Kincsőről

Mindenképpen szeretnék feljegyezni néhány szót Kincsőről. Annyit változott az utóbbi időben, Apával csak ámulunk és bámulunk! Egyre többet segít, erre csak egy példa: valamelyik nap vasalnom kellett volna, de Istvánka nem aludt. Mondtam Kincsőnek, hogy vasalnom kellene, de nem merek hozzáfogni, mert Istvánka mindig bújkál a vasalódeszka lábai alatt. Erre Ő: Anya, vasalj nyugodtan, majd addig én lefoglalom Istvánkát, játszok vele. És bemászott vele a járókába, és valóban megpróbálta a maga módján lefoglalni :) Én meg csak csodálkoztam, hogy milyen ügyes.
Aztán sokkal türelmesebb lett, már nem hisztizik ha nem kap meg valamit azonnal, kivárja a sorát. (Persze ez fáradtság függő is, ha álmos akkor nyűgös, de ez így normális szerintem egy kicsi gyereknél). A hisztizés egyébként is sokat ritkult, Apának is feltűnt, hogy "Kincső sokkal kiegyensúlyozottabb lett". Nagyon szereti az esti mesét, fürdés után bebújik az ágyba, és várja, hogy olvassak neki - aztán hamarosan elalszik, még a mese közben.
A kirakó is lefoglalja, csak azt nehezen tudunk játszani, mert ha a földön rakjuk, akkor Istvánka szétrombolja (ő még itt tart :) ), ha meg az asztalnál, akkor nyűgösködik közben. Pedig azt is nagyon ügyesen csinálja!
Egyébként is jobban van már, az utóbbi pár éjjel nem köhögött, és nap közben is kevesebbet. Az orrát sem szívjuk már annyiszor. Jövő héten megyünk a fül-orr-gégészetre, valószínű kedden, de ez még változhat.
Istvánka is jobban van, folyik az orra, de más baja nincs. Éjjel sokat nyugtalankodik, és most fürdés előtt vettem észre, hogy alul két rágófog hegye kint van, bizonyára ez (is) az oka.