Karácsony 2009.

Karácsony képekben

Szabimérce

Tegnap az egy hónaposak vizsgálatára vittem Szabit a védőnőhöz+gyermekorvoshoz. Mindent rendben találtak, csak azon problémáztak kicsit, hogy "túl sokat nőtt/gyarapodott" az egy hónap alatt. 4 kg 15 deka, ami 1 kg és 20 deka hízást jelent, 54 centi, ami 7 centi növekedés. Valóban nagyot nőtt, ez tény. Az orvos szerint ragaszkodnom kellene a 3 óránkénti szoptatáshoz, de én nem vagyok ennyire szigorú... Persze aztán jön a hasfájás, de bízom benne, hogy majd alakul ez is.
A napjaink nagyon gyorsan telnek, a legnagyobb kihívás, hogy hogyan töltsek elegendő időt a nagyobbakkal, hogy ne érezzék elhanyagolva magukat. Nagycsaládos anyukák tanácsait várom! :)
A gyurmázás az egyik kedves játékunk, de ehhez is igénylik a felnőtt jelenlétét, ami azért kicsit bonyolítja a helyzetet... főleg ha Szabi épp az ölemben alszik (ami azért elég gyakori, valljuk be :) )

Levegőt!

Mivel több mint két hete nem voltam levegőn (kivéve amikor hazajöttünk), és ma reggel gyönyörű napsütésre ébredtünk, úgy gondoltam itt az ideje az első közös levegőzésnek. Szabival csak pár percig maradtunk, a nagyok tovább élvezték a jó időt, és a sarazás örömeit :)
Egyébként mindenkivel minden rendben van, Istvánka a hisztizős korszakát éli, ami kicsit megnehezíti a mindennapokat, de szerencsére emlékszem a két éves Kincsőre, így nem fogom fel tragikusan a dolgot - majd elmúlik. Szabolcs ügyesen eszik, tegnap volt a védőnő, 3 kg 30 dekát mutatott a mérleg :) Délelőtt most már nem csak alszik, ilyenkor gyakoribb a szopizás is, aztán délután már hosszabb szünetek vannak. Éjjel jól alszunk, igaz általában az én ágyamban mindketten...
Kincső egyelőre még itthon van, nem is tudom mikor fog oviba menni, én nem siettetem, az biztos. Leginkább attól félek, hogy hazahoz valami csúnya bacit, és Szabika azért még elég kicsi, nem örülnék ha elkapná.

Az úgy történt, hogy...

