Hajvágás, Sóstó és uszoda

Szombaton egy gyors hajvágást követően elindultunk a gyerekekkel a sóstói játszótérre. Ez volt az első hosszabb kimozdulásunk három gyerekkel, és mondhatom nagyon jól sikerült. Kincső és Istvánka nagyon élvezték a játszóteret, Apa volt bent velük, míg én a széléről figyeltem őket. Szabika végig aludt a babakocsiban, akkor sem ébredt fel amikor sétáltunk a tóparton, és akkor sem amikor már indultunk haza és a babakocsiból áttettem a hordozóba. Vasárnap délelőtt pedig Apa uszodába vitte Kincsőt, én a két fiúval mentem érte, és onnan mamához. Lehetett délután motorozni, kertészkedni, és a szomszéd kisfiú is átjött kicsit játszani.
Nagyon jó volt ez a két nap, sokat voltunk levegőn, mozogtunk, és ami a legjobb volt: két nap Apával! Sok-sok ilyet kérünk még! :)

Szabolcs fordul

Ma délután hosszas fenékemelgetést követően Szabi a hasáról a hátára fordult. Éljen! :)

Változunk

Az utóbbi hetek jelentős minőségbeli változást hoztak az életünkben. Szabika nő, már nem lóg állandóan rajtam, nem szopizik reggeltől estig, nem sír annyit, és a nagyobbak is "tudnak kezdeni vele valamit". Éjjel csak egyszer, vagy max. kétszer ébred, szopizik egy jót és már rakhatom is vissza az ágyába. Pár hete a mi szobánkban alszik - na ez egy külön történet, de mivel már belefogtam, leírom ezt is. Amikor a kedves párommal építkezésre adtuk a fejünket, három vagy négy gyerekre terveztük a házat. Lett így két gyerekszoba, egy dolgozó, és egy háló nekünk szülőknek (úgy gondoltuk, hogy ketten-ketten lesznek egy szobában). Egy viszonylag nagy nappalink van, azt szántuk "közösségi térnek". Amikor beköltöztünk Kincső és Istvánka már megvolt, ők egy szobába kerültek, Szabika pedig a pocimban lakott. Az is világos lett, hogy egészségügyi okok miatt nem vállalhatunk több gyermeket (nem terveztem, hogy minden gyermekem császáros lesz...), így a végleges felállás az lett, hogy a két fiú együtt lesz, Kincső pedig a kicsike szobát kapja meg, amit egyelőre babaszobának rendeztem be. Ez így maradt, tervnek. Egy nap azonban azzal állt elő, hogy ő bizony már nagylány, és márazonnal kéri a szobáját. Szabi még benne lakott, így egyezséget kötöttünk: Szabi marad, ő is ott alszik,aztán ha nem lohad a lelkesedés, akkor pakolunk. Nem lohadt... Azóta is ott alszik, színez, foglalkoztatózik, babázik... és rózsaszínre szeretné festetni a falakat nyáron (hátha elfelejti addigra). Szabi pedig átkerült hozzánk, Istvánka egyedül uralja a fiúk szobáját. Este elalszik ügyesen, de éjjel általában hív, csak pár alkalommal fordult elő, hogy végig aludta az éjszakát. Sokat változott ő is, éppen a hisztis korszak kellős közepén vagyunk, de ezt leszámítva nagyon aranyos, érzékeny kisfiú. És verekedős, gyakran odacsap Kincsőnek, ha valami nem úgy alakul ahogy ő kigondolta. Szeret rajzolni (na jó, firkál), és leginkább épít, vonatozik, teherautózik, szállít ezt-azt a dömperrel.
Kincső rengeteget komolyodott, már nagyon sok mindent meg lehet beszélni vele. A telefont általában ő veszi fel, bemutatkozik, majd átadja nekem. Megtanult csókolomot köszönni. Ügyesen színez, de jobban szereti a feladatokat megoldni. Ismeri a kisebb-nagyobb fogalmát, üres- teli, több-kevesebb, jobbra-balra, alatt-fölött nem okoz gondot. A számokat is ismeri.
Egyszóval, jól alakulnak a dolgok,én is sokkal nyugodtabb és kipihentebb vagyok, már csak a jó idő hiányzik,mert nagyon rossz már ez a bezártság...

