Kicsi vagyok, székre állok...

Szabika nagyszerű felfedezést tett a napokban... ha feláll a kis székükre, akkor elér mindent, ami érdekli (és amit nem szabad :) ). Azóta egész nap kisszékkel járkál, kitartóan húzza maga után mindenhova. Feláll, aztán körülnéz, hogy mit lehetne csinálni.. majd kikapcsol, bekapcsol, kiborít, mosogatás közben a tiszta edényt pakolja vissza a mosatlan közé, fiókokat kihúzgál, tartalmat kipakol... A késeket már eltávolítottam biztonságos helyre, de így is adódik "vészhelyzet" bőven. Fél szemmel állandóan figyelem, aztán gyorsan közbelépek, ha kell. Jó kis elfoglaltság...Íme:

Szabi kiszemeli a célpontot...



Bekapcsolja a tűzhelyet (nagyon profin csinálja), majd örül a tettének...




Végül mint aki jól végezte dolgát, elhagyja a helyszínt (természetesen a szék megy vele)...

Istvánka útja a szobatisztaság felé

Istvánka nagyon nehezen kezdte a szobatisztaságot. Bár októberben már betöltötte a három évet, csak most hétvégén került le róla a pelus, remélem most már végleg. Nyáron már volt egy próbálkozásunk, de egyszerűen nem és nem akart menni a dolog. Nyár végére már ott tartottunk, hogy ordított a kisgatya látványától is, én pedig nem erőltettem. Szombaton reggel azonban történt valami - bekakilás után nem akart jönni, hogy tisztába tegyem, kergettem a házban. Nem ez az első eset, szerintem direkt jól szórakozott rajtam, ahogy kérleltem, hogy jöjjön pelust cserélni. Apa azonban a legkevésbé sem találta viccesnek... elég erélyesen elmagyarázta Istvánkának, hogy most már elég ebből (konkrétan kiabált vele, ami nálunk elég ritkán fordul elő, így ijedtében sírt Istvánka is, titokban én is), de lényeg a lényeg, felvették a gatyót, és azóta NINCS pelus!! Első nap félóránként-óránként vittem a bilire, mert ha nem, akkor bepisilt. De tiltakozás nélkül cseréltük a balesetes gatyót tisztára, szóba sem került, hogy pelenkát vegyen. Második nap már csak épp becsurrant egy kicsi, már szaladt, hogy pisiljünk. Tegnap előtt és tegnap nem volt bepisilés, sőt az oviba Kincsőért is pelus nélkül mentünk, ő kérte, hogy "most már soha többé" ne adjak rá pelust. Az ebéd utáni alváshoz sem vette fel, de amikor elaludt én ráadtam - száraz pelenkával ébredt, és azonnal szólt, hogy menjünk pisilni. Egyedül a kakilás nem megy, eddig vagy az éjszakai peluba "letudta", vagy - mint most- kérte, hogy adjak rá pelenkát, de nem volt rajta 5 percig sem, sikerült és már vetette is le. Nem gondolom, hogy most már soha többé nem fognak történni "balesetek", de mindenképpen nagy öröm ez nekem, hogy végre megoldódni látszik ez a kérdés. Hála az apai szigornak, valljuk be :))

Kincső első farsangja

Igaz, hogy Kincső már nagycsoportos az oviban, mégis most először vesz részt a farsangi mulatságon. Első évben sokat betegeskedett, azért maradt ki, tavaly Szabi születése után szüneteltettük az oviba járást, azért. Idén nagyon készültünk rá, már hónapokkal ezelőtt elhatároztuk, hogy pillangó lesz. Abban is biztos voltam, hogy saját készítésű jelmeze lesz, csak a kivitelezés nem volt egészen világos... DE.. van énnekem egy nagyon kreatív és ügyes kezű férjem (ezer hála és köszönet Neki, most komolyan!!), aki pikk-pakk kitalálta, átgondolta, majd megalkotta a jelmezt. Na jó, a pikk-pakk kicsit túlzás, mert rengeteg munka van benne. Először kiválasztották Kincsővel az internetről, hogy milyen alakú szárnyat szeretne, majd valami program segítségével kiszínezték olyanra, amilyen a Kisasszony álma volt. A gépen elkészült szárnyat 90X70 cm-es méretben kinyomtatta a kartontól véknyabb, de már vastagnak nevezhető papírra, két példányban és tükörképként, hogy össze lehessen majd ragasztani. Én beszereztem hozzá két kartont, meg a csillogó port, amivel kihúztuk a szárny erezetét. Férjuram kivágta a szárnyakat, majd a kartonból is kivágott egy kb. centivel keskenyebb szárnyat. Merevítésnek modellező lecet sugarasan ragasztott a szárny két oldala közé. Ahhoz, hogy kicsit hajlékony is legyen, egy műanyag DVD tokot ragasztott középre kinyitva, így ha véletlenül nekimegy Kincső valaminek, akkor kicsit tud "verdesni" a szárny, nem törik. Volt itthon ajándékok csomagolásához használt szalag, abból készült a vállpánt, amivel fel lehet venni a szárnyat. Az egész elkészítése a kivágástól a ragasztásig kb. 4 órás munka volt. Ezt követte az erezet kihúzása csillogó zselével. Reggel készült még hozzá egy pálca is, sima fekete műanyag pálcát bevontunk ezüst színű csomagoló papírral, a végére pedig karácsonyi boából levágtunk egy darabot, az lett a bojt. Egy pillangós hajráfra pedig dróttal két kis bojtot erősített a férjem, ugyanabból az ezüst színű boából, az a csáp. Indulás előtt kicsit kisminkeltem Kincsőt, rózsaszín és halvány lila szemhéjfestéket, és egy kis rózsaszín szájfényt kapott. A képen nincsenek rajta a "kellékek", de délután készítek majd olyat is, amin teljes díszben van a kis pillangónk. Most kíváncsian várom, hogy milyen élményekkel jön haza, hogyan érezte magát élete első farsangján. :)
(Reggel Apa vitte az oviba, azt mondja a jelmezek 80%-a boltban vásárolt. Hát, azért remélem a mi saját készítésű jelmezünk sem marad el...)

