Július 11-én, a neve napján férjhez ment Nóri, általános iskolai barátnőm. Én voltam a tanúja. Olyan kapcsok ezek, amikről nehéz beszélni. Elszorul az amúgy is szentimentális torkom, ha arra gondolok, hogy 30 évvel ez előtt csatos, rövid szoknyás kislányokként ültünk be az iskolapadba, hogy aztán nyolc éven keresztül hol együtt, hol más barátokkal ülve osszuk meg egymással a mindennapokat. Nem mondom, hogy nem voltak "hullámvölgyek", mert hazudnék... Már a gimnázium is, majd az egyetemi/főiskolai évek elsodortak minket egymástól, de valahogy mindig visszataláltunk. És mindig úgy tudtuk folytatni a beszélgetést, mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára... Most pedig én álltam mellette az esküvőjén, én írtam alá a papírt és... én hoztam haza véletlenül a kocsinkban a házassági anyakönyvi kivonatát :)
Örülök, hogy elmondhatom - 30 éve a barátnőm.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése