Hétvégi összes

Szombaton Apával nagybevásároltunk,gyerekek nélkül. Komolyan mondom, kikapcsolódásnak is jó :). A szombat ezzel nagyjából el is telt, Apa este koncertet hangosított, így már délután kettőkor elment itthonról, és csak valamikor éjjel ért haza.
A vasárnap délelőtt a lovaglásé volt - állandósulni látszik ez a program, a vasárnap délelőtt 10 órát "béreltük ki" magunknak. Kincső egyre ügyesebb, most egy másik lovat kapott maga alá, de rajta is meg tudott csinálni minden feladatot. Ha így marad, és továbbra is szeretni fogja, akkor pár év múlva versenyezhet is az oktatója szerint. Vannak un. póniversenyek, amin csak gyerekek indulnak és alacsony az akadály, ezt tűztük ki célul. (Azt mondta az oktató, hogy Pazarlón nyugodtan engedné Kincsőt versenyezni, mert a paci annyira rutinos már, hogy egyedül is végigmegy a pályán, ha Kincső nem is csinál semmit :) ). Istvánka kb. 10 percet lovagolt, egyébként macskázott, meglátogatta a kecskéket, malacokat, mosómedvét és az őzet, akik a lovardában élnek. Nagyon jó volt együtt, ez a másfél óra hetente nagyon kell, amikor csak egymással foglalkozunk, nincs munka és tévé és egyebek... már ezért megéri.
Délután mamánál voltunk, mint mindig... :)

Most pedig újra indult egy hét, tegnap Kincsőnek úszás volt, ma pedig táncolni megyünk. Az úszást nagyon szereti, alakulóban van néhány plusz óra hetente, de erről majd akkor ha már biztos lesz.

A bejegyzést kedden írtam, csak tegnap kezdtem el, és azt a dátumot mentette - csak a pontosság kedvéért. :)

Szabi szokásai

Szabika pakol. Egyik "nagy" sem volt ilyen lelkes pakoló, mint ő. Naponta többször kipakolja a konyhaszekrényt, az edényeket élvezettel ütögeti a földhöz (és leveri róluk a zománcot), majd kihúzgálja az elérhető fiókokat, kiveszi belőlük a fedőket, egyik kezével rátámaszkodik, és négykézláb tolja magát előre. Szuper hangja van a csempén csúszó fedőnek... Ha ezzel elkészült, akkor irány a Kincső szobája, kidobálja a szekrényéből a ruhákat, mindezt teljes komolysággal. Ha rászólok, akkor kacagni kezd, és még gyorsabban dobál, mintha mindenképpen be akarná fejezni, mielőtt eltávolítom onnan.
Szabi az egyetlen, aki nem cumizik. (Illetve Kincső már csak múlt időben :) ). Ha Istvánka lepihen, akkor óvatosan odasomfordál, és kiveszi a szájából a cumit (Istvánka persze visít), majd forgatja a kis kezében, és nem tudja mit kezdjen vele. De azért láthatóan tetszik neki.
Szabika bármikor hajlandó enni, és eddig még mindent szeret. Ha látja, hogy enni készülünk, akkor ő is igyekszik oda, és hangos cuppogással kér.Mindenből. Naponta többször szopizik, azzal is alszik el nap közben. Este már szopi után odafekszem mellé, és kis gagyarászás után elcsucsul. Reggel általában együtt ébredünk, az éjszakai ébredése után már nem megyek vissza a "helyemre".
Bújós, hízelgős, imádni való kis tündér. Minden érdekli amit a tesók csinálnak, igyekszik kivenni a részét mindenből. És egy új szokása: szeretet kifejezéseként harap. Nagyot és erősen... nyoma van már a karomon, szerencsére az arcomon nem látszik. :)

Istvánka 3. szülinapja

Vasárnap ünnepeltük viszonylag szűk családi körben Istvánka 3. szülinapját. Az egész készülődésről semmit sem tudott az ünnepelt, meglepetés "buli" volt. Délelőtt megfőztem a levest és előkészítettem a többi fogást. Fél 11 körül megérkezett Mama és Keresztke, de ez sem volt feltűnő, hiszen gyakori vendégek, és mivel aznap lovagolni mentünk, ők vigyáztak Szabira. Délre mentünk lovagolni, mire hazaértünk itt voltak a vendégek, Mamáék pedig feldíszítették a nappalit lufikkal és egy felirattal. A kis ünnepelt első meglepetésében beszaladt a szobájukba, de aztán nagyon örült mindennek. Traktoros tortát kapott, 3 szál gyertyával és egy tűzijátékkal. Nagyon boldog volt, sugárzott az arca az örömtől. És mi is nagyon boldogok voltunk, jó volt látni!
Ma a három évesek státuszvizsgálatán voltunk, az eredmények: 99 cm, 17 kg. Fejkörfogat 50 cm, mellkas 52. Mindene rendben van, a szobatisztasággal még hadilábon állunk, de doktornő azt mondta ne foglalkozzak vele, majd megérik rá egyik napról a másikra. Kicsit izgultam a vizsgálat miatt, azt hittem sírni és tiltakozni fog, de egy hangja sem volt, ügyesen sóhajtott, és még a pelenka alatti "területet" is engedte megnézni. Ez nagy szó, mert itthon állandó harc van miatta,de hála Istennek az is rendben van.

Jövő hónapban Szabi következik az első szülinappal :)

Kincső allergiája, Szabi vére

Egy egész nyáron át tartó orrfolyás ürügyén szeptemberben allergiavizsgálaton voltunk Kincsővel. Két keresztes porallergiát állapítottak meg, de mivel éppen szünetelt a taknyosság, nem kellett kezelni. (Megjegyzem nekem vannak fenntartásaim az eredménnyel szemben,bár megmagyarázni nem tudom, csak afféle megérzés...)Most hétfőn erős köhögéssel-orrfolyással ébredt, így ovi után elmentünk az orvoshoz. Azt mondta az allergia dolgozik a szervezetében, kezdjük el kezelni gyógyszeresen valamilyen antiallergénnel. Gondolkodás nélkül válaszoltam, hogy nem szeretném, van-e valami más módja a kezelésnek? Volt.Egy zöldalgás-gyógynövényes tisztítókúrába kezdtünk tegnap este, az eredményekről folyamatosan tájékoztatjuk az orvost,akinek vannak már pozitív tapasztalatai erről. Én is bízom benne, igazából mindent megpróbálunk, hogy elkerüljük a gyógyszerezést.
(Közben egy természetgyógyász is látta Kincsőt, szerinte "vízér és földsugárzás problémája van a gyereknek", hőtükröt ajánlott az ágya alá - betettük az építkezésről maradt hőtükrös szigetelőt, aztán lesz ami lesz, mi bajunk lehet belőle.. :) ).

Kedden Szabival voltunk vérvételen, a két hónapos kora óta tartó vérszegénységet kontrollálni: sokat javult az eredménye, a vérében lévő vas már teljesen jó, a tartalékokat kell még feltölteni (hozzáértőknek: a szérum vas normál tartománya 9 és valamennyi között van, az övé most 7,5, egy bő hónapja 4,4 volt, úgyhogy ez már szuper szerintem, és a transzferrin is javult,normálban van). Dec. 15-ig szedi még a maltofert, akkor újabb kontroll, aztán remélem vége.
Ma levágtuk géppel a fiúk haját,nagyon aranyosak lettek. Szabi első hajvágása volt, ilyenkor sajnálom a kis babahajat, de tagadhatatlanul édes így is. :)

Változások

Lassan három hónap kihagyás után újra itt :)
A hallgatásnak több oka is volt, de egyik sem olyan nyomós, hogy amiatt abbahagyjam.
A nyár eltelt a ház körüli munkákkal, elkezdtük építeni a járdát, Apukám sok időt töltött nálunk, elrendezte az udvaron a szintet, füvet vetettünk, stb. De nem is erről akartam írni, hanem a mostról. Kincső 4 hete oviba jár,nagyon szereti. A fiúkkal délben megyünk érte. Az egész rendszer még mindig kialakulóban, szeretnék délelőttönként Istvánkával külön is foglalkozni, ha már nem jár oviba, ne mondják, hogy lemarad a kortársaihoz képest... Közben Szabi járni tanul, mindenhol feláll, kipakol, leveri a zománcot az edényekről, odacsukja a kezét, és angyali szemekkel bámul rám :)Aztán közben mosni-főzni-takarítani is kell, amivel mindig le vagyok maradva, úgyhogy ez is reformért kiált. Közben látom a gyerekek rengeteg energiáját, nyitottságát, érdeklődését, csak úgy szippantanak be mindent a körülöttük lévő világból. Ezért is kezdtem keresni a lehetőségeket, hogy milyen pluszt nyújthatnánk nekik. Kincsőt beírattuk úszni, és ha minden jól megy indul egy kezdő néptánc csoport a városban (ez külön posztot érdemel,majd holnap..), oda is járni fog.ÉÉÉs a LÉNYEG: találtam egy nagyon szimpatikus helyet, ahol lovagolhatnak. Kincső már "komolyabban", verseny szerűen szeretné űzni a díjugratást, Istvánka még csak 10-15 percekre ül fel terveink szerint. Ma volt az első órájuk - szerelem első látásra! Egy kedves, szelíd lovat kaptak, Kincső 45 percet töltött nyeregben, de nagyon élvezte, és az oktató szerint ügyes, lehet majd vele haladni. Istvánka is felült, látszott az öröm az arcán! És én is boldog vagyok, hogy sikerült találnom nekik egy ilyen szuper elfoglaltságot!
Szabit is felült Apával, de két kör után sírni kezdett, úgyhogy vele még várunk egy pár évet :)

Cékla volt az ebéd

Beszámolóval is készülök, de a kép magáért beszél...

Házikó

Istvánka szeptember közepétől, vagy októbertől óvodás lesz. Már jele is van: házikó. Egyetlen bökkenő van csak, hogy nem szobatiszta. Előttünk a nyár, hátha...
Írnom kell még a keresztelőről, ami május 30-án volt, és nagyon jól éreztem magam - találkoztam azokkal, akiket már nagyon régen láttam, és igazán jó volt velük lenni, ha csak egy rövidke időre is. Aztán írnom kell Kincsőről, a festésről, Istvánka mondókáiról, Szabika négykézláb hintázásáról, 6 fogáról, vérszegénységéről amire megint elkezdte szedni a Maltofert, és talán az én lelkiállapotomról is, ami hála Istennek a lehető legjobban van.... Ja, és közben szemüvegem is lett, mert a lencsét nem bírta tovább a szemem (13 évig hordtam). És a járda is épül... jajj de le vagyok maradva :))