Csibesorban

A kerek etetőt lecseréltük két "vályúra", mert állandó volt a harc evés közben a helyért. Hiába, azt hiszem az egészben a harc volt a lényeg... :)

Bővülünk

Amikor tíz évvel ez előtt ide költöztünk, azt hittük, hogy jól megleszünk azon a kis füves udvaron, ami a telkünkön maradt a ház építése után. Aztán ahogy teltek az évek, kezdett hiányozni a kert - legyen friss, "hazai" zöldség a családnak, esetleg még tojás és hús is. Persze hely az nem volt.. viszont pontosan a telkünk mellett van egy terület, amit minden évben felszántottak, és bevetettek hol kukoricával, hol egyébbel. Aztán egyszer csak a tulajdonos feltette a kérdést, hogy miért nem vesszük meg, ha szeretnénk helyet. Az adásvétel kicsit bonyolult, mert sok tulajdonos van, köztük olyan is aki már 13 éve elhunyt, és a hagyaték nincs elrendezve. Azonban felhatalmaztak minket, hogy vegyük birtokba, a papírok meg majd elrendeződnek ha a helyzet is javul (vírusügyre gondolok). Így lett egy 30 méterszer 30 méteres területtel nagyobb az udvarunk. Hétvégén megépítettük rá a kerítést, aztán Papa elkezdte lebontani a régi kerítést, és kijelöltük azokat a fákat, amiket ki fogunk vágni. Készen van a tyúk-nyúlól terve is, megrendeltük hozzá a gerendákat, a héten érkezik.
A csibéim jól vannak, szombaton egy sajnos elpusztult, de a többiek élnek, nőnek, és repülni próbálnak.

Néhány fotó a jelenlegi állapotról:

Költözés

Ma elkészült a csibék következő helye. Tavaly vásároltunk a lábazatra követ, és ebben szállították. Félretettük, gondoltuk jó lesz majd valamire. Most remekül fel tudtuk használni. Az alja és az oldala alsó része OSB lapból készült, fölötte csirkehálót húztak körbe a fiúk. Amikor áttettük a csibéket, teljesen megkergülget a nagy tértől. :) Rohangáltak, csapkodtak a kis szárnyukkal.

Csibekaland

Vásároltunk ma 50 darab fogolyszínű magyar csibét. Az iroda/garázs sarkában laknak egyelőre egy dobozban. Mint kezdő csibetartó, fogalmam sincs kell-e valami különöset csinálni velük, de most úgy tűnik jól érzeik magukat. esznek, isznak aztán alszanak. És gátlástalanul taposnak keresztül egymáson.

Új év, új élet :)

Jó barátom január óta. Mínusz két kiló, és "köszönömjólvagyok" érzés. Mindez napi 25 perc ;). Szeretem.

Túra 2.

Megvolt azóta a Hollóháza - Füzér is, igazolófüzetek nélkül, de azért lapra pecsételve :). Sokkal kényelmesebb tempóban haladtunk, délután másodpercre pontosan érkeztünk a buszhoz Füzéren (na jó, kicsit szaladtunk a buszhoz, de nem nagyon). A kocsink pedig várt Hollóházán, így még emberi időben hazaértünk.

Kéktúra - vagy valami olyasmi

Régóta tudjuk már, hogy egyszer el fogjuk kezdeni... de túl kicsik voltak még a gyerekek, és kéktúra igazolófüzetet csak 6 éves kor fölött lehet igényelni. Szabi tavaly novemberben volt 6, tehát ez a nyár lett "az a bizonyos". Böngésztük az útvonalat, a szakaszokat, találgattunk, vajon melyiket bírnák végiggyalogolni. Végül egy köztes megoldás mellett maradtunk. Ígértük a csemetéknek, hogy el fogunk menni hazánk legmagasabb pontjára, így azt céloztuk meg. Kékestető a kéktúra egyik pontja, Mátraháza mindössze 2,4 km, Sástón remek camping van, úgyhogy tökéletes választásnak tűnt.
A következő lépés az igazolófüzetek beszerzése lett volna.. és itt jöttek a problémák. Az interneten találtam egy nyíregyházi címet, ahol a Természetbarát Szövetség helyi irodája van - állítólag. Nos, a címen jelenleg egy sportcsarnok található. Átküldtek egy másik címre, de onnan is elköltöztek, fogalmuk sincs hova. Füzetet lehet még kapni egyes könyvesboltokban is, de az általam felkeresett könyvesboltok és térképboltok értetlenül és tanácstalanul álltak a kérdéshez.
Így hát igazolófüzet nélkül vágtunk neki.. :( Miskolc útba esett, felhívtam az ottani szövetséget is, de csak este valamikor tudtak volna találkozni velünk (az irodában nap közben senki sincs, mivel civil szervezetként működik), akkorra pedig mi már a Mártában szerettünk volna lenni.
Kb. 3 órás út után megérkeztünk Sástóra, megkaptuk a helyünket a campingben, és hozzáláttunk a sátorállításhoz.

Igazolófüzet hiányában nem a kék jelzésen indultunk el Kékesre, hanem a sárga körön szerettünk volna - ha lett volna jelzés. Bolyongtunk majd' egy órát, mire keresztülvágva mindenféle bozóton meg erdőn végre megláttuk a jelet. Innen sima út vezetett Kékestetőig, a gond csak az volt, hogy a sok időveszteség miatt fél 8-ra értünk oda! És várt még ránk több mint 6 km visszafelé. Egész biztos volt, hogy ránk fog sötétedni, ezért a kék jelen lementünk Mátraházára, onnan pedig 4,6 km-t gyalogoltunk az úton vissza a campingbe. Közben teljesen besötétedett, de a gyerekek is zokszó nélkül jöttek, igazi kis hősök voltak.
Szabi meglepően jól bírta, csak utolsó 2 km-en vittük kicsit a hátunkon, de odafelé végig elől ment Apával, remekül érezte magát. Nagyon szép a Mátra (is), megerősített minket abban az elhatározásban, hogy nekivágunk a kéktúrának. A gyerekek is azt mondták, hogy nagyon szeretik az erdőt, szerintük az eddigi legjobb kirándulás volt. Az is igaz, hogy nagyon elfáradtunk, és jó kis izomlázat okozott. Visszatérve a sátorban percek alatt elaludtunk :)

Reggel pedig ez a kép fogadott:

Ébredés utáni pihentető olvasgatás :)

Másnap megnéztük még Sástón a kilátót, ahol én csak az első szintig voltam képes felmenni, de Apa a gyerekekkel a tetejéig ment. Fogalmam sincs hogy képesek rá, én már az első lépcsőfokok után szédültem :)

És egy ritka fotó: mi ketten :)

Délután hazafelé megálltunk még Miskolctapolcán a barlangfürdőben, gondoltuk áztatjuk kicsit fájó izmainkat. Mindannyian megegyeztünk abban, hogy egyszer jó volt, de nem lesz a törzshelyünk....

A következő célunk Hollóháza - Füzér, csak azokat az igazolófüzeteket kellene már beszerezni valahonnan. :)