... november 7-én szombaton fájásokkal ébredtem. Összepakoltuk a családot, azzal a céllal, hogy költözünk Mamához, aztán irány a kórház. Egy jó meleg zuhany után a fájásokat mintha elvágták volna, sehol semmi... Mindegy, ha már csomagoltunk, akkor menjünk. Kis fájásokkal telt a hétvége, de semmi komoly. Hétfőn reggelre Kincső beteg lett, el kellett vinni az orvoshoz, miközben a fájdogálás még mindig tartott. Egyre biztosabb voltam benne, hogy történni fog valami. A rendelőben rengetegen voltak, de szóltam a doktornőnek, hogy nem húzok sorszámot, mert innen egyenesen szülni megyek :) Szerencsére hamar behívtak minket. A rossz hír, hogy megint tüszős mandulagyulladása volt Kincsőnek, jött a pár napos szurikúra, miközben nekünk most már tényleg menni kellett. Dél körül értünk be a kórházba, ahol az orvosom megvizsgált, és azt mondta zárt a méhszáj, de azért menjek a szülőszobára megfigyelésre. Mérték a fájások erősségét, és nézték Szabi szívhangját. Négy órát töltöttem ott, nem voltak erős fájásaim, és ennyi idő alatt épp csak egy kicsit tágultam. Először gondolkoztunk rajta, hogy talán várni kellene még, kimegyek osztályra, aztán majd meglátjuk. De közben csak jöttek a fájások, érzékeny volt az előző császár helye, úgyhogy egy pillanat alatt döntött az orvos: irány a műtő. Előkészítettek, és 4 óra 24-kor kiemelték Szabikát, aki hirtelen felindulásból lepisilte az orvost. Az altatóorvos csak a reflexének köszönheti, hogy ő nem kapott belőle :) Egy picikét megmutatták nekem is, aztán elvitték.
12 órát töltöttem az őrzőben, ahol senki sem volt bent velünk, és bár a lelkemre kötötték, hogy ne emeljem a fejem, nem tudtam inni segítség nélkül (és persze azt is elmondták, hogy min. másfél liter vizet igyak meg), kénytelen voltam kicsit emelni... Ennek meglett a böjtje, két napig iszonyúan fájt a fejem, végül két palack infúzió segített.
Szerdán déltől Szabika is velem volt, az első este volt nagyon nehéz, este 6 és fél 12 között folyamatosan egyik ciciről a másikra tettem a babát, végül a csecsemős elvitte éjszakára, és adott neki "valamit" enni. Másnapra megjött a tej, azóta együtt vagyunk :) Nagyon tetszett a babás szoba, az előző két gyerekkel erre nem volt lehetőségem (nálunk a császárosoknál nem lehetett kint a baba), de tényleg nagyon jó volt. A tej is sokkal hamarabb megindult, és Szabi az egyetlen a három közül, akit nem szájpenésszel hoztam haza.
Egyszóval túl vagyok rajta, nagyon örülök neki! Vasárnap jöhettünk haza, a "nagyok" szerdán csatlakoztak hozzánk, mert a betegség miatt (ja igen, közben Istvánkának is volt tüszős mandulagyulladása) az orvos azt javasolta, hogy még pár napig ne legyenek itthon. Most már teljes a család, Szabika eddig nagyon jó baba, eszik-alszik, keveset sír. Tegnap volt itt az orvos és a védőnő, már 3060 gr a legényke. Azt mondták kicsike de formás, és minden rendben van vele.
Ennyi a történet, a folytatásban jöhetnek a nagycsaládos kalandok ;)

Gólyahír

November 9-én délután fél 5-kor megszületett Szabolcs, 2950 gr és 47 cm. Tegnap jöttünk haza a kórházból, mindketten jól vagyunk. Később jelentkezem részletesen és képpel, egyelőre szokom az új helyzetet :)

Hosszú hétvége

Hónapok óta a legjobb hétvégét tudjuk magunk mögött. A fő ok, hogy Apa 3 napot itthon volt velünk! Legutóbb valamikor nyár elején volt ilyen, vagy még régebben, nem is emlékszem...
Pénteken meglátogattuk Anyukámat Debrecenben, ez is nagyon időszerű volt már, hiszen augusztus eleje óta nem találkoztunk, csak telefonon beszéltünk.
Szombaton itthon voltunk, gyönyörű idő volt, ezt kihasználva a gyerekek és Apa reggeltől estig kint voltak az udvaron, csak ebédelni jöttek be (és Istvánka persze jó hosszút aludt ebéd után, Apa ágyában, és Apának kellett altatni :) ). Rengeteget szépült az udvar, lemetszették az akácok alsó ágait, így már nem életveszélyes a gyerekekre nézve, feltöltötték a hepehupás részeket (még van mit csinálni, de máris sokkal jobb), összeszedték a szemetet (volt még ami az építkezésről maradt), és hasonlók... Én pedig egyedül uraltam a konyhát, nyugodtan és kényelmesen főzhettem - na ilyen is régen volt már :)
A vasárnapot Mamáéknál töltöttük, egész nap pihentem, mert Szabika jó kis fájásokkal riogatott, ami estére aztán elmúlt. Most pedig már elértük a vágyott 36 hetet, teljesen megnyugodtam, jöhet a kis ember amikor jónak látja! Bár megjegyezem, nem érzem úgy hogy szülni készülök, szerintem még van két-három hetem.
Ezen a héten Kincső itthon lesz, őszi szünetet tartunk :) Úgy néz ki Apa is el tud jönni egy-két nap szabira, megint tudunk egy kicsit együtt lenni. Nagyon ránk fért már!
A képen Kincső és a Királylány :)