Délután gyönyörűen sütött a nap mifelénk, gondoltam kihasználjuk, és kimentem Kincsővel és Istvánkával a közeli játszótérre. Vittük Kincső biciklijét, amin a múlt héten tanult meg (Apa közreműködésével) pótkerék nélkül menni. Én még nem láttam a tudományát, lelkesen készült bemutatni. A játszótéren van egy aszfaltozott focipálya, azt szemeltük ki a gyakorlás helyszínének. Közvetlenül mellette folydogál egy kis kanális, nem túl mély, de azért vizes (na persze :)),szerencsére "csak" tiszta esővíz van benne). Szóval Kincső boldogan pattant a bicajra, és már tekert is... nagyon ügyesen, csak úgy láttam túl gyorsan. Ment pár kört, már egyedül tudott elindulni és megállni, nem volt semmi gond. Némi kis aggodalmat azért éreztem gyomortájékon, mert még mindig szerettem volna ha lassít kicsit, de egyelőre az nem sikerült. Egyszer csak látom ám, hogy az én gyönyörűséges kislányom teljes sebességgel száguld a pálya széle felé, szemmel láthatóan szinte kapaszkodva a kormányba, és csak teker és teker, de kanyarodni nem tud... és megállni sem... egyenesen belehajtotta kanálisba. Csak annyit láttam, hogy eltűnik az árokban, majd üvöltés - kicsit infarktust kaptam, rohantam keresztül a pályán (mert persze, hogy épp a másik végében voltam), mindenféle gondolat cikázott fejemben a csonttöréstől az ömlő vérig...
Odaértem, Kincsőke alatt a bicikli elmerülve a vízben, ő pedig benne négykézláb, térdig csurom vizesen.. de nem történt semmi baja az ijedtségen kívül. Kihalásztam őt is és a bicajt is, megölelgettem, megnyugtattam, aztán már nevetni is tudtam a helyzeten - olyan édes volt,ahogy ott állt, mint egy kis ázott ürge :) Szerencsére nagyon közel lakunk, gyorsan hazaértünk, meleg vízzel lezuhanyoztattam, száraz ruhát vett, és egy aprócska sebtől eltekintve megúszta ennyivel a kalandot. Hazafelé már ő is nevetett, mert ahogy lépett bugyogott a víz kifelé a cipőjéből :))
Megbeszéltük, hogy hamarosan visszamegyünk a játszóra, de a focipálya helyett a kosárpályán fogunk gyakorolni, aminek a közelében nincs víz, és magas kerítés veszi körül... és első dolgunk lesz megtanulni LASSAN hajtani.
2 megjegyzés:
:). Tényleg vicces lehetett, bár inkább csak utólag...
Örülünk, hogy a nagyok ilyen jól eljátszanak egymással :). nem is gondoltad volna hónapokkal ezelőtt :)
A nagycsaládos kép is nagyon jól sikerült. Én is nagyon vágyok egyre :)
Rjmlp
Drága Kincső! Örülünk, hogy ijedtséggel megúsztad, ezen a storyn még utólag sokat fogtok nevetni, az biztos! :-))))) További jó gyakorlást kívánunk Neked!
puszi, Gergő baba, Szabi, Ibolya
Megjegyzés küldése