Lassan biztossá válik, hogy milyen különórái lesznek Kincsőnek. Nagyon mozgékony, így igyekszünk a lehető legjobban lekötni az energiáját. Tehát: hétfőn úszni megy az ovival, kedden néptáncra megyünk együtt. Múlt hét óta Istvánka is a csapat "hivatalos" tagja lett, mivel lelkesen beáll a gyerekek közé, és a maga módján igyekszik velük együtt csinálni. A tanáruk szerint az ilyen gyerekekből lesz a jövő szólótáncosa,hiszen ebben a közegben nő fel - nos, én nem vagyok semmi jónak az elrontója,hadd táncoljon ő is! Szerdán délután újra úszni megyünk, ide én szállítom a kisasszonyt. A dolog szépséghibája, hogy egyelőre úgy tűnik a fiúkat is vinnem kell, és nem tudom mit kezdek velük egy órán keresztül az uszoda előterében, plusz hogyan segítek Kincsőnek felöltözni és hajat szárítani, de majd kitalálok valami okosat. Csütörtökön az oviban van néptánc, pénteken délután újra úszás. A szombat szabad, vasárnap pedig lovagol, Istvánkával együtt. Ide is jön velünk Szabi, de ez nem gond, ennyi levegőzés kell neki is,és szemmel láthatóan jól érzi magát a lovastanyán.
A két délutáni úszás időpontja még változhat, lehet hogy kedd-csütörtök lesz, akkor a keddet mi kihagyjuk a néptánc miatt. Kicsit így elsőre soknak tűnik, de nem az - egy óra táncolás után,hazaérve már veszi is elő a görkoriját... nem tudom hogy bírja :)
Az étkezésről azt akartam megörökíteni, hogy péntek óta Szabi is velünk eszik az étkezőasztalnál. Feltettem neki az asztalra rögzíthető etetőszéket, a nagyot pedig elcsomagoltam... hiszen egy bő hét múlva kilépünk a babakorból, ideje, hogy részt vegyen ő is a közös evéseknél. Édes a három gyerkőc ahogy körbeülik az asztalt, jó rájuk nézni. Ha Szabi tányérjából elfogy az ennivaló, akkor felfordítja, megrázogatja, majd ha valóban üres, akkor laza mozdulattal lehajítja a földre. Mindezt olyan aranyosan, hogy csak nevetni tudok rajta, bosszankodni nem. :)
Ja, és majd' elfelejtettem: tegnap Apával bálban voltunk! Évek óta nem mozdultunk ki kettesben,de most kihasználtuk az alkalmat, hogy a tőlünk pár száz méterre lévő művelődési házban szüreti bált tartottak. Mama és Keresztke vigyázott az aprónépre, mi pedig este 7 óra után elmentünk.. 11-kor hívtak minket, hogy Szabi felébredt, sír és nem tudják megnyugtatni (persze, mert szopizni szokott ilyenkor), úgyhogy haza kellett jönnünk, de így is NAGYON jó volt! Ettünk, táncoltunk, egyszóval kikapcsolódtunk kicsit.És egyébként is úgy terveztük, hogy csak fél 12-ig maradunk, így ez a fél óra már igazán nem számított. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése