Életjel

Jól vagyunk. :) Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt, de lassan helyreáll a rend. Kezdődött azzal, hogy jún. közepén megint bevéreztem, három napot töltöttem a kórházban, hála Istennek ismét élő, fejlődő babával térhettem haza. Akiről idő közben kiderült, hogy mégsem Panna... :) Szabolcsnak fogjuk hívni.
Alig jöttem haza, pár nap múlva váratlanul meghalt Apósom. Erről nem szeretnék bővebben írni, szerintem nem is lehet mit.
Közben a férjemék egy nagy munkába kezdtek, ami miatt másfél hónapja gyakorlatilag nincs itthon, késő este jön, és korán reggel indul. Ha minden igaz ezen a héten csütörtökön kiadják az elkészült terveket, aztán talán lazul a munkatempó, legalábbis nagyon remélem.
És végül múlt héten hétfőn átköltöztünk az új házunkba. Most még szokatlan, sok munka lesz még vele, de jól érezzük ott magunkat. A gyerekek nagyon szeretik, különösen Kincső, hiszen teljesült a kívánsága, és a szobájukba emeletes ágyat kaptak, aminek ő alszik a felső részén. Folyamatosan várjuk az asztalost, festőket, szerelőket, úgyhogy zajlik az élet :)
Istvánka rögtön az első nap beleesett az akácba, jól összekarmolta a fejét, és a karjából is kihúztam egy tüskét. Tegnap pedig befejelt a teraszon a párkányba, ömlött a vére, nem kis riadalmat okozva nekem. Épp ott volt egy szerelő a UPC-től, aki azt mondta ne ijedjek meg minden kisfiúnak van ilyen sebe, szépen be fog gyógyulni :) Elállt a vérzés, lefertőtlenítettem a sebet, aztán aludt egy nagyon a fiúcska és már minden rendben is volt.
Internetünk nincs, még kilátásban sem, de azért jelentkezem majd néha.
Hétfőn este uh, remélem mindent rendben találnak majd.