Házikó

Istvánka szeptember közepétől, vagy októbertől óvodás lesz. Már jele is van: házikó. Egyetlen bökkenő van csak, hogy nem szobatiszta. Előttünk a nyár, hátha...
Írnom kell még a keresztelőről, ami május 30-án volt, és nagyon jól éreztem magam - találkoztam azokkal, akiket már nagyon régen láttam, és igazán jó volt velük lenni, ha csak egy rövidke időre is. Aztán írnom kell Kincsőről, a festésről, Istvánka mondókáiról, Szabika négykézláb hintázásáról, 6 fogáról, vérszegénységéről amire megint elkezdte szedni a Maltofert, és talán az én lelkiállapotomról is, ami hála Istennek a lehető legjobban van.... Ja, és közben szemüvegem is lett, mert a lencsét nem bírta tovább a szemem (13 évig hordtam). És a járda is épül... jajj de le vagyok maradva :))

Szabinak foga van, Istvánka gazdálkodni készül, Kincső szerepelt

Az utóbbi idők legfőbb eseményei ezek, nagy vonalakban... Szabikának kibújt az első két foga, alul az elsők. Először a bal oldali hét elején, aztán ma már a jobbos is ott virít :) Nem volt nagyon nyűgös, talán kicsit nyugtalanabbul aludt, volt egy kis hőemelkedése, és ennyi.
Istvánka egyértelmű érdeklődést mutat minden iránt amit lehet szerelni, nagy kedvenc a traktor, a markoló és társai. Kérdeztem tőle, hogy hogyha nagy lesz gazdálkodni fog-e, és egyértelmű igen volt a válasz. Kérdés: "Kisfiam, és állataid is lesznek?" "Igen!" "Milyen állatok?" "Hát pingvin (!), boci,..." és mindezt olyan hangsúllyal, hogy meg kell zabálni :)
Kincsőnek ma anyák napi ünnepség volt az oviban, ügyesen mondta a verseket és a dalokat a többiekkel, de végig egy pontra figyelt, nem nézett rám. Úton hazafelé azt mondta, hogy "Anya én annyira izgultam, hogy rád sem mertem nézni". Ez volt élete első szereplése, nekem pedig az első ilyen anyák napja... csodajó volt!! :))

Hajvágás, Sóstó és uszoda

Szombaton egy gyors hajvágást követően elindultunk a gyerekekkel a sóstói játszótérre. Ez volt az első hosszabb kimozdulásunk három gyerekkel, és mondhatom nagyon jól sikerült. Kincső és Istvánka nagyon élvezték a játszóteret, Apa volt bent velük, míg én a széléről figyeltem őket. Szabika végig aludt a babakocsiban, akkor sem ébredt fel amikor sétáltunk a tóparton, és akkor sem amikor már indultunk haza és a babakocsiból áttettem a hordozóba. Vasárnap délelőtt pedig Apa uszodába vitte Kincsőt, én a két fiúval mentem érte, és onnan mamához. Lehetett délután motorozni, kertészkedni, és a szomszéd kisfiú is átjött kicsit játszani.
Nagyon jó volt ez a két nap, sokat voltunk levegőn, mozogtunk, és ami a legjobb volt: két nap Apával! Sok-sok ilyet kérünk még! :)

Szabolcs fordul

Ma délután hosszas fenékemelgetést követően Szabi a hasáról a hátára fordult. Éljen! :)

Változunk

Az utóbbi hetek jelentős minőségbeli változást hoztak az életünkben. Szabika nő, már nem lóg állandóan rajtam, nem szopizik reggeltől estig, nem sír annyit, és a nagyobbak is "tudnak kezdeni vele valamit". Éjjel csak egyszer, vagy max. kétszer ébred, szopizik egy jót és már rakhatom is vissza az ágyába. Pár hete a mi szobánkban alszik - na ez egy külön történet, de mivel már belefogtam, leírom ezt is. Amikor a kedves párommal építkezésre adtuk a fejünket, három vagy négy gyerekre terveztük a házat. Lett így két gyerekszoba, egy dolgozó, és egy háló nekünk szülőknek (úgy gondoltuk, hogy ketten-ketten lesznek egy szobában). Egy viszonylag nagy nappalink van, azt szántuk "közösségi térnek". Amikor beköltöztünk Kincső és Istvánka már megvolt, ők egy szobába kerültek, Szabika pedig a pocimban lakott. Az is világos lett, hogy egészségügyi okok miatt nem vállalhatunk több gyermeket (nem terveztem, hogy minden gyermekem császáros lesz...), így a végleges felállás az lett, hogy a két fiú együtt lesz, Kincső pedig a kicsike szobát kapja meg, amit egyelőre babaszobának rendeztem be. Ez így maradt, tervnek. Egy nap azonban azzal állt elő, hogy ő bizony már nagylány, és márazonnal kéri a szobáját. Szabi még benne lakott, így egyezséget kötöttünk: Szabi marad, ő is ott alszik,aztán ha nem lohad a lelkesedés, akkor pakolunk. Nem lohadt... Azóta is ott alszik, színez, foglalkoztatózik, babázik... és rózsaszínre szeretné festetni a falakat nyáron (hátha elfelejti addigra). Szabi pedig átkerült hozzánk, Istvánka egyedül uralja a fiúk szobáját. Este elalszik ügyesen, de éjjel általában hív, csak pár alkalommal fordult elő, hogy végig aludta az éjszakát. Sokat változott ő is, éppen a hisztis korszak kellős közepén vagyunk, de ezt leszámítva nagyon aranyos, érzékeny kisfiú. És verekedős, gyakran odacsap Kincsőnek, ha valami nem úgy alakul ahogy ő kigondolta. Szeret rajzolni (na jó, firkál), és leginkább épít, vonatozik, teherautózik, szállít ezt-azt a dömperrel.
Kincső rengeteget komolyodott, már nagyon sok mindent meg lehet beszélni vele. A telefont általában ő veszi fel, bemutatkozik, majd átadja nekem. Megtanult csókolomot köszönni. Ügyesen színez, de jobban szereti a feladatokat megoldni. Ismeri a kisebb-nagyobb fogalmát, üres- teli, több-kevesebb, jobbra-balra, alatt-fölött nem okoz gondot. A számokat is ismeri.
Egyszóval, jól alakulnak a dolgok,én is sokkal nyugodtabb és kipihentebb vagyok, már csak a jó idő hiányzik,mert nagyon rossz már ez a bezártság...

Csak egy kép

Kis manó, fürdés után.

Nyertek!!

Kincső és Apa ezzel a képpel megnyerte egy rendezvényszervező cég fődíját! A nyeremény: Kincső következő szülinapját ez a cég fogja megrendezni (úgy tervezzük, hogy itthon a nappalinkban), lufikkal, bohóccal, és mindenféle jóval. Hú, de izgatottak vagyunk! :))