"Nem szeretem" napok

Vannak olyan napok, amikor minden igyekezetem ellenére összekuszálódnak a dolgok, és úgy érzem nem tudok úrrá lenni a helyzeten. A tegnapi is épp egy ilyen nap volt.
A délelőtt még elég jól indult, ment minden a maga útján. Már 11 után ebédeltek a fiúk, mert szerettem volna, ha alszanak kicsit mielőtt elindulunk Kincsőért az oviba. (Háromnegyed egyre kell érte menni, ami nekünk a lehető legrosszabb - épp az alvás kellős közepe lenne a fiúknak. Általában igyekszem ébren tartani őket, aminek az a következménye, hogy Istvánka nem egyszer a földön fetrengett az ovi előtermében - de ez is megérne egy külön bejegyzést...) Szóval lefektettem őket, de csak vihogtak meg hancúroztak, alvásról szó sem lehetett. Nosza, gondoltam akkor elmosogatunk közösen. Szabit beültettem a székébe, Istvánka lelkesen pakolta az elöblített edényeket a szárítóra. Egyszer csak látom, hogy Szabika elaludt a székben ülve, dél után tíz perccel. Bevittem az ágyába, de 35-kor fel kellett költenem, mert muszáj volt indulnunk. Mondanom sem kell, volt nagy sírás, az ágyból éppen kiszedett kisemberre ráerőszakoltam harisnyát, pulcsit, kabátot, sapkát meg mindent, aztán uzsgyi a kocsiba, hidegben, ködben... (Itt egy szem napsütés sem volt). Mire az oviba értünk, Kincső kint ült hasfájással, de ezt már írtam. Itthon Istvánkát nem sikerült elaltatni, Szabit sem visszaaltatni, így mindenki nyűgösebb volt a szokásosnál. Délután tejért kellett mennünk (háztól hordjuk, kb. 5-8 perc kocsival), aztán Kincsőnek úszás volt. Általában úgy oldjuk meg, hogy én viszem az uszodába, ahol Apa már várja, így csak "átadom" neki, onnantól ő öltözteti, ő is úszik a foglalkozás ideje alatt, és együtt jönnek haza. Ma azonban késő estig munkája volt, így rám maradt a harci feladat, két rettentő álmos fiúval. Egy órás az edzés, gondolkoztam rajta, hogy elvisszük, aztán haza jövünk a kicsikkel, majd egy óra múlva vissza, de egyrészt ez dupla öltözést, indulást jelent, másrészt féltem attól, hogy elalszanak itthon, és akkor megint ébreszteni kell őket. Így aztán fél 6-tól majdnem háromnegyed hétig az uszoda előterében várakoztunk. Nem volt nagy élmény...Egy nyalóka, néhány jó reggelt keksz és egy fél liter tea társaságában próbáltam türelemre bírni őket. Majd bevonultam a két fiúcskával a lányok öltözőjébe, megtöröltem és felöltöztettem Kincsőt (miközben Szabi a nyitva hagyott szekrények ajtajait csapkodta, Istvánka pedig az ajtóban álldogált nagyra kerekített szemekkel, és nem mert beljebb jönni a lányok közé :) ). Mire hajat szárítottunk és sikeresen hazatértünk már 7 óra elmúlt. Fürdetés, vacsora, majd ájulás az ágyba, mindenki részéről.
A hasfájásnak mára nyoma sincs, sikeresen megjártuk az ovit, Szabika most alszik, István Kincsővel játszik. Mintha a tegnapi nehézségeket elfújták volna, én is derűsen látom a világot :) Csak egy kis napsütés hiányzik...

Kincső másodszor beteg

Az idei ovis tanévünkből másodszor maradt ki egy hét Kincsőnek. A múlt hetet töltötte itthon, betegség miatt. Vasárnap kezdődött hőemelkedéssel, majd hétfő estére 38,2 "lázzal". Azért írom idézőjelben, mert ez azért nem olyan vészesen magas, és nem is ment ennél magasabbra. Sőt, hogy őszinte legyek nem is lázasodott be többször. Azért orvosi utasításra itthon maradt, együtt köhögött és szörcsögött a fiúkkal, merthogy ők is... Istvánka egyszer volt 38,8 hővel, kipirult arcocskákkal, de akkor is vidáman :) Szabinál se láz, se hőemelkedés, csak ez a szűnni nem akaró köhögés. Még most is.
Kincső tegnap óta újra jár oviba, de még most is köhög, és az orrát is kell szívni. Délben amikor mentünk érte azzal fogadtak, hogy fáj a hasa - nem tudom, hogy az ebédre bedobott gulyásleves miatt (akkor kezdődött), vagy a vírusok tartanak most éppen a pocinál. Mióta hazajöttünk pihen, mesét néz, igyekszem itatni, hátha elmúlik hamar.