Fogbaj

Kincső múlt héten kedden délelőtt szólt, hogy fáj a foga. Tudtam, hogy lyukad az egyik, mivel két éve voltunk a helyi fogászaton ellenőrzésen, de ott azt mondták, hogy a tejfogat nem kezelik, majd... Nos, mivel a kislányom üvöltött és jajjgatott, felhívtam egy ismerős magánorvost, hogy fogadna-e minket. Délután 5-re hívott be, addigra Kincsőnek már dagadt is fel az arca. Megfúrta az orvos a fogát, és nyitva hagyta, hogy tisztuljon. Másnap reggelre még nagyobbra dagadt az arca, visszavittem soron kívül. Megfúrták a mellette lévő fogat is, hátha azon keresztül is tisztul. Az orvos azzal engedett haza, hogy ő most két napig nem lesz, de ha úgy látom nem javul, kérjek beutalót a gyermekorvostól a szájsebészetre, és vigyem. Délutánra belázasodott, a daganat nem hogy lohadt volna, de tűzpiros lett... Persze délután már se gyerekorvos, se szájsebészet.. Felhívtam a kórház gyermek sürgősségi osztályát, ahol azt mondták, hogy nincs ügyeletes szájsebész/fogorvos, vigyem be a fül-orr-gégére, ott majd megmondják mi legyen. A fiúkat gyorsan átszállítottam Mamához, aztán siettünk be a kórházba. Ott az ügyeletes fül-orr-gégész elég rossz kedvűen fogadott, mondván, hogy ő nem fogorvos.. Szabadkoztam, hogy ide irányítottak, stb, de a hangulat nem lett sokkal jobb. Rátett még egy lapáttal, hogy a vizsgálat után közölte, hogy hívjanak egy szájsebész műtőst, mert ki kell tisztítani, Lidokain szurival érzéstelenít. Kincsőt ölbe vettem, de annyira megijedt a tűtől, hogy nem volt hajlandó kinyitni a száját, de zárt szájjal is tudott üvölteni... Az amúgy is morcos doktor bácsi még morcosabb lett, és hívatott egy műtős segédet, hogy fogja le Kincsőt, anyuka pedig fáradjon ki. Anyuka nem fáradt. Mondtam, hogy nem megyek sehova, Kincső pedig fogadkozott, hogy most már engedi, csak legyek ott. Így is lett, nagy hüppögések közepette beszúrtak, aztán piszkáltak, szívtak, szúrtak, Kincső sírt, de végül sikerült kitisztítani. Addigra Kincső szeme már keresztbe állt, az asszisztens nő arra tippelt, hogy mindjárt elájul, úgyhogy lefektettük egy kicsit. Miután jobban lett (aranyos volt, kérdezte, hogy most már örökre így marad-e a szája, és hogy fog-e ezután érezni még valaha valamit), kapott egy jó nagy kötést az arcára, és visszarendeltek minket másnap reggelre a szájsebészetre. Közben elkezdte szedni az augmentint is, így az éjszaka nyugodtan telt és nem lázasodott be. Reggelre jobb lett az arca, a szájsebész kiszedte a gyógyszeres csíkot a fogból, és azt mondta, hogy óránként 10 percre melegítsem infra lámpával, és másnap reggel vigyem vissza. Egész nap melegítettünk, fogat mostunk, öblítettünk. Reggelre látványosan lement a duzzanat, a kontrollon azt mondták melegítsük továbbra is, és ma reggel menjünk újra. Most már egyáltalán nincs duzzanat, a fog rendben van, csak a gyógyszert kell beszedni ameddig tart. Csütörtökön ötre megyünk a fogorvoshoz, gondolom betömik, vagy ilyesmi...

Rossz emlék marad, sajnáltam szegény gyermeket, ennyit szenvedni egy tejfoggal... hihetetlen :(

Életképek 1.

Cili, Kincső cicája



A házunk a bejárat felől - idén először próbálkoztam futó muskátlival az ablakokban, de nem lett olyan szép mint szerettem volna. Nem tudom miért, az időjárás, vagy én nem gondoztam jól...
Látszanak még az egyéb hiányosságaink is : a lábazat, a járda hiányzó részének térkövezése, a terasz burkolása, és még sorolhatnám. Azt mondják, egy ház sosincs készen - ezt most a saját bőrömön érzem :) De a miénk, és ez a lényeg!!



A fiúk a játszószobában...



Kuku, Istvánka cicája (ő nevezte el :) )

Pestről újra

Unokatesók - A két lány nagyon egymásra talált :)


Család



Virág és Kincső sétáltatják Szabit :)

