Új év, új élet :)

Jó barátom január óta. Mínusz két kiló, és "köszönömjólvagyok" érzés. Mindez napi 25 perc ;). Szeretem.

Túra 2.

Megvolt azóta a Hollóháza - Füzér is, igazolófüzetek nélkül, de azért lapra pecsételve :). Sokkal kényelmesebb tempóban haladtunk, délután másodpercre pontosan érkeztünk a buszhoz Füzéren (na jó, kicsit szaladtunk a buszhoz, de nem nagyon). A kocsink pedig várt Hollóházán, így még emberi időben hazaértünk.

Kéktúra - vagy valami olyasmi

Régóta tudjuk már, hogy egyszer el fogjuk kezdeni... de túl kicsik voltak még a gyerekek, és kéktúra igazolófüzetet csak 6 éves kor fölött lehet igényelni. Szabi tavaly novemberben volt 6, tehát ez a nyár lett "az a bizonyos". Böngésztük az útvonalat, a szakaszokat, találgattunk, vajon melyiket bírnák végiggyalogolni. Végül egy köztes megoldás mellett maradtunk. Ígértük a csemetéknek, hogy el fogunk menni hazánk legmagasabb pontjára, így azt céloztuk meg. Kékestető a kéktúra egyik pontja, Mátraháza mindössze 2,4 km, Sástón remek camping van, úgyhogy tökéletes választásnak tűnt.
A következő lépés az igazolófüzetek beszerzése lett volna.. és itt jöttek a problémák. Az interneten találtam egy nyíregyházi címet, ahol a Természetbarát Szövetség helyi irodája van - állítólag. Nos, a címen jelenleg egy sportcsarnok található. Átküldtek egy másik címre, de onnan is elköltöztek, fogalmuk sincs hova. Füzetet lehet még kapni egyes könyvesboltokban is, de az általam felkeresett könyvesboltok és térképboltok értetlenül és tanácstalanul álltak a kérdéshez.
Így hát igazolófüzet nélkül vágtunk neki.. :( Miskolc útba esett, felhívtam az ottani szövetséget is, de csak este valamikor tudtak volna találkozni velünk (az irodában nap közben senki sincs, mivel civil szervezetként működik), akkorra pedig mi már a Mártában szerettünk volna lenni.
Kb. 3 órás út után megérkeztünk Sástóra, megkaptuk a helyünket a campingben, és hozzáláttunk a sátorállításhoz.

Igazolófüzet hiányában nem a kék jelzésen indultunk el Kékesre, hanem a sárga körön szerettünk volna - ha lett volna jelzés. Bolyongtunk majd' egy órát, mire keresztülvágva mindenféle bozóton meg erdőn végre megláttuk a jelet. Innen sima út vezetett Kékestetőig, a gond csak az volt, hogy a sok időveszteség miatt fél 8-ra értünk oda! És várt még ránk több mint 6 km visszafelé. Egész biztos volt, hogy ránk fog sötétedni, ezért a kék jelen lementünk Mátraházára, onnan pedig 4,6 km-t gyalogoltunk az úton vissza a campingbe. Közben teljesen besötétedett, de a gyerekek is zokszó nélkül jöttek, igazi kis hősök voltak.
Szabi meglepően jól bírta, csak utolsó 2 km-en vittük kicsit a hátunkon, de odafelé végig elől ment Apával, remekül érezte magát. Nagyon szép a Mátra (is), megerősített minket abban az elhatározásban, hogy nekivágunk a kéktúrának. A gyerekek is azt mondták, hogy nagyon szeretik az erdőt, szerintük az eddigi legjobb kirándulás volt. Az is igaz, hogy nagyon elfáradtunk, és jó kis izomlázat okozott. Visszatérve a sátorban percek alatt elaludtunk :)

Reggel pedig ez a kép fogadott:

Ébredés utáni pihentető olvasgatás :)

Másnap megnéztük még Sástón a kilátót, ahol én csak az első szintig voltam képes felmenni, de Apa a gyerekekkel a tetejéig ment. Fogalmam sincs hogy képesek rá, én már az első lépcsőfokok után szédültem :)

És egy ritka fotó: mi ketten :)

Délután hazafelé megálltunk még Miskolctapolcán a barlangfürdőben, gondoltuk áztatjuk kicsit fájó izmainkat. Mindannyian megegyeztünk abban, hogy egyszer jó volt, de nem lesz a törzshelyünk....

