Az úgy történt, hogy...

... november 7-én szombaton fájásokkal ébredtem. Összepakoltuk a családot, azzal a céllal, hogy költözünk Mamához, aztán irány a kórház. Egy jó meleg zuhany után a fájásokat mintha elvágták volna, sehol semmi... Mindegy, ha már csomagoltunk, akkor menjünk. Kis fájásokkal telt a hétvége, de semmi komoly. Hétfőn reggelre Kincső beteg lett, el kellett vinni az orvoshoz, miközben a fájdogálás még mindig tartott. Egyre biztosabb voltam benne, hogy történni fog valami. A rendelőben rengetegen voltak, de szóltam a doktornőnek, hogy nem húzok sorszámot, mert innen egyenesen szülni megyek :) Szerencsére hamar behívtak minket. A rossz hír, hogy megint tüszős mandulagyulladása volt Kincsőnek, jött a pár napos szurikúra, miközben nekünk most már tényleg menni kellett. Dél körül értünk be a kórházba, ahol az orvosom megvizsgált, és azt mondta zárt a méhszáj, de azért menjek a szülőszobára megfigyelésre. Mérték a fájások erősségét, és nézték Szabi szívhangját. Négy órát töltöttem ott, nem voltak erős fájásaim, és ennyi idő alatt épp csak egy kicsit tágultam. Először gondolkoztunk rajta, hogy talán várni kellene még, kimegyek osztályra, aztán majd meglátjuk. De közben csak jöttek a fájások, érzékeny volt az előző császár helye, úgyhogy egy pillanat alatt döntött az orvos: irány a műtő. Előkészítettek, és 4 óra 24-kor kiemelték Szabikát, aki hirtelen felindulásból lepisilte az orvost. Az altatóorvos csak a reflexének köszönheti, hogy ő nem kapott belőle :) Egy picikét megmutatták nekem is, aztán elvitték.
12 órát töltöttem az őrzőben, ahol senki sem volt bent velünk, és bár a lelkemre kötötték, hogy ne emeljem a fejem, nem tudtam inni segítség nélkül (és persze azt is elmondták, hogy min. másfél liter vizet igyak meg), kénytelen voltam kicsit emelni... Ennek meglett a böjtje, két napig iszonyúan fájt a fejem, végül két palack infúzió segített.
Szerdán déltől Szabika is velem volt, az első este volt nagyon nehéz, este 6 és fél 12 között folyamatosan egyik ciciről a másikra tettem a babát, végül a csecsemős elvitte éjszakára, és adott neki "valamit" enni. Másnapra megjött a tej, azóta együtt vagyunk :) Nagyon tetszett a babás szoba, az előző két gyerekkel erre nem volt lehetőségem (nálunk a császárosoknál nem lehetett kint a baba), de tényleg nagyon jó volt. A tej is sokkal hamarabb megindult, és Szabi az egyetlen a három közül, akit nem szájpenésszel hoztam haza.
Egyszóval túl vagyok rajta, nagyon örülök neki! Vasárnap jöhettünk haza, a "nagyok" szerdán csatlakoztak hozzánk, mert a betegség miatt (ja igen, közben Istvánkának is volt tüszős mandulagyulladása) az orvos azt javasolta, hogy még pár napig ne legyenek itthon. Most már teljes a család, Szabika eddig nagyon jó baba, eszik-alszik, keveset sír. Tegnap volt itt az orvos és a védőnő, már 3060 gr a legényke. Azt mondták kicsike de formás, és minden rendben van vele.
Ennyi a történet, a folytatásban jöhetnek a nagycsaládos kalandok ;)