Kórházban

Péntek délutántól kedd délutánig a kórház nőgyógyászati osztályának vendégszeretetét élveztem. Történt ugyanis, hogy pénteken délután vérezni kezdtem (eddig is volt ezzel probléma ennél a terheségnél, de most nem pecsételésről volt szó, hanem ijesztő mennyiségről). Azonnal bementünk a kórházba, szerencsére még ott volt az orvosom. Megvizsgált, majd megnézett ultrahangon, azt mondta él a baba (bpd 25,6 mm; méhszáj 2000 tehát zárt), de ebben az állapotban nem mehetek haza. Felvettek az osztályra, azonnal kaptam a magnézium infúziót, meg vérzéscsillapító szurit. Másnap még volt egy kicsi vérezgetés, majd keddre már teljesen megszűnt. Szigorúan feküdnöm kellett (amúgy sem mertem mozdulni sem). Kedden mégegy uh, azt mondta az orvos nem lát semmi rosszat, lepény a hátsó falon, bpd 27 mm, crl 72 mm. A lepény nem vált le, egyszóval elvileg minden rendben. Haza engedtek, most anyóséknál vagyunk, mert mindeközben szombaton a bútoraink átköltöztek az új házba, de még nagy a felfordulás, nem lehet ott lakni. Igazából nem is tudom hogyan lesz rendben, nem hiszem hogy jó ötlet lenne nekem most pakolászni, meg egyáltalán... olyan sok van hátra, és itt van a két gyermek, akikkel mégiscsak foglalkozni kell, nem fekhetek folyamatosan... szóval most a tanácstalanság közepén vagyok, aztán hagyom hadd teljenek a napok, "majd lesz valahogy".