Az utóbbi idők kedvencei

Az elmúlt napokban több olyan pillanat is volt, amikor megálltam, és egyszerűen csak örültem, hogy három gyerekem van. Bár betegeskedtünk - betegeskedünk(erről egy másik bejegyzésben, Kincső mandulagyulladása után Istvánka lett ugyancsak mandulagyulladásos, majd Szabi most éppen szurira jár tüszős mandulával :( ), mégis számomra kedves napok vannak mögöttünk.
Szabika egyre önállóbb, főleg az evés és ivás terén. Ügyes, nem folyik mellé a pohárból, és a kanálról is csak egy kicsi.




Istvánka továbbra sem használ pelust, sőt egyik este egyedül kiszállt a kádból, megtörölközött, és felöltözött pizsamába mire én Szabit rendben tettem. Éjszakára sem akart pelenkát, de mikor elaludt azért rácsempésztem, a biztonság kedvéért. :) Sokat színez, rajzol, és mostanában festenek is temperával. Egy időben kicsit elgondolkodtatott, mert szinte minden képe feketével készült, csak feketével színezett. Adtam időt neki, nem szóltam érte, csak néha javasoltam, hogy használjon más színeket is. Most már egyre színesebb, a fekete csak hébe-hóba kerül elő.
Nagyon aranyosak, amikor Kincsővel leülnek alkotni, közben beszélgetnek. Sokszor megállok az ajtó előtt, és csak lesek befelé, hallgatom őket, de nem szólok, nem zavarom meg az együttlétet :)



Kincső kitartóan olvas, valamelyik este elkezdte az esti mesét is olvasni Istvánkának (Annapeti volt porondon), de nem volt túl nagy a lelkesedés, Istvánka inkább engem akart. És mostanában Szabi is bekapcsolódik egy-egy történetre az esti mesébe, de többet nem bír, utána már csukogatja be a könyvet.
És a lényeg: jön a tavasz, vége a bezártságnak hála Istennek! Ha minden jól megy, vasárnap kezdjük újra a lovaglást, bár most csak Kincső megy a picur betegsége miatt.

Egy kis közös reggeli muzsikálás :)

Kincső olvas

Kincső megtanult olvasni. Nem tanítottam, pedig nyüstöl már egy jó ideje, hogy tanítsam meg. Úgy gondoltam, hogy ráérünk arra még, és egyébként sem szeretnék beleavatkozni a majdani tanító néni munkájába. Szóval, nem tanítottam, egyszerűen csak válaszoltam, ha kérdezett. Ő pedig sokat kérdezett: "ez milyen betű, oda mi van írva, stb." Amikor este olvastam nekik lefekvés előtt, sokszor észre vettem, hogy nagyon figyel. És kérdezett, akkor is.. :) Végül Apa egy este ezzel állított haza:



Nem nagy dolog, a netről nyomtatta A/3-as méretben. Felkerült Kincső falára. Elmondtuk egy párszor, és láttam, hogy esténként elalvás előtt az ágyból sokáig nézegette. Ennek már jó pár hete (azóta Szabi is "megvizsgálta", látszik is rajta... :) ).
Nem régen boltban voltunk együtt, amikor elkezdte mondogatni, hogy "akció", meg "illatszer". Először csak néztem bambán, hogy miről beszél ez a gyerek, aztán leesett.. Kincső olvassa a feliratokat!! Próbálgattunk, és tényleg olvas. Azóta napról napra ügyesebb, eleinte az összeolvasás nehezen ment de most már egyre jobb és jobb. (Valamelyik reggel levette a polcról az én nyelvtörténet könyvemet, olvasott belőle kicsit, én meg viccesen mondtam neki és Apának, hogy kb. úgy olvas mint némelyik ötödikes tanítványom :) Sajnos.. - mármint az ötödikeseknek sajnos). Szóval így állunk, tegnap kapott a falra
egy nyomtatott kisbetűs táblát is, bár már az is elég jól megy. De írni nem fogunk, az biztos! :)))

(Vagy ki tudja, hosszú lesz a nyár:) )