Csendesen

Szinte idilli napokat élünk mostanában. A gyerekek jól vannak, én jól vagyok, Apa egy hasmenéses nap után jól van. Kialakult egy egészen jól működő napirendünk, amibe belefér takarítás, főzés (néha naponta kétszer is, külön ebéd és vacsora), séta, játék, kötés, olvasás... Közben elkezdtünk költözni is, vasárnap már pár doboz jelenleg nem használt holmit átvittünk az új házba, most a könyvek állnak itt dobozban, gondolom hétvégén ezek is mennek. Igaz, hogy a végleges költözés még hónapok kérdése, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem kell egyszerre átpakolni mindent, így sokkal nyugisabban és kevesebb felfordulással fog járni az egész.
Újdonság Kincsőnél, hogy elkezdett önállóan színezni, igaz csak kicsiket, de szépen, nem megy ki a vonalból. Ha mégis, akkor a vonalon kívüli részt gondosan kiradírozza. :) Istvánka tud egyedül motorozni, azaz leér már a lába, nem kell nekem tologatni. Beszélni még mindig nem akar, de nem is vagyunk türelmetlenek vele, majd megszólal ha eljön az ideje. Azért nem minden ilyen tökéletes - a napi egy-két (három-négy) hiszti megvan, és az alvással is vannak problémáink (időnként este 10 is van, mire elalszanak), de ezt betudom annak, hogy a rossz idő miatt keveset vagyunk levegőn, bent meg nem igazán lehet levezetni az energiát :)
Az elmúlt két szombaton Nyíregyházán voltunk családilag (úgy értem Apa is velünk volt), pizzáztunk, legókiállításon voltunk, menyasszonyokat néztünk... jó volt nagyon!
Most már csak tavasz kellene, meg jó idő, meg ilyesmi...

Mérés, oltás, Kupiszuki és Kisperenc

A hetünk méréssel, oltással kezdődött. Istvánka betöltötte a 15 hónapot, jött a kötelező látogatás a védőnőnél és a doktornőnél. Az utóbbi három hónapban egy dekát sem hízott a legény (11 kg), viszont nőtt 5 centit és kibújt 6 foga. A súlya nem lepett meg, azon sem csodálkoztam volna ha kevesebb mint volt, mert a mandulagyulladásos időszakban nagyon rosszul evett. Most már pótolja, hála Istennek nagyon jó étvágya van mindkettőnek. :) Kedden megkapta az oltásokat is, a kanyaró-rózsahimlő-megmégvalami mellett a Prevenart is. Úgy gondolom ennyi betegeskedés után nem árt, ha ezt is beadatjuk. Neki ingyenes, Kincsőnek viszont már fizetni kell érte, de ettől függetlenül ő is meg fogja kapni.
Kincsőről akartam még írni, hogy amióta nincs tévénk (ezt nem is írtam, kb. három hónapja elromlott, és azóta sem csináltattuk meg, egyelőre nem is fogjuk) azóta rengeteget fejlődött Kincső fantáziavilága és játéka. Legtöbbször orvosost játszik, vagy "anyukásat", hosszú ideig elvan a babáival és a plüss állataival. Van ezen kívül két "fantázialénye", Kupiszuki és Kisperenc. Nem tudom honnan jöttek a nevek, de elég sokat beszél róluk, mindenféle történetet talál ki velük kapcsolatban. Nagyon jó hallgatni ahogy szövi a mesét róluk :) Ugyanakkor ponosan tudja, hogy igazából nem léteznek, mert amikor én is be szeretnék kapcsolódni és úgy teszek mintha látnám őket, akkor mondja, hogy ők csak a mesében vannak.
Tévé nélkül egyébként jól elvagyunk, a neten tudjuk nézni az m1-et, ott szoktuk a híradót és az Estét nézni, és ennyi. A dvd-ket lejátsza a tévé (nem egészen értem hogyan, de valami olyasmi, hogy más jelet ad a dvd vagy ilyesmi), így kontrollálni tudjuk a nézett meséket-filmeket, és ez így nagyon jól bevált.
A fényképezőnk is tönkrement (ránkjár a rúd, hihi), úgyhogy most kép nélküli bejegyzések következnek egy ideig... de egyébként köszönöm szépen, jól vagyunk :)

Nagy vonalakban...

Jól vagyunk, csak se időm, se kedvem írni. Igyekszem minél több időt a gyerekekkel lenni, vagy a háztartást rendben tartani, egyszóval mindig van mit csinálni. Az ünnepek nagyon gyorsan elteltek, a karácsonyunk kicsit kapkodósra sikeredett, ez rányomta a bélyegét a hangulatra is. Tanultunk belőle: idén jobban oda fogok figyelni a készülődésre. A szilveszter nagyon jó volt, néhány baráttal és sógornőmmel töltöttük itt nálunk. Csülköt sütöttünk, volt sok süti, innivaló és három kisgyerek, akik megadták az alaphangulatot... :)
Kincső karácsonykor picit lázas volt, de "csak" 38,2-3-ig ment fel, nem vittük orvoshoz, két nap alatt rendbe jött. Istvánkám viszont az ügyeleten kezdte az új évet, torokgyulladással és újabb antibiotikummal, de azóta jól van, remélem ritkul a betegeskedés.
Örülök, hogy visszatértünk a "szürke" hétköznapokba, vannak tervek bőven az új évre, amiket végre jó lenne már megvalósítani is, nem csak kitalálni :)