Most már van billentyűzet, sógornőmnek hála van csatolandó fénykép(vittünk ám gépet, amit aztán jól ott is felejtettünk a szállodában), csak gyerekmentes 5 perc kellene egy bejegyzéshez. Az nincs.
Tehát... a vonatozás jobban sikerült mint vártam. Igaz volt néhány "mikorérünkmároda???", meg némi hiszti a fiúk részéről, amikor mindketten egyszerre akartak az ölembe ülni, persze külön-külön, aztán volt még nyilvánosan szoptatás (ebbe kicsit beleizzadtam, mert hiába mondjuk, hogy ez természetes, én akkor is nagyon cikin éreztem magam), de összességében pozitív az élmény. A visszaút pláne, Cegléd után a fiúk elaludtak, és Szabi csak Nyíregyháza előtt kelt fel, Istvánka kicsit hamarabb, de jó kedvűen. A metró osztatlan sikert aratott, és tényleg ügyesek voltak. Nem rohangált senki semerre, fogták a kezünket, a mozgólépcsőn figyeltek, kapaszkodtak, léptek amikor kellett, szóval le a kalappal :) Szabika a háti hordozóban ücsörgött, onnan nézelődött mindenfelé, nagyon cuki volt.
Az esküvőre fáradtan érkeztünk, úgyhogy az egyházi szertartást a fiúk átaludták (hála Istennek, így én is oda tudtam figyelni, és mivel tényleg csodaszép volt az esküvő is meg a templom is, kár lett volna kihagyni). A polgáriból semmit sem láttam, mert a gyerekeket hajkurásztam a kerthelyiség vizes-sáros macskakövein. Nem kell részleteznem, hogyan néztek ki...
A vacsorából sem jutott ki túl sok, a leves után feladtam a küzdelmet, és nyugovóra tértem a fiúkkal, mert már mindketten fáradtan dőltek jobbra-balra. Kincső és Apa maradtak még egy ideig, aztán 10 után ők is csatlakoztak hozzánk a szállodában. Az éjszaka jól telt, mindenki aludt ébredés nélkül, én is kipihentem magam.
Összességében tényleg jó volt, örültünk, hogy találkoztunk a rokonsággal, és egyáltalán, hogy együtt tölthettünk majdnem két teljes napot. :) (Azért majdnem, mert vasárnap ahogy hazaértünk Apa már indult is dolgozni.. ez van, már kezdjük megszokni, és a mostani viszonyok tekintetében leginkább hálás vagyok, hogy egyáltalán van hová mennie munkálkodni..)

Pestről

Holap írok eszámolt, de most kiyiffat a illetyűzet, és férjemuram valamikor éjjel ér haza a újjal. Értitek...

Istvánka megoldja...

Szombaton esküvőre vagyunk hivatalosak Budapestre. Mivel egy ideje tervezgetjük, hogy majd egyszer elmegyünk valahová vonattal, most kapóra jött az alkalom - így hát szombat reggel vonatra szállunk, és irány a főváros! A gyerekek nagyon várják, Istvánkára ma egész nap hullámokban tört rá a "roham", hogy márazonnal induljunk vonatozni!!! Képes volt a földön ülve visítani, hogy menjünk már. Igyekeztem újra és újra türelmesen elmagyarázni neki, hogy most még nem mehetünk, mert csak holnap után lesz az esküvő, addig meg hová menjünk, hol aludnánk, stb.. Ilyenkor egy időre megnyugodott, majd kezdte az elejéről a mondókáját. A sokadik ilyen "holnapután, kisfiam" után egyszer csak megállt mellettem a konyhában, kezében egy óra, és megszólalt: "nézd anya, átállítottam az órát holnaputánra, most már mehetünk!" :))

Újrablog

Képzeletben leveszem a polcról, letörlöm a port róla, és folytatom. Kellenek az emlékek... :)

Az utóbbi idők kedvencei

Az elmúlt napokban több olyan pillanat is volt, amikor megálltam, és egyszerűen csak örültem, hogy három gyerekem van. Bár betegeskedtünk - betegeskedünk(erről egy másik bejegyzésben, Kincső mandulagyulladása után Istvánka lett ugyancsak mandulagyulladásos, majd Szabi most éppen szurira jár tüszős mandulával :( ), mégis számomra kedves napok vannak mögöttünk.
Szabika egyre önállóbb, főleg az evés és ivás terén. Ügyes, nem folyik mellé a pohárból, és a kanálról is csak egy kicsi.




Istvánka továbbra sem használ pelust, sőt egyik este egyedül kiszállt a kádból, megtörölközött, és felöltözött pizsamába mire én Szabit rendben tettem. Éjszakára sem akart pelenkát, de mikor elaludt azért rácsempésztem, a biztonság kedvéért. :) Sokat színez, rajzol, és mostanában festenek is temperával. Egy időben kicsit elgondolkodtatott, mert szinte minden képe feketével készült, csak feketével színezett. Adtam időt neki, nem szóltam érte, csak néha javasoltam, hogy használjon más színeket is. Most már egyre színesebb, a fekete csak hébe-hóba kerül elő.
Nagyon aranyosak, amikor Kincsővel leülnek alkotni, közben beszélgetnek. Sokszor megállok az ajtó előtt, és csak lesek befelé, hallgatom őket, de nem szólok, nem zavarom meg az együttlétet :)



Kincső kitartóan olvas, valamelyik este elkezdte az esti mesét is olvasni Istvánkának (Annapeti volt porondon), de nem volt túl nagy a lelkesedés, Istvánka inkább engem akart. És mostanában Szabi is bekapcsolódik egy-egy történetre az esti mesébe, de többet nem bír, utána már csukogatja be a könyvet.
És a lényeg: jön a tavasz, vége a bezártságnak hála Istennek! Ha minden jól megy, vasárnap kezdjük újra a lovaglást, bár most csak Kincső megy a picur betegsége miatt.

Egy kis közös reggeli muzsikálás :)