Az idei Apa-fia tábor

Harmadik alkalommal kelnek útra kettecskén - Istvánka és Apa. Férfiak és fiaik gyülekezete, anyák, feleségek nélkül, három napig. A legjobb közös program, mondom két tábornyi tapasztalattal a hátunk mögött.
Reggel ötkor indultak itthonról, Istvánka legalább háromszor visszaszaladt "egy utolsó" puszira, ölelésre. Apa is vidáman integetett, de azért a búcsúölelésnél a fülembe súgta: "Ellesztek?". Aranyos volt :).
Lengyelország, Zakopane és Krakkó a cél. Ma tutajozás a Dunajecen, holnap városnézés, vasárnap libegőzés... Csak egész kicsit izgulok. Megbeszéltük, hogy nem telefonálunk, csak ha baj van. A mobilon jön időnként bejelentkezés (Waze programon keresztül), tehát tudom nagyjából merre járnak. Most már csak azon izgulok, hogy ne legyen vihar náluk - mert nálunk van.
Az itthon maradt kettővel strandra mentünk, bánatunkat enyhítendő :)

Tavaszi mindenféle

Hétvégére terveztem a húsvét előtti takarítás elkezdését. Szombat reggel viharos szélre, esőre ébredtünk, így gyorsan átütemeztem a tervet..
Egész nap Kincsőt hurcoltam, először ajándékokat venni, aztán egyik szülinapi bulira, onnan a másik szülinapi bulira, a köztes időben pedig a fiúk állandó éhségét igyekeztem csillapítani. Így a takarítás csak terv maradt. Ma reggel azonban Szabika korán felkeltett, a napocska sütött, a szél alig fújt, úgyhogy nekifogtam a nappali ablakainak. Mondtam a férjemnek, hogy simán felér egy spinning órával :) A hátsó teraszt is rendbe raktuk Kincsővel (aki közben Fickó figyelmét próbálta elterelni, mert mindig ki akarta venni a kezemből a felmosót), és csatornát is tisztítottunk, úgyhogy mégsem lett egészen haszontalan a hétvége. A fent említett Fickó kutya pedig időközben ekkorára nőtt:

Kincső az egyik szülinapi bulin (Bartos Erikát hallgatja :) )

Annapeti...

Ma Bartos Erikával találkoztam.  Beszélgettünk, és bár csak  kevés ideig, akkor is... feltöltődés volt. :)

Fogváltás

Megkezdődött hát Szabinál is... tegnap az oviban kipottyant alul a bal első... A mellette lévő is nagyon lötyög, mögötte pedig már kibújt a két maradó. Hiába, nagyfiú már.... :)

Vitéz Fickó

Hónapok (mit hónapok, talán évek) óta nyüstölnek minket a gyerekek, hogy legyen egy kutyánk. Főleg Kincső könyörgött kitartóan. Mindig volt ok, hogy miért ne, leginkább az, hogy nincs még készen a kerítés, féltem, hogy elszökik. Közben telt-múlt az idő, a sok "kifogás" fárasztott engem is, őket is.. és a múlt hét végén jött a nagy hír: Kincső egyik évfolyamtársánál eladó magyar vizsla kiskutyák vannak. Mondanom sem kell, mennyire szerette volna, és én is hajlottam már rá. Egyébként is valami magyar fajtát szerettünk volna, így éppen kapóra jött. Múlt vasárnap elmentünk, megnéztük  "szülőket", és kiválasztottunk egy kisfiút. Pénteken pedig érte mentünk. Kerítés nincs még, de tegnap egész nap építkeztünk Apával, és lekerítettünk egy részt az udvaron, ahol biztonságban van.
Íme, a jövőnk házőrzője, Vitéz Fickó:

Húsvéti "ajándék": két tüszős mandula

Bizony, nem sikerült olyan vidáman zárni az ünnepet, ahogy kezdtük... Kincső és Istvánka belázasodott, Istvánnak még ma is 38,5 volt a hője. Délután meglátogattuk a doktor néninket - mindkettőnek tüszős mandulagyulladása van. Kincsőnek már "lefutóban", Istvánka valószínű most kezdi. Aktil duo és Augmentin a gyógyszerük. Így persze nincs se iskola se óvoda, nekem viszont most muszáj dolgozni menni, úgyhogy nagy szervezésben vagyok, hogy mikor - ki - hogyan felügyelje a betegeket. Mama csütörtökön tud jönni, és talán péntek délelőtt is, a többit Apával vagyunk kénytelenek megoldani... valahogy.

Áldott húsvét...

Békés, nyugodt, csendes (amennyire három gyerek mellett lehet) az ünnepünk. Többet nem is kívánhatnék....