Kincső és Istvánka kapcsolatáról szeretnék írni már pár napja, mert az utóbbi időben egyre több időt töltenek együtt játszva. Kitalálnak mindenféle szerepjátékot, és sokáig képesek szövögetni a történetet. Időnként bevonulnak Kincső szobájába, magukra zárják az ajtót, és építenek, szállítanak, orvosolnak, vagy családosat játszanak. Minden kihallatszik, én pedig szívesen hallgatom ahogy alakul a játék. Különösen tetszik a családos- két babát használnak hozzá, akik a történet szerint ikrek, az egyikük Koppányka, a másik Virág (hahó unokatesók, úgy tűnik hiányoztok! :))), és őket etetik, sétáltatják, várják haza Apát ( a szerepek mindig a nemeknek megfelelőek, azaz Kincső az anyuka, Istvánka az apuka), fürdetnek,stb. Én pedig csak csendben mosolygok, és örülök nekik. Nemrég Szabit is bevonták a játékba, ő volt a kisgyerekük, és Zsoltikának hívták - nem tudom honnan szedték, nem ismerek ilyen nevű kisfiút. Egészen addig nem volt baj, ameddig "Zsoltika" ki nem borította az egyik cserepes virágot, akkor aztán gyorsan el kellett távolítanom onnan.
Ma délelőtt pedig Istvánka félóránként kérdezte, hogy mikor megyünk Kincsőért. Kérdeztem tőle, hogy miért kérdezgeti, hiányzik? Mire távolba meredő tekintettel azt mondta, nagyon. :)
2 megjegyzés:
Aranyos!:)
Ti is hiányoztok! További szép napokat! Puszi: M
De édesek!!!! Annyi előnye van a kis korkülönbségnek, de fontos a nagy-nagy türelem! :-)))))
puszi, Gergő baba, Szabi, Ibolya
Megjegyzés küldése