percet töltött nyeregben, de nagyon élvezte, és az oktató szerint ügyes, lehet majd vele haladni. Istvánka is felült, látszott az öröm az arcán! És én is boldog vagyok, hogy sikerült találnom nekik egy ilyen szuper elfoglaltságot!
Szabit is felült Apával, de két kör után sírni kezdett, úgyhogy vele még várunk egy pár évet :)

Cékla volt az ebéd

Beszámolóval is készülök, de a kép magáért beszél...

Házikó

Istvánka szeptember közepétől, vagy októbertől óvodás lesz. Már jele is van: házikó. Egyetlen bökkenő van csak, hogy nem szobatiszta. Előttünk a nyár, hátha...
Írnom kell még a keresztelőről, ami május 30-án volt, és nagyon jól éreztem magam - találkoztam azokkal, akiket már nagyon régen láttam, és igazán jó volt velük lenni, ha csak egy rövidke időre is. Aztán írnom kell Kincsőről, a festésről, Istvánka mondókáiról, Szabika négykézláb hintázásáról, 6 fogáról, vérszegénységéről amire megint elkezdte szedni a Maltofert, és talán az én lelkiállapotomról is, ami hála Istennek a lehető legjobban van.... Ja, és közben szemüvegem is lett, mert a lencsét nem bírta tovább a szemem (13 évig hordtam). És a járda is épül... jajj de le vagyok maradva :))

Szabinak foga van, Istvánka gazdálkodni készül, Kincső szerepelt

Az utóbbi idők legfőbb eseményei ezek, nagy vonalakban... Szabikának kibújt az első két foga, alul az elsők. Először a bal oldali hét elején, aztán ma már a jobbos is ott virít :) Nem volt nagyon nyűgös, talán kicsit nyugtalanabbul aludt, volt egy kis hőemelkedése, és ennyi.
Istvánka egyértelmű érdeklődést mutat minden iránt amit lehet szerelni, nagy kedvenc a traktor, a markoló és társai. Kérdeztem tőle, hogy hogyha nagy lesz gazdálkodni fog-e, és egyértelmű igen volt a válasz. Kérdés: "Kisfiam, és állataid is lesznek?" "Igen!" "Milyen állatok?" "Hát pingvin (!), boci,..." és mindezt olyan hangsúllyal, hogy meg kell zabálni :)
Kincsőnek ma anyák napi ünnepség volt az oviban, ügyesen mondta a verseket és a dalokat a többiekkel, de végig egy pontra figyelt, nem nézett rám. Úton hazafelé azt mondta, hogy "Anya én annyira izgultam, hogy rád sem mertem nézni". Ez volt élete első szereplése, nekem pedig az első ilyen anyák napja... csodajó volt!! :))

Hajvágás, Sóstó és uszoda

Szombaton egy gyors hajvágást követően elindultunk a gyerekekkel a sóstói játszótérre. Ez volt az első hosszabb kimozdulásunk három gyerekkel, és mondhatom nagyon jól sikerült. Kincső és Istvánka nagyon élvezték a játszóteret, Apa volt bent velük, míg én a széléről figyeltem őket. Szabika végig aludt a babakocsiban, akkor sem ébredt fel amikor sétáltunk a tóparton, és akkor sem amikor már indultunk haza és a babakocsiból áttettem a hordozóba. Vasárnap délelőtt pedig Apa uszodába vitte Kincsőt, én a két fiúval mentem érte, és onnan mamához. Lehetett délután motorozni, kertészkedni, és a szomszéd kisfiú is átjött kicsit játszani.
Nagyon jó volt ez a két nap, sokat voltunk levegőn, mozogtunk, és ami a legjobb volt: két nap Apával! Sok-sok ilyet kérünk még! :)

Szabolcs fordul

Ma délután hosszas fenékemelgetést követően Szabi a hasáról a hátára fordult. Éljen! :)

Változunk

Az utóbbi hetek jelentős minőségbeli változást hoztak az életünkben. Szabika nő, már nem lóg állandóan rajtam, nem szopizik reggeltől estig, nem sír annyit, és a nagyobbak is "tudnak kezdeni vele valamit". Éjjel csak egyszer, vagy max. kétszer ébred, szopizik egy jót és már rakhatom is vissza az ágyába. Pár hete a mi szobánkban alszik - na ez egy külön történet, de mivel már belefogtam, leírom ezt is. Amikor a kedves párommal építkezésre adtuk a fejünket, három vagy négy gyerekre terveztük a házat. Lett így két gyerekszoba, egy dolgozó, és egy háló nekünk szülőknek (úgy gondoltuk, hogy ketten-ketten lesznek egy szobában). Egy viszonylag nagy nappalink van, azt szántuk "közösségi térnek". Amikor beköltöztünk Kincső és Istvánka már megvolt, ők egy szobába kerültek, Szabika pedig a pocimban lakott. Az is világos lett, hogy egészségügyi okok miatt nem vállalhatunk több gyermeket (nem terveztem, hogy minden gyermekem császáros lesz...), így a végleges felállás az lett, hogy a két fiú együtt lesz, Kincső pedig a kicsike szobát kapja meg, amit egyelőre babaszobának rendeztem be. Ez így maradt, tervnek. Egy nap azonban azzal állt elő, hogy ő bizony már nagylány, és márazonnal kéri a szobáját. Szabi még benne lakott, így egyezséget kötöttünk: Szabi marad, ő is ott alszik,aztán ha nem lohad a lelkesedés, akkor pakolunk. Nem lohadt... Azóta is ott alszik, színez, foglalkoztatózik, babázik... és rózsaszínre szeretné festetni a falakat nyáron (hátha elfelejti addigra). Szabi pedig átkerült hozzánk, Istvánka egyedül uralja a fiúk szobáját. Este elalszik ügyesen, de éjjel általában hív, csak pár alkalommal fordult elő, hogy végig aludta az éjszakát. Sokat változott ő is, éppen a hisztis korszak kellős közepén vagyunk, de ezt leszámítva nagyon aranyos, érzékeny kisfiú. És verekedős, gyakran odacsap Kincsőnek, ha valami nem úgy alakul ahogy ő kigondolta. Szeret rajzolni (na jó, firkál), és leginkább épít, vonatozik, teherautózik, szállít ezt-azt a dömperrel.
Kincső rengeteget komolyodott, már nagyon sok mindent meg lehet beszélni vele. A telefont általában ő veszi fel, bemutatkozik, majd átadja nekem. Megtanult csókolomot köszönni. Ügyesen színez, de jobban szereti a feladatokat megoldni. Ismeri a kisebb-nagyobb fogalmát, üres- teli, több-kevesebb, jobbra-balra, alatt-fölött nem okoz gondot. A számokat is ismeri.
Egyszóval, jól alakulnak a dolgok,én is sokkal nyugodtabb és kipihentebb vagyok, már csak a jó idő hiányzik,mert nagyon rossz már ez a bezártság...