Olyan nehezen indul nekem ez a nap... pontosabban még be sem indult igazán, Kincső pizsamában, ágynemű kint, én meg csak jövök-megyek, de nem csinálok semmit. Szerencsére enni van mit, hiszen már dél van, és még a konyhában sem aktivizáltam magam. Nem tudom mi az oka, talán a szürkeség ami odakint van, az eső... bent is sötét van, villanyt kell kapcsolni. Gyerekek egyébként javulnak, köhögés még van, de éjjel alszunk, sőt Kincső ma is fél 9-kor kelt fel. Egyébként pontosan tudom, hogy mi a gyógyír az ilyen állapotra: el kell kezdeni a házimunkát, aztán megjön a kedv is. Ösztönzőnek előkerestem ezt a képet, ami az idei dísze az asztalunknak a konyhában.
Kislányunk, Kincső születésekor kezdtem naplót vezetni a babaszobán. Azóta két kisfiú érkezett közénk, Istvánka 2007 őszén, majd Szabolcs 2009 novemberében. Így lett teljes a családunk, s éljük a nagycsaládosok nehéz, de annál boldogabb hétköznapjait.
2008. december 18., csütörtök
Fura nap
Olyan nehezen indul nekem ez a nap... pontosabban még be sem indult igazán, Kincső pizsamában, ágynemű kint, én meg csak jövök-megyek, de nem csinálok semmit. Szerencsére enni van mit, hiszen már dél van, és még a konyhában sem aktivizáltam magam. Nem tudom mi az oka, talán a szürkeség ami odakint van, az eső... bent is sötét van, villanyt kell kapcsolni. Gyerekek egyébként javulnak, köhögés még van, de éjjel alszunk, sőt Kincső ma is fél 9-kor kelt fel. Egyébként pontosan tudom, hogy mi a gyógyír az ilyen állapotra: el kell kezdeni a házimunkát, aztán megjön a kedv is. Ösztönzőnek előkerestem ezt a képet, ami az idei dísze az asztalunknak a konyhában.
2008. december 12., péntek
Valami jót is...
Mandulák, mandulák...
Mikulás napjára utolért minket a betegség, úgy igazán... Szombat reggel az ügyeleten kezdtem Istvánkával, tüszős mandulagyulladást állapítottak meg, és három napos szurikúrát írtak fel (reggel és este vittem szurizni). Vasárnap délutánra Kincsőnek 40,5 lett a láza, így hétfőn reggel már két gyerekkel érkeztem - tüszős mandulagyulladás, a változatosság kedvéért, három nap szuri neki is. Így szombattól csütörtök reggelig naponta kétszer látogattuk a rendelőt, hol egy, hol két gyerekkel. Most gyógyszert szednek, jelenleg nem lázasak, de csúnyán köhögnek mindketten. Az oviból hazahoztam Kincső dolgait, nem megyünk majd csak tavasszal, vagy jövőre, magam sem tudom még. És azt sem tudom, hogy hogyan kellene már kilábalni ebből az állandó betegségből, kezdek belefáradni :(
2008. december 5., péntek
Keresztszem, ovi és láz
Ezt a képet akkor készítettem, amikor Kincsővel voltam várandós. A bohóc szeme azóta sem készült el, de most újra kedvet kaptam a kézimunkához, így elkezdtem két könyvjelzőt csinálni, aztán már kinéztem pár képet a gyerekeknek is. Közben hozzáfogtam kötni Kincsőnek egy mellényt, úgyhogy az alkotás beindult :) (A mézes sütikről nem is beszélve, amit közösen csináltunk a nagylánnyal.)
Tegnap újra megkezdődött az oviba járás, és még két hétig fog tartani, ha kibírjuk addig betegség nélkül. Ugyanis úgy döntöttünk, hogy januártól felfüggesztjük az ovit. Több oka is van, a legfontosabb, hogy mivel a költözésünk csúszik kb. fél évet, így távolsági busszal lennénk kénytelenek hazajárni (reggel Apa elviszi, az nem lenne gond), ami úgy jár, hogy miután eljövünk az oviból, van még kb. másfél óránk az indulásig. Mi a manót csináljunk télen, kint a hidegben?
A másik ok, hogy minden betegséget hazahoz Istvánkának, szegény picikém most is lázas tegnap óta. Olyan szinten, hogy járni is alig tud, dől-borul, és az ebédet kihányta. Beszéltem az orvosukkal, azt mondta vírusra gyanakszik, holnap ő lesz ügyeletben, vigyem el ha továbbra is lázas. (Azért nem ma, mert oda ugyancsak a távolsági járattal tudnánk eljutni, mivel a kocsit Apa elvitte reggel.)
Szóval, oviszünetet tartunk januártól egészen addig, ameddig át nem tudunk költözni. Ezt tavaszra tervezzük, március-április körül. Már beszéltem az óvónőkkel is, nagyon megértőek voltak, és az orvosunk is azt mondta, hogy jobbnak látja ha most nem fog járni.
Ma volt a Mikulás ünnepségük, örülök, hogy ebből nem maradt ki, fénykép is készült, majd felrakom.
