Nem azért, mert mániákus pakoló vagyok, dehogy... Egyszerűen csak nehezen találjuk meg az ideális elrendezést, ahol mindenki jól érzi magát, jól alszik (ez nagyon fontos, számomra az egyik legfontosabb szempont), "helyén van".
A kezdeti felállásból mára már semmi sem maradt - a gyerekszoba lett a mi hálónk, a Szabi babaszobája mára a Kincső birodalma, a "régi" hálónk a fiúk szobája. Közben Kincső lakott egy ideig együtt a fiúkkal, akkoriban a szobája tanulószoba volt, íróasztalokkal, könyvespolccal. A fiúk szobájában az emeletes ágy volt már sokszor összeszerelve és szétszedve (anno előrelátóan olyat vettünk, ami két heverővé alakítható), két szemközti falon, L alakban egymás mellett, majd legutóbb megint összerakva. De nem volt jó... Az igazság az, hogy egyik gyerek sem szeret fent aludni... Szabika vállalta legutóbb a fenti ágyat, de csak akkor aludt ott, ha én is... Én viszont a saját ágyamba vágytam, aminek a vége az lett, hogy Szabi velünk aludt, az emeletes ágy felső része pedig lakó nélkül maradt. Ez egy ideig működött is, de ahogy Szabi növekszik, azzal egyenes arányban csökkent a helyem az ágyon - eljutottunk oda, hogy nem tudtam aludni a két "férfi" között.
Tegnap aztán előkaptam a fiaimat, és megmondtam nekik, hogy most azonnal megoldást kérek, mert egyre fáradtabb vagyok ahogy telik a nyári szünet. :) Megmondták. Félnek egyedül, félnek az emeleten, legjobb lenne egymás mellett... Na, leesett az állam, feladva a lecke, a nem túl nagy szobájukba hogyan zsúfoljak be mindent úgy, hogy közben nézzen is ki valahogy... Először visszakoztam, mert tudtam, hogy nem lesz valami nagy helyük, de aztán Férjjel megbeszéltük, és arra jutottunk, hogy az elsődleges szempont mindenki éjszakai nyugalma, tehát kezdődhet a pakolás... Ráment a délután, de legalább mindent megmozgattunk, letöröltünk, falat fertőtlenítettünk, felmostunk, porszívóztunk, válogattunk, (kidobtunk dolgokat, de ezt az érintettek nem tudják :) ), még végül megszületett a végleges. És éjjel bizony ALUDTUNK! Istvánka áthívott egyszer, de ahogy visszaaludt én is visszabújtam a helyemre, Szabi végigaludta az éjszakát, és reggel közölte, hogy nagyon jól aludt, jót is álmodott.
Ilyen lett, a ajtóból nézve:
Az ágyról:
Az asztaltól:
Az ágy vége és a polc között van egy kis hely, amit a fiúk azonnal birtokba is vettek, ott szeretnek játszani, kuckózni:
Nyár végére festést tervezünk, úgyhogy egyrészt a dekoráció addig várhat, másrészt meglátjuk mennyire lesz tartós az öröm és boldogság.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése