Vitéz Fickó

Hónapok (mit hónapok, talán évek) óta nyüstölnek minket a gyerekek, hogy legyen egy kutyánk. Főleg Kincső könyörgött kitartóan. Mindig volt ok, hogy miért ne, leginkább az, hogy nincs még készen a kerítés, féltem, hogy elszökik. Közben telt-múlt az idő, a sok "kifogás" fárasztott engem is, őket is.. és a múlt hét végén jött a nagy hír: Kincső egyik évfolyamtársánál eladó magyar vizsla kiskutyák vannak. Mondanom sem kell, mennyire szerette volna, és én is hajlottam már rá. Egyébként is valami magyar fajtát szerettünk volna, így éppen kapóra jött. Múlt vasárnap elmentünk, megnéztük  "szülőket", és kiválasztottunk egy kisfiút. Pénteken pedig érte mentünk. Kerítés nincs még, de tegnap egész nap építkeztünk Apával, és lekerítettünk egy részt az udvaron, ahol biztonságban van.
Íme, a jövőnk házőrzője, Vitéz Fickó: