Kétheti hírmondó

Az elmúlt két hét a betegségről szólt nálunk. Kincső kezdte torokgyulladással, majd tüszős mandulagyulladással (ami nálunk rögtön reggel-este szurit jelent), végül egy kis fülfájással. Tegnapra nagyjából rendbe jött, újra jár oviba, bár még köhög egy kicsit. Istvánka "megúszta" egy sima torokgyulladással és nem túl vészes fülfájással.
Most jól vagyunk, igyekszem kialakítani a mindennapjainkat, az új házban még nem állt be a rendszer - úgy értem az én életemben. Bár sokat gondolkozom rajta, hogy talán nem is érdemes hozzáfogni, úgyis hamarosan jön az Apróság, borulni fog minden. Egy hete voltam 32 hetes uh-n, bpd 82mm, és 2000 grammra becsülték a kislegényt. Egyébként minden rendben vele. Az itthon töltött időt arra is felhasználtuk, hogy összeraktuk a kiságyat, kimostuk a babaruhákat, összepakoltuk nagyjából a kórházi táskámat (amibe Istvánka fél évre való wc papírt gyömöszölt be :) ), és sokat beszélgettünk arról, ami ránk vár. Kincső nagyon ügyesen megértette, hogy egy pár napra majd el fogok menni, és addig Mama lesz velük. Semmi ellenvetése :)
Istvánka naponta többször beszalad a kiságyhoz, és belekiabál, hogy "huhú, Szabi, itt vagy?". Egyszóval, mindketten várják a kistesót.
A múlt héten Apa is többet volt itthon, ami ugyancsak jót tett mindenkinek!
A képen a két kis cumis beteg :)

Emlékeztetőül

Csak a teljesség kedvéért, nehogy valaha elfelejtsem... Szeptember elsején elkezdtük az ovit, az ugyebár kedd. Járt Kincső szorgalmasan egész héten, aztán következő hétfőn reggelre belázasodott. Elvittem az orvoshoz, torokgyulladás, egy hét pihenő otthon. Aztán a héten újra mentünk, ma kicsit lázasan jött haza (38,2), úgyhogy holnap itthon marad. Meglátjuk hogyan alakul a hétvége, kell-e újra orvoshoz menni. Úgy látszik, nálunk ez már csak így megy - egy hét ovi, egy hét otthon. Gondolom, csak megerősödik előbb-utóbb...

Képes

Régen nem tudtam képet feltenni rólunk, de most sikerült néhányat készíteni. Pontosabban augusztus 20-án, a kenyérszentelésen születtek ezek a fotók. És akkor gyorshírek:
- gáz a végénél, ezen a héten már lesz meleg víz és fűtés is! Hurrá!!
- Kincső reggel 8 és háromnegyed 1 között oviban, az előző évhez képest mintha kicserélték volna - szívesen megy, jól érzi magát, játszik, mesél, stb. Örülök, jó így látni.
- Istvánka egyre többet beszél, de továbbra is leginkább a szavak első szótagját mondja, azt viszont folyamatosan. Mondatokban, de csak az első szótagokat. Hogy csinálja ?!
- Pocak növekszik, baba nagyon aktív, itt-ott mindig kinyomja valamelyik testrészét, időnként komoly fájdalmat okozva.
- Orrfolyás van, de nem vészes. Mármint a gyerekek orra folyik :)
-Internet nincs, de már az is folyamatban... remélem az őszi híreket már otthonról írhatom.

Gáz van...

... vagyis még nincs, de most már biztosan lesz!! Ugyanis eddig, egy hónapja meleg víz nélkül éldegélünk új házunkban, gázbevezetés híján. Mosogatáshoz, gyerekfürdetéshez fazékban melegítettem a vizet, mi felnőttek pedig rendszeresen eljártunk Mamához zuhanyozni. De végre! Hétfőn megérkeztek a gázszerelők! Most már csak kéményseprő papírja hiányzik, aztán az ellenőrzés, átvétel, gázóra hozása... mindez hetek kérdése, de addig már fél lábon is kibírom!
Az utóbbi napokban állatkertben voltunk kétszer (egyszerre képtelenek voltunk megnézni mindent, én max. két órát bírok sétálgatni), otthon tomboltunk, sokat játszottak a gyerekek kint, én pedig egyre kevesebbet bírok, egyre nagyobb a pocakom, egyre jobban rúg-vág a picurkám, egyre többször van sírhatnékom, egyre jobban tombolnak a hormonjaim,egyre.... szóval ennyi. Azért minden szép lesz :)

Legkisebb

Megvolt a nagy ultrahang vizsgálat, minden rendben van Szabolcs babával! A vérzések következtében a lepény egy részén találtak valami rendellenességet, de azt mondta az orvos ez legrosszabb esetben annyit okozhat, hogy nem fogja tudni rendesen ellátni a kicsit, és lelassul a fejlődése, de ez sem biztos, lehet, hogy semmi sem lesz. Minden esetre havonta egyszer ellenőrizni fogja, hogy megfelelően fejlődik-e.
A "nagyok" jól vannak, továbbra is szeretnek az új helyen lakni, és én is egyre jobban megszokom. Augusztus végétől Kincsőnek ovi, készülünk lelkileg...

Életjel

Jól vagyunk. :) Az elmúlt időszak nagyon nehéz volt, de lassan helyreáll a rend. Kezdődött azzal, hogy jún. közepén megint bevéreztem, három napot töltöttem a kórházban, hála Istennek ismét élő, fejlődő babával térhettem haza. Akiről idő közben kiderült, hogy mégsem Panna... :) Szabolcsnak fogjuk hívni.
Alig jöttem haza, pár nap múlva váratlanul meghalt Apósom. Erről nem szeretnék bővebben írni, szerintem nem is lehet mit.
Közben a férjemék egy nagy munkába kezdtek, ami miatt másfél hónapja gyakorlatilag nincs itthon, késő este jön, és korán reggel indul. Ha minden igaz ezen a héten csütörtökön kiadják az elkészült terveket, aztán talán lazul a munkatempó, legalábbis nagyon remélem.
És végül múlt héten hétfőn átköltöztünk az új házunkba. Most még szokatlan, sok munka lesz még vele, de jól érezzük ott magunkat. A gyerekek nagyon szeretik, különösen Kincső, hiszen teljesült a kívánsága, és a szobájukba emeletes ágyat kaptak, aminek ő alszik a felső részén. Folyamatosan várjuk az asztalost, festőket, szerelőket, úgyhogy zajlik az élet :)
Istvánka rögtön az első nap beleesett az akácba, jól összekarmolta a fejét, és a karjából is kihúztam egy tüskét. Tegnap pedig befejelt a teraszon a párkányba, ömlött a vére, nem kis riadalmat okozva nekem. Épp ott volt egy szerelő a UPC-től, aki azt mondta ne ijedjek meg minden kisfiúnak van ilyen sebe, szépen be fog gyógyulni :) Elállt a vérzés, lefertőtlenítettem a sebet, aztán aludt egy nagyon a fiúcska és már minden rendben is volt.
Internetünk nincs, még kilátásban sem, de azért jelentkezem majd néha.
Hétfőn este uh, remélem mindent rendben találnak majd.

Kórházban

Péntek délutántól kedd délutánig a kórház nőgyógyászati osztályának vendégszeretetét élveztem. Történt ugyanis, hogy pénteken délután vérezni kezdtem (eddig is volt ezzel probléma ennél a terheségnél, de most nem pecsételésről volt szó, hanem ijesztő mennyiségről). Azonnal bementünk a kórházba, szerencsére még ott volt az orvosom. Megvizsgált, majd megnézett ultrahangon, azt mondta él a baba (bpd 25,6 mm; méhszáj 2000 tehát zárt), de ebben az állapotban nem mehetek haza. Felvettek az osztályra, azonnal kaptam a magnézium infúziót, meg vérzéscsillapító szurit. Másnap még volt egy kicsi vérezgetés, majd keddre már teljesen megszűnt. Szigorúan feküdnöm kellett (amúgy sem mertem mozdulni sem). Kedden mégegy uh, azt mondta az orvos nem lát semmi rosszat, lepény a hátsó falon, bpd 27 mm, crl 72 mm. A lepény nem vált le, egyszóval elvileg minden rendben. Haza engedtek, most anyóséknál vagyunk, mert mindeközben szombaton a bútoraink átköltöztek az új házba, de még nagy a felfordulás, nem lehet ott lakni. Igazából nem is tudom hogyan lesz rendben, nem hiszem hogy jó ötlet lenne nekem most pakolászni, meg egyáltalán... olyan sok van hátra, és itt van a két gyermek, akikkel mégiscsak foglalkozni kell, nem fekhetek folyamatosan... szóval most a tanácstalanság közepén vagyok, aztán hagyom hadd teljenek a napok, "majd lesz valahogy".