Csak egy kép

Kis manó, fürdés után.

Nyertek!!

Kincső és Apa ezzel a képpel megnyerte egy rendezvényszervező cég fődíját! A nyeremény: Kincső következő szülinapját ez a cég fogja megrendezni (úgy tervezzük, hogy itthon a nappalinkban), lufikkal, bohóccal, és mindenféle jóval. Hú, de izgatottak vagyunk! :))

3 hónap és eredmény

Tegnap megérkezett Szabolcs utolsó laboreredménye. Lezajlott (méhen belüli) toxoplazma és CMV fertőzést mutattak ki nála, a gyermekorvos szerint ez okozta az elhúzódó sárgaságot. Most már rendben van, a fertőzésnek vége, és a sárgaság is letisztult, így délután mehettünk tanácsadásra. 6850 gr, 62 centi, úgyhogy a fejlődésével minden rendben. ( Más egyebeket is néztek, hogy figyel-e hangra, arcra, mosolyog-e, gőgicsél-e stb, minden a legnagyobb rendben.) Megkapta az első oltást is, így éppen egy hónappal leszünk lemaradva minden oltással. A bőre nagyon érzékeny, az arcán száraz, kétféle krémet kapott rá. Hidegben levegőzés után szinte érdes, piros volt. Úgy látom jók lesznek a krémek, még csak háromszor kentem, de máris sokkal puhább.
Nagy megkönnyebbülés volt nekem a tegnapi nap, örülök, hogy kiderült mi volt a probléma okozója, és annak is, hogy maradandó károsodás nélkül megúsztuk. Sokat törtem a fejem, hogy honnan kaphattam ezeket a nyavalyákat, nyáron voltam "kapcsolatban" macskákkal, de soha nem nyúltam hozzájuk, arra nagyon vigyáztam. Tehénnel is éltem egy darabig, de azt sem puszilgattam, hehe. A tejcsit viszont forralás nélkül ittam, talán az okozhatta? Na mindegy, a lényeg a végeredmény. :)
Ma várjuk Debrecenből Nagyimamát, itt lesz velünk pár napig.

A nagyok jól vannak, bővebben majd egy másik bejegyzésben róluk.

Kötődés

Kincső és Istvánka ma délután elmentek Mamához, és majd csak vasárnap (vagy holnap) jönnek haza. Ez egy csomó gondolatot ébresztett bennem, mert nagyon érzem a hiányukat. Nehezen szakadok el tőlük, talán túlzottan is nehezen. Azt szeretem, ha itt vannak körülöttem, pedig tudom, hogy ezzel nem teszek jót nekik - kell egy kicsit nélkülem is lenni. Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de nekem nagy feladat :)

Az elmúlt két hét betegeskedéssel telt nálunk, én kezdtem, aztán Kincső, majd Apa, végül Istvánka. Lázzal, köhögéssel. Most már mindenki jól van, köhögünk még, de ez már nem vészes. Szabika nem lett lázas, egy napig köhécselt, és kész. A vírus eredménye még mindig nincs meg, szerdán kell vinnem tanácsadásra, remélhetően addigra készen lesz, és akkor megkaphatja az oltását is. Amúgy nagyon mosolygós, gőgicsélős kis tündér, éjszaka alszik (persze szopizik kétszer-háromszor, de azonnal vissza lehet tenni az ágyába), így én is visszaköltöztem Apa mellé a hálóba. Szabika szobája kb. 3-4 lépésre van a hálónktól, így nyugodt szívvel hagytam "magára", az ajtók nyitva vannak, minden rezdülését hallom. És nagyon úgy néz ki, hogy Istvánkához gyakrabban kell kelnem, mint hozzá. :)