A következő célunk Hollóháza - Füzér, csak azokat az igazolófüzeteket kellene már beszerezni valahonnan. :)

Kerítés

Tartozom magamnak egy bejegyzéssel. Amióta ritkábban írok, azóta nem dokumentálom a házunk épülését-szépülését sem, pedig igazán jó lenne, ha sok év múlva lenne mit visszaidézni. Majdnem 6 éve épült fel a ház, és most jutottunk odáig, hogy a kerítésünk is (el)készült. Majdnem. Mert a lábazata még nincs készen, és az oszlopoknak sincs még színe, de akkor is... van kapu, nem szabad már a bejárás a környék összes kóbor (és ideiglenesen elkóborolt) kutyájának. Öröm, boldogság! :)

Már Ő is iskolás lesz...

 Majdnem lemaradtunk az idei szánkózásról... De aztán mégsem :)

Szabika borult... Istvánka pedig reagált :)

 Otthon... öröm, boldogság!

 Családom feje...

Drágák

Programokkal teli hét

Egész nyáron nem volt ilyen zsúfolt hetünk, mint az elmúlt hét. Hétfőn reggel Pestre indultunk, házhoz szállítandó az esküvőről hazahozott házassági anyakönyvi kivonatot, ami nélkül szegény barátnőm hiába bizonygatja, hogy márpedig ő bizony férjhez ment... :) Megálltunk Gödöllőn, megnéztük a kastélyt (ez az én kívánságom volt, nyilván szakmai ártalom, de nagyon tetszett, nem bántam meg), majd a belvárost, aminek az áramellátás tervezésében Férj is részt vett anno -  nagyon szép, tényleg. Fagyiztunk, a gyerekek ugráltak a szökőkút melletti köveken (ugrálni kell rajtuk, úgy növekszik a szökőkút vize - jó poén, valóban :) ), majd indultunk tovább Pestre. Boltokat látogattunk (céges ügy, nem lényeg), és 5 óra körül értünk Nóri anyukájáékhoz, éppen időben, hogy az ablakból végig nézzük ahogy leszakad az ég... A sétatervek ezzel füstbe is mentek, viszont élő egyenesben láttuk ahogy térdig ért a víz az utcán. Izgalmas volt...

Másnap délelőtt sikerült egy kicsit játszóterezni Nóriék közelében, majd ebéd után célba vettük volna a várat, de megint eleredt az eső, úgyhogy a tervezett programokból gyakorlatilag semmi sem valósult meg.

 Délután fél 4-kor indultunk az újabb célpont felé, Törökbálintra. Általános iskolai barát lakik ott családjával. A fiúk nagyon hamar egymásra találtak, jól éreztük magunkat.

Este 11 körül értünk haza.
Másnap Kincsőnek próba volt, majd 20-án felléptek itthon a városi rendezvényen. Pénteken Nyíregyházán töltöttük a napot, rokonlátogatáson. Sétáltunk, kacsákat etettünk, játszótereztünk... Fáztunk, a múlt heti forróság után a 18-20 fok kifejezetten hidegnek tűnt.

Szombaton újabb rokonlátogatás volt a program, összegyűlt a család apraja-nagyja.
Ma reggel pedig Apa és Kincső először vitte Fickót kutyaiskolába. Régi terv volt ez, szeretnénk egy jól nevelt, szófogadó kutyát nevelni, mert vinnénk magunkkal mindenfelé, ahhoz pedig ugyebár viselkedni kellene... Elmondásuk szerint ügyes volt, szóval a helyzet nem reménytelen :)

És végül, a mai nap az én nyári szünetem utolsó napja... Holnap reggel 9-kor alakuló értekezlet, és indul a tanév. Nem bánom, jó volt a szünet, a pihenés, tartalmasabbnak is érzem ezt a nyarat mint a tavalyit, és most már vágyom vissza a "hétköznapokba". A gyerekek pár napot még Mamánál töltenek, aztán indul nekik is a "munka":)