2008. november 27., csütörtök
Istvánka, a nagyfiú
Tegnap és ma (át)rendezgettem a gyerekek szobáját. Az ötlet onnan jött, hogy Istvánka egyre kevésbé aludt a kiságyában. Általában fél óra nyugodt alvás után felsírások, nyöszörgések, félálomban felállások következtek. Emiatt nappal sem tettem már bele, éjjel pedig velünk aludt. Pár hete Kincső elfoglalta a mi franciaágyunkat (mi Apával kiszorultunk az eddig nappalinak használt szobába, a kihúzható kanapéra - egyébként nem bánjuk, jó itt is), nagyon jókat alszik rajta. Azt mondta, hogy ő már nagy lány, egyedül szeretne aludni a szobában Istvánkával, felnőtt ágyneművel (értsd: a macis mintás ágynemű a múlté, az én régi, főiskolás koromban használt virágmintásom került elő, felnőtt méretű takaróra húzva). Így a kis heverője felszabadult, egy ideje a játékok aludtak rajta. Na, szóval eszembe jutott, hogy ha ezt a kis heverőt háttámlával kifelé fordítom, akkor Istvánka nem tud legurulni róla, viszont nem lesz "berácsozva" sem. Egy kis feljárót is tudok csinálni, mert a heverő hosszítható két kis keskeny párnával, ott már nincs háttámla, tehát a "bejárat" is adott. A kiságyat pedig szétszedhetem, nagyobb lesz a hely... El is kezdtem az ágyat kiráncigálni a helyéről. Kincső a földön ülve figyelt, aztán egyszer csak megszólalt: "Apa jobban tudja... Apa erős. Te meg puha vagy... azért vagy puha, hogy hozzád lehessen bújni." Honnan talál ki ilyeneket? :) Végül sikerült mindent megcsinálnom, Istvánka hamar birtokba is vette, remélem szeretni fogja. Emlékszem Kincső is elég hamar, alig másfél évesen került ki a kiságyból, üvöltött ha bele akartuk tenni. Istvánka addig sem bírta :) Furcsa érzés volt szétszedni, olyan torokszorító-fajta, mert ez azt is jelenti, hogy a kisbabám már nem is olyan kicsi...
Tetszik nekik így a szoba, jókat játszanak. Sokkal jobban is vannak, láz már napok óta nincs, Kincsőnek csak este szívtam az orrát, egész nap nem szipogott. Istvánkának még folyik, de kevesebbet köhög, egyszóval gyógyulnak, hála Istennek :)
A képeken az új helyzet a szobában, illetve a "ketten ülünk egy lóra" szitu :)
2008. november 24., hétfő
Megvan a tettes!
Megérkezett a gyerekek torok- és orrváladék tenyésztésének eredménye. (Ja, merthogy múlt héten Istvánkának is vettek kenetet, mert belázasodott.) Az orrváladékban találtak valami baktériumot, mindkettőnek ugyanazt, aminek a nevét képtelen voltam megjegyezni. A toroké negatív. Antibiotikumot kaptak, vasárnap estig kell szedni, aztán jövő szerdán megint kenetvétel kontroll céljából. Bementem az oviba is szólni, hogy még mindig nem jövünk. Aranyos volt az óvónő, azt mondta ovikezdésnél gyakori, hogy minden betegség átmegy rajtuk, aztán később már semmi gond nincs. Na igen, mi még mindig az "ovikezdésnél" tartunk, mert szeptember közepe óta egy hetet és kétszer három napot járt - most már négy hete itthon van. :) Na nem baj, túl leszünk ezen is!
Istvánka most újra hálótársunk, jobban szeretem ha a közelemben van ilyen köhögős, lázas időszakban.
És még valami: Ibrányban ma esett a hó. Lassan ide is megérkezik a tél...
2008. november 23., vasárnap
Kincső ma
Ma két aranyos megnyilvánulása volt Kincsőnek, amit szeretnék megörökíteni.
Délelőtt pihengetett a nagyiék ágyán, láttam rajta, hogy valamin igencsak töri a kis fejét. Egyszer csak megszólalt:
- Anya, ha megnövök, átadod nekem a férjedet?
- Nem kincsem, ő az én férjem. Neked majd lesz sajátod.
- De nem! Szeretném! Nekem is Apa lesz a férjem!
:)
Ebéd után Kincső mondókázott a konyhában.
"Rajta, Pajtás, helyben futás, utána a terpeszállás." Miért szállnak terpe? Anya, miért szállnak terpe???
Délelőtt pihengetett a nagyiék ágyán, láttam rajta, hogy valamin igencsak töri a kis fejét. Egyszer csak megszólalt:
- Anya, ha megnövök, átadod nekem a férjedet?
- Nem kincsem, ő az én férjem. Neked majd lesz sajátod.
- De nem! Szeretném! Nekem is Apa lesz a férjem!
:)
Ebéd után Kincső mondókázott a konyhában.
"Rajta, Pajtás, helyben futás, utána a terpeszállás." Miért szállnak terpe? Anya, miért szállnak terpe???
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)