Szabika pakol. Egyik "nagy" sem volt ilyen lelkes pakoló, mint ő. Naponta többször kipakolja a konyhaszekrényt, az edényeket élvezettel ütögeti a földhöz (és leveri róluk a zománcot), majd kihúzgálja az elérhető fiókokat, kiveszi belőlük a fedőket, egyik kezével rátámaszkodik, és négykézláb tolja magát előre. Szuper hangja van a csempén csúszó fedőnek... Ha ezzel elkészült, akkor irány a Kincső szobája, kidobálja a szekrényéből a ruhákat, mindezt teljes komolysággal. Ha rászólok, akkor kacagni kezd, és még gyorsabban dobál, mintha mindenképpen be akarná fejezni, mielőtt eltávolítom onnan.
Szabi az egyetlen, aki nem cumizik. (Illetve Kincső már csak múlt időben :) ). Ha Istvánka lepihen, akkor óvatosan odasomfordál, és kiveszi a szájából a cumit (Istvánka persze visít), majd forgatja a kis kezében, és nem tudja mit kezdjen vele. De azért láthatóan tetszik neki.
Szabika bármikor hajlandó enni, és eddig még mindent szeret. Ha látja, hogy enni készülünk, akkor ő is igyekszik oda, és hangos cuppogással kér.Mindenből. Naponta többször szopizik, azzal is alszik el nap közben. Este már szopi után odafekszem mellé, és kis gagyarászás után elcsucsul. Reggel általában együtt ébredünk, az éjszakai ébredése után már nem megyek vissza a "helyemre".
Bújós, hízelgős, imádni való kis tündér. Minden érdekli amit a tesók csinálnak, igyekszik kivenni a részét mindenből. És egy új szokása: szeretet kifejezéseként harap. Nagyot és erősen... nyoma van már a karomon, szerencsére az arcomon nem látszik. :)
1 megjegyzés:
Mintha csak magamat látnám! Örülök, hogy hasonló a hobbink, a pakolást illetően! Édes pofa vagy, nagyon! pacsi, Gergő baba
Megjegyzés küldése