Életképek 1.

Cili, Kincső cicája



A házunk a bejárat felől - idén először próbálkoztam futó muskátlival az ablakokban, de nem lett olyan szép mint szerettem volna. Nem tudom miért, az időjárás, vagy én nem gondoztam jól...
Látszanak még az egyéb hiányosságaink is : a lábazat, a járda hiányzó részének térkövezése, a terasz burkolása, és még sorolhatnám. Azt mondják, egy ház sosincs készen - ezt most a saját bőrömön érzem :) De a miénk, és ez a lényeg!!



A fiúk a játszószobában...



Kuku, Istvánka cicája (ő nevezte el :) )

Pestről újra

Unokatesók - A két lány nagyon egymásra talált :)


Család



Virág és Kincső sétáltatják Szabit :)

Most már van billentyűzet, sógornőmnek hála van csatolandó fénykép(vittünk ám gépet, amit aztán jól ott is felejtettünk a szállodában), csak gyerekmentes 5 perc kellene egy bejegyzéshez. Az nincs.
Tehát... a vonatozás jobban sikerült mint vártam. Igaz volt néhány "mikorérünkmároda???", meg némi hiszti a fiúk részéről, amikor mindketten egyszerre akartak az ölembe ülni, persze külön-külön, aztán volt még nyilvánosan szoptatás (ebbe kicsit beleizzadtam, mert hiába mondjuk, hogy ez természetes, én akkor is nagyon cikin éreztem magam), de összességében pozitív az élmény. A visszaút pláne, Cegléd után a fiúk elaludtak, és Szabi csak Nyíregyháza előtt kelt fel, Istvánka kicsit hamarabb, de jó kedvűen. A metró osztatlan sikert aratott, és tényleg ügyesek voltak. Nem rohangált senki semerre, fogták a kezünket, a mozgólépcsőn figyeltek, kapaszkodtak, léptek amikor kellett, szóval le a kalappal :) Szabika a háti hordozóban ücsörgött, onnan nézelődött mindenfelé, nagyon cuki volt.
Az esküvőre fáradtan érkeztünk, úgyhogy az egyházi szertartást a fiúk átaludták (hála Istennek, így én is oda tudtam figyelni, és mivel tényleg csodaszép volt az esküvő is meg a templom is, kár lett volna kihagyni). A polgáriból semmit sem láttam, mert a gyerekeket hajkurásztam a kerthelyiség vizes-sáros macskakövein. Nem kell részleteznem, hogyan néztek ki...
A vacsorából sem jutott ki túl sok, a leves után feladtam a küzdelmet, és nyugovóra tértem a fiúkkal, mert már mindketten fáradtan dőltek jobbra-balra. Kincső és Apa maradtak még egy ideig, aztán 10 után ők is csatlakoztak hozzánk a szállodában. Az éjszaka jól telt, mindenki aludt ébredés nélkül, én is kipihentem magam.
Összességében tényleg jó volt, örültünk, hogy találkoztunk a rokonsággal, és egyáltalán, hogy együtt tölthettünk majdnem két teljes napot. :) (Azért majdnem, mert vasárnap ahogy hazaértünk Apa már indult is dolgozni.. ez van, már kezdjük megszokni, és a mostani viszonyok tekintetében leginkább hálás vagyok, hogy egyáltalán van hová mennie munkálkodni..)

Pestről

Holap írok eszámolt, de most kiyiffat a illetyűzet, és férjemuram valamikor éjjel ér haza a újjal. Értitek...

Istvánka megoldja...

Szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak Budapestre. Mivel egy ideje tervezgetjük, hogy majd egyszer elmegyünk valahová vonattal, most kapóra jött az alkalom - így hát szombat reggel vonatra szállunk, és irány a főváros! A gyerekek nagyon várják, Istvánkára ma egész nap hullámokban tört rá a "roham", hogy márazonnal induljunk vonatozni!!! Képes volt a földön ülve visítani, hogy menjünk már. Igyekeztem újra és újra türelmesen elmagyarázni neki, hogy most még nem mehetünk, mert csak holnap után lesz az esküvő, addig meg hová menjünk, hol aludnánk, stb.. Ilyenkor egy időre megnyugodott, majd kezdte az elejéről a mondókáját. A sokadik ilyen "holnapután, kisfiam" után egyszer csak megállt mellettem a konyhában, kezében egy óra, és megszólalt: "nézd anya, átállítottam az órát holnaputánra, most már mehetünk!" :))

Újrablog

Képzeletben leveszem a polcról, letörlöm a port róla, és folytatom. Kellenek az emlékek... :)

Az utóbbi idők kedvencei

Az elmúlt napokban több olyan pillanat is volt, amikor megálltam, és egyszerűen csak örültem, hogy három gyerekem van. Bár betegeskedtünk - betegeskedünk(erről egy másik bejegyzésben, Kincső mandulagyulladása után Istvánka lett ugyancsak mandulagyulladásos, majd Szabi most éppen szurira jár tüszős mandulával :( ), mégis számomra kedves napok vannak mögöttünk.
Szabika egyre önállóbb, főleg az evés és ivás terén. Ügyes, nem folyik mellé a pohárból, és a kanálról is csak egy kicsi.




Istvánka továbbra sem használ pelust, sőt egyik este egyedül kiszállt a kádból, megtörölközött, és felöltözött pizsamába mire én Szabit rendben tettem. Éjszakára sem akart pelenkát, de mikor elaludt azért rácsempésztem, a biztonság kedvéért. :) Sokat színez, rajzol, és mostanában festenek is temperával. Egy időben kicsit elgondolkodtatott, mert szinte minden képe feketével készült, csak feketével színezett. Adtam időt neki, nem szóltam érte, csak néha javasoltam, hogy használjon más színeket is. Most már egyre színesebb, a fekete csak hébe-hóba kerül elő.
Nagyon aranyosak, amikor Kincsővel leülnek alkotni, közben beszélgetnek. Sokszor megállok az ajtó előtt, és csak lesek befelé, hallgatom őket, de nem szólok, nem zavarom meg az együttlétet :)



Kincső kitartóan olvas, valamelyik este elkezdte az esti mesét is olvasni Istvánkának (Annapeti volt porondon), de nem volt túl nagy a lelkesedés, Istvánka inkább engem akart. És mostanában Szabi is bekapcsolódik egy-egy történetre az esti mesébe, de többet nem bír, utána már csukogatja be a könyvet.
És a lényeg: jön a tavasz, vége a bezártságnak hála Istennek! Ha minden jól megy, vasárnap kezdjük újra a lovaglást, bár most csak Kincső megy a picur betegsége miatt.

Egy kis közös reggeli muzsikálás :)

Kincső olvas

Kincső megtanult olvasni. Nem tanítottam, pedig nyüstöl már egy jó ideje, hogy tanítsam meg. Úgy gondoltam, hogy ráérünk arra még, és egyébként sem szeretnék beleavatkozni a majdani tanító néni munkájába. Szóval, nem tanítottam, egyszerűen csak válaszoltam, ha kérdezett. Ő pedig sokat kérdezett: "ez milyen betű, oda mi van írva, stb." Amikor este olvastam nekik lefekvés előtt, sokszor észre vettem, hogy nagyon figyel. És kérdezett, akkor is.. :) Végül Apa egy este ezzel állított haza:



Nem nagy dolog, a netről nyomtatta A/3-as méretben. Felkerült Kincső falára. Elmondtuk egy párszor, és láttam, hogy esténként elalvás előtt az ágyból sokáig nézegette. Ennek már jó pár hete (azóta Szabi is "megvizsgálta", látszik is rajta... :) ).
Nem régen boltban voltunk együtt, amikor elkezdte mondogatni, hogy "akció", meg "illatszer". Először csak néztem bambán, hogy miről beszél ez a gyerek, aztán leesett.. Kincső olvassa a feliratokat!! Próbálgattunk, és tényleg olvas. Azóta napról napra ügyesebb, eleinte az összeolvasás nehezen ment de most már egyre jobb és jobb. (Valamelyik reggel levette a polcról az én nyelvtörténet könyvemet, olvasott belőle kicsit, én meg viccesen mondtam neki és Apának, hogy kb. úgy olvas mint némelyik ötödikes tanítványom :) Sajnos.. - mármint az ötödikeseknek sajnos). Szóval így állunk, tegnap kapott a falra
egy nyomtatott kisbetűs táblát is, bár már az is elég jól megy. De írni nem fogunk, az biztos! :)))

(Vagy ki tudja, hosszú lesz a nyár:) )