Kislányunk, Kincső születésekor kezdtem naplót vezetni a babaszobán. Azóta két kisfiú érkezett közénk, Istvánka 2007 őszén, majd Szabolcs 2009 novemberében. Így lett teljes a családunk, s éljük a nagycsaládosok nehéz, de annál boldogabb hétköznapjait.
2011. július 21., csütörtök
Istvánka megoldja...
Szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak Budapestre. Mivel egy ideje tervezgetjük, hogy majd egyszer elmegyünk valahová vonattal, most kapóra jött az alkalom - így hát szombat reggel vonatra szállunk, és irány a főváros! A gyerekek nagyon várják, Istvánkára ma egész nap hullámokban tört rá a "roham", hogy márazonnal induljunk vonatozni!!! Képes volt a földön ülve visítani, hogy menjünk már. Igyekeztem újra és újra türelmesen elmagyarázni neki, hogy most még nem mehetünk, mert csak holnap után lesz az esküvő, addig meg hová menjünk, hol aludnánk, stb.. Ilyenkor egy időre megnyugodott, majd kezdte az elejéről a mondókáját. A sokadik ilyen "holnapután, kisfiam" után egyszer csak megállt mellettem a konyhában, kezében egy óra, és megszólalt: "nézd anya, átállítottam az órát holnaputánra, most már mehetünk!" :))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
:)
Reméljük jóidő lesz! Puszi: M
Annyira aranyos! Ilyet is csak ennyi idősen tudnak! Pedig de jó lenne néha még nekünk is így látni a világot!
Bizony, kellenek az emlékek, én is csak ezért ülök neki néha - meg, hogy tartozom a legkisebbnek is, hisz a nagyokról is írtam anno.
Amúgy bőven lenne mit csinálnom helyette:)
Ezért is halasztódnak a havi jelentések a kis legényről, már megint jönne az újabb ideje, de még mindig csak a bizonyítványosztós van kint.
Ééés, milyen volt a vonatozás?
Puszi: Valiék
Megjegyzés küldése